8.rész "A Party kezdete"

  Dudálást halottam kintről. Éppen a fogamat mostam, Danielle pedig a haját igazította. Most indulunk a korházba, tehát nagyon izgutott voltam. Most végre talán megszabadulhatok a gipsztől. Már most sem volt rajtam, amit nagyon élveztem.

  -Megyek, szólok Liamnek, hogy jöjjön be, míg elkészülsz!- szólt Danielle és utána magamra hagyott.

 Még gyorsan kiöblítettem a számat szájvízzel, majd kimentem az apró kis folyosónkra. Megálltam a tükör előtt és jól szemügyre vettem magam. Egy mintás legginset húztam magamra, egy fekete kötött bő fazonú felsővel. A már alapból egyenes hajamat átvasaltam - amit egyébként imádok -, hogy mégiscsak álljon valahogy. A mellem alá ért és természetes szőke volt. Sokan állították, hogy hazudozok, mert ők biztosra állítják: A hajamat festettem! Én már csak nevetek az ilyen megjegyzéseken. Még egyszer megigazgattam a hajam és gyorsan megnéztem az arcom. Nem kentem ki magam nagyon. Sőt csak egy kis szempillaspirált, szájbalzsamot és egy leheletnyi púdert vittem fel magamra.

  -Szia Liam!- köszöntem oda a barna hajú szépfiúnak. Mint mindig, most is megnéztem őt és arra gondoltam, hogy hogyan lehet ennyire jó képű. Danielle nagyol jól járt vele, hiszen nagyon kedves és aranyos fiú is egyben Liam-

  - Szia Daisy!- ölelt meg Liam, amikor odaértem hozzá. Felhúztam egy kényelmes és meleg csizmát, majd magamra kaptam az egyik bőrkabátom. Bebugyoláltam magam egy extra méretű sállal és megálltam az ajtóban.

  - Dani, jössz már?- kiabált Liam neki.

 Danielle megjelent mellettem és éppen a haját fogta fel.

  -Miért kell ennek a szerencsétlennek így össze-vissza állni?- kérdezte tőlünk olyan hangon, mintha a sírás határán lenne.

   -Én imádom a hajad!- mondta Liam és adott egy gyors csókot Danielle szájára.

   -Én meg egyenesen szerelmes vagyok a hajadba!- tettem hozzá én is mosolyogva. Látva Danit, megnyugodott.

  Kimentünk a hidegbe, Dani bezárta az ajtót és utána beszálltunk az autóba. Egy fekete Audiba. Én ültem be hátulra, Danielle és Liam pedig előre. Csendben voltunk az úton, amit Liam telefonjának rezgése zavart meg. Felemelte mobilját, majd amikor megnézte ki az, fogta és idegesen kinyomta. A telefonját elhajította a műszerfalra és az orra alatt káromkodott egy sort.  

   - Hé, Liam mi a baj?-kérdezte Danielle.

   - Harry- mondta idegesen Liam. – Nincsen magánál. Tegnap este eltűnt, és mint kiderült Taylorral volt. Hívtuk vagy milliószor, amikor ő csak fogta, bejött az ajtón és felment a szobájába. Igaz nem is Harryvel van baj, hanem azzal a Taylorral. Az a lány nagyon furcsa. Úgy ragaszkodik Harryhez, hogy az már vicces. Harry pedig nem szereti őt. Tegnap bementem hozzá  és megkérdeztem, hogy most mit is akar. Elmondtam neki, hogy hülyeség, amit csinál. Annyit mondott, hogy ő már kezdi szeretni Taylort és tegnap este igen komolyra fordultak a dolgok. Érdekes volt. Az arca valahogy mást mutatott. Nem tudom, mi lehet Harryvel. Tegnap, én és Louis összevesztünk vele. Zayn és Niall sincsenek vele túl jóba. Szóval reggel óta állandóan hívogat. Már nagyon ideges vagyok miatta.

  - Remélem, hogy kibékültök azért. Taylor meg hát…- mondta Danielle.
  - Taylor. - mondta Liam.

  Azt hittem, hogy nem hallok jól. Hogy mi? Harry és Taylor Swift? És Harry kezdi szeretni? Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam. Túl naiv voltam és reménykedtem, hogy van még remény. Úgy gondolom, hogy itt már semmi remény sincs. Nem értettem Harryt. 

  Észre sem vettem, hogy megállt a kocsi. Kiszálltam a kocsiból, majd hárman, bementünk a kórházba. Oda mentünk egy középkörű recepciós nőhöz és figyeltem ahogy Danielle segítséget kért, hogy merre találhatjuk Johnt. A nő aranyosan mosolygott és elkezdett mutogatni nekünk a folyosók közt. Megköszöntük és nem sokkal később már egy szoba előtt álltunk. Bekopogtam. Pár másodperc múlva az ajtó ki is nyílt és az ismerős mosolygós arcot láttam.

  -Áh Daisy! Már vártam. Gyertek be!- nézett Daniellere és Liamre.

  Beszélgettünk egy keveset aztán átkísért oda ahova a röntgent fogja készíteni. Elég gyorsan végeztünk. Vicceket mesélt John, ami miatt a röhögve hagytam el a helyiséget. Megkért, hogy üljek le itt kint a folyosón és várjak egy keveset az eredményekért. Úgy tettem, ahogyan ő megkért és leültem Daniék mellé. Csendben ültem és vártam. És vártam. És vártam. Már nagyon nagy izgalomba voltam. Csak remélni tudtam, hogy minden rendben van.

  Megint rezegni kezdett valami és rögtön Liamre néztem. Unott fejjel vette ki a telefonját a zsebéből és amikor ránézett a kijelzőre, rögtön tudtam, hogy ki lehet az- 

  Felállt és elment egy kicsit távolabb tőlünk. Danielle megfogta a kezem és sajnálkozva rám nézett.

   -Daisy! Ne foglalkozz Harryvel! Ő nem érdemel meg téged.- mondta nekem.

  Megrántottam a vállam és inkább próbáltam nem Harryre gondolni.

    -Tudod mit? – kiabált Liam.(Ami nála ritka pillanatok egyike volt)- Tudod mi a baj? Az, hogy te állandóan csak magaddal foglalkozol. Gondolkozz el ezen. Nem, Harry, most te figyelj ide!

  Egy kis szünet következett, amiből tudtam, hogy Harry beszél.

   -A korházban vagyok, Daniellel és Daisyvel, mert Daisynek valami baj lett a lábával. Tessék. Nem minden rólad szól Haver!-tette le a telefont Liam.

  Éppen Danielle szóra nyitotta volna a száját, amikor az ajtó kinyílt, és John kilépett rajta. Mosolygott.

   - Nos, Daisy! Van egy jó hírem és egy rossz! Melyiket mondjak elsőnek?- kérdezte tőlem.

   - A jót?- feleltem félve.

   - Felhívtam két kollégámat, hogy mit tegyek veled. A csont szépen összeforrt, ami nagyon szuper, de nem nagyon értjük, mert még egy hónap hátra volt a gipsz levételéhez. Mint mondtam megkérdeztem két kollégámat és szerencsére nem kell újabb gipszet feltenni neked. A lábad teljesen rendben van- mosolygott.

  - Ez remek. - mosolyogtam rá.- És mi a rossz hír?- kérdeztem, hogy gyorsan túl legyek rajta.

  - A rossz hír, hogy még egy kis időre a táncot hanyagolnod kellesz.

  Gondolkoztam egy kicsit és rájöttem, hogy ha már eddig bírtam, akkor most is fogom.

  -Ez legyen a legnagyobb baj. – mosolyogtam rá.

   Adott nekem még egy halom papírt, elköszöntünk, majd elindultunk hazafelé. Gyorsabban érkeztünk meg, mint hittem volna. Az egyik pillanatban még a kocsiban ültem a másikban meg már a kanapén. Liam haza ment, Danielle pedig sürgött forgott az egész házban. Mikor végre leült a popsijára a kilométer hiányos kisasszony elkezdett csörögni a telefonja.

  -Eleanor az- mondta nekem meglepődve. Elhúzta a képernyőt és beleszólt a telefonba- Szia El! Mizujs? Hé Eleanor, mi a baj? Hogy mi? Ti ketten? Ne, kérlek, ne sírj! Nincsen semmi baj. Gyere át hozzánk.

  Ennyit hallottam az egész beszélgetésből. Danielle elköszönt és lerakta a telefon.

  -Na csajszikám, azt hiszem ma csajos esténk lesz!- mosolygott rám Dani huncutul. Ó-ó ez nem jó jel. Dani, ha huncut általában részeg is.