12.rész "Ami elmúlt, az elmúlt"

  Majd megfagytam. A kezeimet próbáltam eldugni, de egy pontban mindég kilógott a kabát zsebemből és így a testemet ismét átjárta az éjszakai fagy. Londonban mindég rossz idő van, tehát a tél az már egyenesen borzalmasnak nevezhető. Egyedül annak örülök, hogy a hó esik. Imádom, amikor esik.  Gyerekkoromba egyszerűen nem lehetett leállítani engem mikor havazott, mert állandóan menni akartam szánkózni, hóembert építeni és hó angyalt gyártani.  Felnéztem az égre, amely gyönyörű volt. A hópelyhek az égből szépen lassan szállingóztak lefele. Egy két hópehely belement a szemembe, de nem nagyon foglalkoztam vele.              

  Harryvel szépen csendben mentünk egymás mellett. Mást nem lehetett hallani, csak a hó ropogását a lábunk alatt. Amióta elindultunk egy szó sem hagyta el a szánkat. Eléggé kínossá kezdett válni ez a csend. Szóra nyitottam a szám többször is, de valahogy nem tudtam mit mondani.

  -Nézd...- kezdte el Harry. Ránéztem és láttam az arcán, hogy nagyon gyötrődik, azon, mit is mondjon. Nyeltem egy nagyot és vártam a folytatást. -Beszélni szeretnék rólad, a múltkoriról. Tudod mikor én csak úgy megcsókoltalak. Nem tudom mi ütött belém. Valahogyan megtörtént és nagyon sajnálom. Én nem is tudom, hogy képzelhettem magamról. Ami elmúlt, az már elmúlt.

  "Ami elmúlt az már elmúlt". Ez az egyetlen mondat vízhangzott a fejemben. Egyetlen mondat és úgy ért, mintha kés döftek volna belém.

  -Igazad van.- mondtam neki.- Ne csak magadat hibáztasd. Én is belementem és nem tiltakoztam. Én is hibás vagyok.

  Harry rám nézett furcsálló tekintettel, majd hirtelen megállt és megölelt. Olyan hirtelen, hogy én leblokkoltam és csak álltam ott, mint egy fa. Harry pedig már szinte majd megfojtott.

  -Köszönöm D.- suttogta a fülembe. Én nem mondtam semmit sem, csak álltam ott és a szemembe egy könnycsepp gyúlt össze. Gyorsan letöröltem és próbáltam nem arra a szóra gondolni: „Elmúlt!”

  -És akkor, ha jól tudom ezért kellett eljönni, sétálni -30C-ban?- kérdeztem tőle vigyorogva. Mire nem jó az évek során kigyakorolt műmosoly technikám?

  -Úgy tudtam, hogy szereted a havazást. - vigyorgott Harry.

  -Ja, csak nem mínuszokban és nem az éjszaka közepén- nevettem.

  -Na, jól van már. Ha már kint vagyunk, akkor sétáljunk el a játszótérig.

  -Oké, de ha holnapra lefagynak a lábujjaim az a te hibád lesz, csak szólok!- mondtam neki, majd elindultam. Nem néztem magam mögé mit csinál Harry, hanem csak a közelben lévő játszótér felé igyekeztem.

  Teljes nyugalommal sétáltam, amikor valami kemény seggen talált. Lenéztem és láttam, hogy egy hógolyó landolt a már lassan félméteres hóba.  Gyorsan hátra fordultam és Harryre néztem. Úgy csinált mintha semmi sem történt volna és egy csibészes mosollyal elindult felém.

  -Na, jó, Harry Edward Styles- használtam a teljes nevét. Kissé meglepődött, majd összehúzta a szemét és csúnyán nézett rám. Elnevettem magam.

  Lenyúltam a hóba és gyorsan felvettem a kezembe egy maréknyit. Összegyúrtam gömb formájúra, majd ránéztem Harryre. Nem olyan arcot vágott, mint aki látott volna valamit. Remek. Majd akkor csapok le rá, mikor nem számít rá. 

  Hamarosan utolért és csendben sétáltunk egymás mellett. Már akcióba akartam lépni, mert már kezdett megfagyni a kezem, még így kesztyűben is. Apropó a kesztyűm az teljesen átázott, ahogy a kezembe szorongattam a fegyverem.

  Akcióba léptem és előre futottam úgy, hogy jó távolságból eltaláljam Harryt. Visszafordultam Harry felé és megcéloztam a kabátját. Egy kicsit mellé ment, de még így is sikerült eltalálnom. A hógolyó helyét nézte egy jó ideig, majd kisördög tekintettel felnézett rám. Egy ideig farkasszemet néztünk egymással, majd elkezdett futni felém. Halkan felsikítottam és én is elkezdtem futni.  

   -Készülj Daisy Marie Conett!- használta ő is a teljes nevem, csakúgy, mint én is övét nemrég. - Készülj fel a harcra!- röhögött.

   Beleadtam anyait-apait, de tudtam, hogy úgy is utol fog érni. Nevetve futottam még egy ideig, majd éreztem, hogy valami súly rám nehezedik és dől velem együtt, arccal a hóba.

   Nem éreztem mást, csak a hideget, ami az egész arcomat beterítette. Gyorsan felemeltem a fejem és letöröltem az arcomról a havat. Harryre néztem, aki vigyorogva ült a hóba mellettem és engem nézett. Azon kezdtem el agyalni, hogy hogyan tudnék visszavágni. Ha felállok és elfutok, akkor úgyis utolér. Ha viszont itt maradok, akkor biztos meg fog fürdetni a hóban. Kicsit kétségbe estem. Mit is csináljak? Gondolkozásomat egy jó, nagydarab hógolyó zavarta meg. Pontosan az arcom közepébe. Amilyen gyorsan csak tudtam és letöröltem magamról a jéghideg fehérséget. Beszívtam a levegőt és lassan kifújtam. Nyugi van Daisy. Próbáltam magam nyugtatni. Sikerült is volna, ha Harry nem röhög fel mellettem. Kipattant a szemem és egy erős lökéssel beleborítottam a hóba Harryt. Hál istennek sikerült elborítani, amin most én kezdtem el nevetni. Gyorsan a kezembe fogtam egy jó adag havat és még összese gyúrtam, egyenesen Harry képébe szórtam. Ő becsukta a szemét fintorogva söpörte le magáról a havat.

  Azt hiszem ezzel kezdetét vette a hó csata. Mindketten próbáltuk a másikat havasabbá tenni. Olyanok voltunk, mint két 10 éves kisgyerek. Nevetve harcoltunk egymással.

  Már kezdett úgy állni a „verseny”, hogy én nyerek, amikor Harry váratlanul megfogta a kezem és háttal bele nyomott a hóba. Ráült a hasamra és a két kezemet lefogta a fejem mellett. Ó-ó.

  -Na kicsilány, azt hiszem, hogy a versenynek vége!- vigyorgott a képembe. – Én nyertem.

  -Úgye tudod, hogy ez szabálytalan volt?- próbálkoztam. Utálok veszteni.

  -Ugyan miért lenne szabálytalan?- kérdezte. Na, ez fogós kérdés.

  -Mert, csak.

  -Ugyan már Daisy! Ismerd már be, hogy vesztettél. –mondta.

  -Nem!- durcáztam.  

  -Oké, oké! De akkor is én nyertem!

  -Jólvan na, felfogtam!- forgattam meg a szemem. – És mi lesz a nyereményed?

  -Azt még nem tudom. – suttogta vigyorogva a szemembe nézve. Beadtam a derekam és én is elkezdtem nevetni. Nem is vettem észre, hogy Harry már igen közel van hozzám. Sőt már szinte rajtam feküdt. Hirtelen, kezdtem magam nagyon kényelmetlenül érezni. Ki akartam mászni alóla. Most!

  Harry szeme cikázott a szemem és a szám közt. Egyre jobban közeledett a feje az enyémhez. Tudtam, mit akar csinálni. Valójában én is akartam volna, de legbelül tudtam, hogyha most hagyom magam, hogy megcsókoljon, akkor bajok lesznek.

  Már eszméletlen közel volt hozzám és én tudtam, hogy lépnem kell.

  -Harry- kezdtem el.- Azt hiszem, hogy már haza kéne mennem!

  Harry megállt, a szemembe nézett és lemászott rólam. Köhögött egyet és a cipőjét nézve felállt. Én is feltápászkodtam, majd lesepertem magamról a havat. Éreztem, hogy teljesen átázott a nadrágom. Király. Lesz egy jó kis megfázásom.

   -Indulhatunk?- kérdezte Harry rám se nézve.

   -Persze!- néztem rá, de ő csak maga elé bámult. Hát, jó.   

   Elindultunk a házunk irányába. Észre sem vettem, hogy milyen messzire jöttünk.  Levettem a kesztyűt és kikotorásztam a telefonomat a kabátzsebemből. Megnéztem, hogy mennyi az idő és majdnem szívinfarktust kaptam. 11:44. Úristen. Eddig voltunk kint?

   -Mennyi az idő? – kérdezte Harry.

   -11.45.- pontosítottam. Ő is csakúgy meglepődött, mint én.

  Reméltem, hogy a többiek nem kerestek engem, amiért nem voltam otthon. Harry csak zsebre dugott kézzel sétált mellettem. Meg sem mukkant. Ezzel én sem voltam máshogy. Ahogy megnéztem az időt kissé elálmosodtam. Vicces. Mintha az agyam kapcsolt volna, hogy „Hé, nézd már mennyi az idő. Már ilyenkor álmosnak kéne lenned!” Kómásan mentem Harry mellett, amikor hirtelen megrezdült a telefonom. Gyorsan kivettem, és amikor ránéztem a kijelzőre elmosolyodtam. Niall.

  -Haló?

  -Jó Isten. Hol vagy?- suttogta. – Mindenhol megnéztelek. Már fel akartam ébreszteni a többieket is.

  -Jaj, Niall, nyugodj meg. – próbáltam nyugtatni. Amikor kimondtam a Niall nevét, Harry rögtön felém fordult. – Semmi bajom sincsen. Kijöttem sétálni. Majd mindent elmesélek, jó? Nem sokára otthon vagyok.

  -Oké. - és már le is rakta.
  -Niall volt az igaz?- kérdezte Harry.

  -Igen.

  -Miért hívott?

  -Megijedt, hogy nem vagyok mellette. – mondtam, mire Harry sokkoló tekintettel nézett rám. – Mielőtt elítélnél vagy mást gondolnál, Niallel mi csak nagyon jó barátok vagyunk. 

   - És most mindenki ott van nálatok?- kérdezte.

   - Hát igen- mondtam félénken. – Liam, Louis és Niall. Zayn pedig elment Perriehez.

   - Oh, értem.

  Nem tudtam, mit mondani. Megint csak az a némaság. Már kezdett nagyon unalmas lenni. Köcsögség, de magam előtt látom, ahogy Niall kómásan keres engem, bárcsak láthattam volna. Elmosolyodtam.

  -Miattam vannak ott a fiúk, igaz?- kérdezte Harry szomorúan.

  Ránéztem és rögtön meg is bántam. Harry meggyötört arccal nézett rám. Olyan volt mintha akármelyik pillanatba elsírná magát. Nagyon megsajnáltam. Most mondjam meg neki, hogy: Igen Harry miattad vannak nálunk a fiúk, mert egy seggfej vagy a te Tayloroddal együtt”. Nem. Ezt így nem mondhatom meg neki. Gyorsan összeszedtem a fejembe a mondandómat.

  - Figyelj Harry!- kezdtem el. – A fiúk tényleg miattad vannak nálunk. Nem értik, hogy mivan veled. Amióta Taylorral vagy- akaratlanul is megnyomtam Taylor nevét- nem is látnak téged. Louis például összeveszett Eleanorral, mert Louis El-en vezette le a feszültségét. Eleanor teljesen összeomlott emiatt. Én nem tudom, hogy mi lehet közted Taylorral, de minél hamarabb beszéld meg a fiúkkal.    

  - Oh, én egy barom vagyok. Egy szörnyű ember.

  - Nem Harry, nem vagy az. Ne mondj ilyeneket!- fogtam meg a karját.

  - Tudod, az igazság az, hogy én sem tudom mivan ezzel az egész Haylorral! – mondta Harry. Kíváncsian néztem rá. – Taylor nagyon ragaszkodó és én nem akarom megbántani őt, mert egy nagyon kedves és rendes lány. Azt hittem, hogy mi talán együtt lehetünk. Én nem tudom, hogy boldog vagyok-e melette. Sok rajongó pedig utálja Taylort. Utálom ezt. Ha engem szeretnek, akkor miért nem fogadják el azt akit szeretek? Félre ne értsd, én imádom a rajongóimat, de ezeket nem nagyon értem. Azt írták egy Twitteren, hogy nekem egy sokkal Jobb jár. De én sem vagyok olyan jó.

  - Szereted Taylort? – kérdeztem tőle egyszerűen.

  - Nem tudom. - motyogta. – Én nem tudom… Talán nem vagyok túl jó.

  - Harry, te túl jó vagy!- mondtam neki.

  - Na, látod Daisy. Nem én vagyok a jó, hanem Te. Régen mindig úgy voltam velünk kapcsolatba, hogy Te túl jó vagy Hozzám. Féltem, hogy ott hagysz majd és hát végül…

  Nem akartam hallani a végét. Gyorsan megöleltem. Olyan jó érzés volt. Harry csakugyan megölelt. Kicsordultak a könnyeim és most nem is fogtam magam vissza. Elkezdtem sírni.

  - Daisy, te sírsz?- kérdezte tőlem.

  - Nem. – hazudtam neki.

  - Nekem ne hazudjál! Mondd el, hogy mi a baj!- fordított magával szembe.

  - Semmi. Csak furcsa, hogy te úgy hiszed, hogy én Túl jó vagyok!- hazudtam könnyedén.

   Harry rám mosolygott. Adott egy puszit a homlokomra, majd kocogva megtettük a hazafelé való utat. Nagyon hideg volt már. Nem kellett sokat mennünk, mert perceken belül már a ház előtt voltunk.

  - Bejössz? – kérdeztem tőle.

  - Szerintem a fiúk nem díjaznák. Hívom mindjárt Dant és majd hazavisz. Jó éjszakát Daisy!- ölelt meg ismét.

  - Neked is Harry. – köszöntem el tőle.

  Gyorsan kikerestem a kulcsot a zsebemből, majd kinyitottam az ajtót. A benti melegség rögtön átjárta az egész testem, ami nagyon jól esett. Halkan leöltöztem és felkapcsoltam az egyik kis éjjeli lámpát a nappaliba. Niall a két kezén pihentette az arcát és aranyosan aludt. Olyan volt, mint egy kis tündér. Rápillantottam az órára, ami 12:18-t mutatott. Bementem a fürdőbe. Felfogtam a hajam, majd levettem a vizes ruháimat és ráraktam a radiátorra száradni. Beálltam a kádba és magamra engedtem a forró vizet. Eszméletlen jól esett. A melegség átjárta minden egyes porcikámat és olyan érzésem volt, mintha felengedett volna az egész testem. Gyorsan meg mosakodtam és kiszálltam a kádból. A törölközőt magam köré tekertem és a fejemre csaptam. Nem hoztam be magammal ruhát. Most mit vegyek fel? Körül néztem és szerencsémre a kimosott ruhákat még nem pakoltuk el Danivel. Elkezdtem turkálni a ruhák közt és egy szürke melegítő overált találtam. Daniellel mindkettőnknek volt ilyen. Imádtuk. Olyan jó kényelmes volt. Gyorsan felvettem és kiengedtem az előbb összefogott hajamat. Hullámosan omlott le a derekamig. Kiléptem a fürdőből és az előbbi lámpafény miatt most a sötétségben vakként sétáltam. Nem sokára hozzá szokott a szemem a sötétséghez és megálltam Niall előtt.

Daisy OnePiece Overálja :)

  -Niall! – bökdöstem meg. Ő nyögött egyet és kinyitotta a szemét. Mosolyogva nézett rám. – Menj már bentebb légy szíves.

   Úgy tett, ahogy kértem én pedig a másik kanapéból, amely egyben ágyneműtartó is volt, kivettem egy takarót. Lefeküdtem az ágyba és jól betakartam magam. Jól éreztem magam ebbe a melegségben.  Niall forgolódott még egy kicsit. Egyszer a könyökét a hátamba nyomta, amitől felszisszentem.

 -Bocs- suttogta Niall. Az karját átlendítette a derekamon, így átölelve engem. A fejét pedig a nyakamba nyomta. Jó érzés volt a közelsége. A fülembe szuszogott, de nem zavart. Majd a legjobb barátom mellett álomra hajtottam a fejem. 

11. "Az esti séta :) "

   

A lányokkal hamar végeztünk. A házban semmi jel sem volt már a tegnapi buliról. Lehuppantunk a székekre a konyhába és némán néztünk magunk elé. Én azon gondolkoztam, hogy milyen ennivalót kéne csinálni. Ha jön Niall akkor muszáj valamit készíteni, vagy különben egész hátra lévő időben a nyávogását fogjuk hallgatni. 

  -Danielle van még csirkemell?- kérdeztem.

  -Van persze. Ott van a hűtőben. De mit akarsz csinálni vele?

  -Arra gondoltam, hogy csinálok ananászos csirkét, hiszen csak jönnek hozzánk… - fújtam ki a levegőt.

  Bólintottak és felálltam neki látni a munkának. Kivettem a csirkemellet és elkezdtem a kockákra vagdosni. Közben a lányok elmentek valamit csinálni én pedig teljesen a gondolataimba merültem.

  Mindég csak az a zöld szempár járt a fejemben. Sőt állandóan itt lebegett a szemem előtt. A barna, gyönyörű haja és a mosolya. Aztán beugrott az a kép a fejembe, amikor megcsókolt. Aztán pedig az, amit Liam mondott Harryről és Taylorról. Ettől a témától egyszerűen a könny gyűlt össze a szemembe. De most miért érdekel ez engem? Mit várok egyáltalán Harrytől? Már ami volt 2 éve az el is múlt. És kész. Most már NEM érdekel.

  Felraktam a húst megpirítani és felbontottam az ananászt. Niallen gondolkoztam. Már láttam magam előtt, hogy milyen boldog lesz. Igen, azért már 2 év alatt kiismertem, hogy mi a kedvence. J

  Már lassan két éve vagyok jó kapcsolatban a fiúkkal. Ezt részben Harrynek köszönhetem, mert még a szakításunk előtt én bejártam hozzá a szállodába ahol voltak a verseny alatt. Amikor szakítottam vele, akkor pedig Danielle miatt mentem a tehetségkutató helyszínére. Mivel Danielle ott táncolt háttértáncosnak, ezért rengeteget tudtam beszélni a fiúkkal (persze csak úgy, hogy Harry nem volt ott.) Liammel nagyon jóban vagyok, persze ezt a Daniellel való szerelme miatt köszönhettem. Zayn nagyon rendes srác volt és nagyon kedvelem is őt. Sokszor vele járok ki cigizni titokban. Louis az egyetlen, akivel nem vagyok olyan nagyon jó viszonyba. Bírjuk egymást, de nem vagyok legjobb barátok. Na és az én drága Niallem. Ő mondhatni olyan, mint a bátyám. Imádtam őt. Sok mindent megbeszéltem vele. Ő volt az egyetlen (és persze Dani) aki tud az apámmal való viszonyomról.  Megbízok benne és imádom őt.

  Már az ananászt öntöttem a húshoz, amikor kopogtak az ajtón. Danielle az ajtóhoz ment kinyitni, Eleanor pedig az oldalamon tűnt fel. Majd szívinfarktust kaptam. Elkezdte a haját igazgatni.

   -Nagyon szarul nézek ki? – kérdezte tőlem. Végig néztem rajta, gyönyörű szép volt. Eszméletlen vékony volt, de neki ilyen az alakja. Ha akarna, sem tudna változtatni ezen. Sok újság írta már, hogy biztos éhezteti magát meg ilyenek… -.-’ Én bezzeg bármit megadnék, hogy ilyen vékony legyek. Alapjáratból nem vagyok kövér, de izmos vagyok, ami iszonyatosan zavar.

  -Gyönyörű vagy! Csak menj már!- parancsoltam neki.

  Hallottam, ahogy jönnek bentebb és bentebb. Louis berohant a konyhába pár perc után Eleanorral az oldalán.

  -Szia, Szakácsasszony!- vigyorgott rám.

  -Szia, Louis!- vigyorogtam vissza rá.

 Eleanor még megkérdezte, hogy kell-e segíteni valamit aztán eltűntek. Zayn gyorsan bejött hozzám és adott két gyors puszit.

  -Szia Daisym- köszönt hangosan nekem Liam.

  -Szia Leyum- ordítottam neki egy hangosat.

  Nem hallottam mást, csak a többiek beszélgetését. Már éppen le akartam venni a gázról a húst, amikor valaki hirtelen megjelent mögöttem és átölelt. A kezét átfonta a hasam előtt és az állát rárakta a vállamra. Belém fúrta a fejét. Nem kellett hátra néznem, így is tudtam ki az. A legeslegjobb barátom.

  -Mi jót csinálsz Drága?- kérdezte tőlem. Megfordultam és megöleltem. Az ismerős illata azonnal megcsapta az orromat. Olyan Niall illata volt. Mostanság igen sokat gondolkodok azon, hogy mennyi tini lány féltékeny lehetne rám. Elég vicces ez.

  -Ananászos csirkemellet rizzsel. – mondtam neki büszke fejjel. Ő csillogó szemmel nézett rám. Elkezdtem keresni a rizst és addig Niall leült az asztalhoz. Egész gyorsan végeztem, amíg Niall elmesélte nekem, hogy milyen cipőket rendelt magának és Louisnak. Forgattam a szemem, hiszen ’’nagyon” érdekelt engem ez a téma.  Szedtem neki egy jó nagy adagot és leraktam elé az asztalra. Kivettem egy villát, majd átsétáltam a többiekhez. Mindenki ott volt kivéve egy valaki: Harry. Nem kellett megkérdeznem, hogy hol van, mert éppen pont ez volt a téma. Taylorral.

  - Ki kér kaját?- kérdeztem tőlük.

  - Mit főztél?- kérdezte Zayn.

  - Ananászos csirkét, rizzsel. Saját készítésű! –tettem hozzá büszkén kihúzva magam.

  -A fiúk már voltak a Nando’s-an, mert Niall éhes volt…- tette hozzá Eleanor.

  -Hé, hallottam ezt a hangnemet!- sikított Niall a konyhából teli szájjal. Mindenki elnevette magát.

   -Én később biztos, hogy megkóstolom!- mosolygott rám Zayn.

   -És én is!- mondta Liam és Louis egyszerre.

   Én csak mosolyogva kimentem a nappaliból és visszatértem a már fél tányérját elpusztító szőkeséghez. Elkezdtem rajta neveti, mert, ahogy elnéztem a felsőjét már kétszer leette magát.

   -Hogy a picsába tudsz ennyit zabálni?- kérdeztem Niallt csodálkozva.

   -Mert sosem tudom, hogy mikor ehetek utoljára.

   -Bolond vagy! Amíg engem látsz, nem halsz éhen- kacsintottam rá.

   -Gyere ide- mutatott az ölébe.

   -Hát, ha meg akarsz szakadni!- mondtam. Beleültem az ölébe. Igen magas volt tőlem képest. De így pont olyan magas voltam, mint ő. A kezét átfonta körülöttem és úgy ültünk. A fejemet a nyakába nyomtam és már majdnem elnyomott az álom.

   -Daisy, telefon.- rohant be Dani hozzánk. Annyira felkaptam a fejem, hogy Niallel összekoccantunk. Azt hittem, hogy bereped a fejem, de valahogy Niallnek jobban fájhatott. Én a fejemet fogtam, ő pedig az állát. Szegénykém. Danielle jót nevetett rajtunk.

   -Köszönöm- vettem el a telefont Danitől. Gyorsan megnéztem a mobilszámot, de csak ismeretlent írt ki.

   -Haló? –szóltam bele.

   -Szia Daisy- szólt bele egy félénk hang. Olyan ismerős volt.

   -Bocsánat, de kivel beszélek?- kérdeztem.

   -Oh, nyílván már nem ismersz meg. Lara vagyok!

  Egyszeriben csak elkezdtek folyni a könnyek a szememből. Nem akartam elhinni. Lara a legjobb barátnőm volt évekig. Ám 4 éve valahogyan elváltak az útjaink. Már nem emlékszem rá, hogy mi volt az oka. Csak azt tudtam, hogy elképesztően hiányzik. Sokszor gondoltam rá.

   -Lara!- kezdtem el sírva. Niall komoly tekintettel nézett rám, de én csak intettem neki. – Mi történt veled? Van valami baj? Miért hívtál?

   -Ájcsika Daisy- hallottam, ahogy elneveti magát. – Ne sírj! Hagyd abba! Azért hívtalak, mert kaptam egy állást itt Londonba. Ide is költöztem és gondoltam, hogy majd összefuthatnánk! Lenne mit beszélnünk!

  Nem akartam hinni a fülemnek. Olyan boldog lettem hirtelen.

   -Jó Isten, hogy a picsába ne mennék!- visítottam a telefonba.

   -Nagyon örülök és köszönöm, hogy még szóba állsz velem.

   -Nagyon hiányoztál nekem- mondtam a telefonba. Egy kis szünet következett. Én megint elsírtam magam. Király… Niall már szerintem szívrohamot fog kapni tőlem.

   -Te is nekem nagyon- mondta nekem. – Holnap még felhívlak, mert most mennem kell! Puszillak!

  És kinyomta a telefont. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, Niall pedig aggódva nézett rám addig, amíg nem közöltem vele, hogy mi történt.

   -Örülök neki!- vigyorgott rám.

   -Én is, nagyon is! Mi lenne, ha átmennénk a többiekhez?- kérdeztem.

   -Menjünk.

  Niall felállt a helyéről és az alap mozdulatot elkövette a nadrágján. Sosem fogom megérteni, hogy a fiúknak miért tetszik a ’’ seggemen hordom a nadrágom” feeling. Na, semmi baj, Niall kemény csávó.

  Amikor betettük a szobába a lábunkat kicsit meglepődtem. Zayn, Louis és Eleanor volt már csak ott. Mindhárom felnéztek ránk, majd gyorsan vissza a tévére. Egyedül Eleanor nézett meg engem és Niallt, utána Niallt én engem. A szeme ugrált közöttünk. Nem értettem ezért csak leültem a még szabad fotelbe. Két személyes volt, így Niall helyet foglalt mellettem. Én már szinte szorongtam, mert nem volt olyan nagyon nagy a hely. Jó barátom pedig a lábát felrakta az én lábamra és teljes kényelembe helyezkedett.

   -Te ki köcsög!- mondtam neki, amire csak becsukta a szemét és vigyorgott egyet. Elnéztem a szőke haját egy ideig. Elképzelte magam előtt eredeti, barna hajjal. Érdekesen festene.

   Körbe néztem a többieken. Ment a Tv, de Eleanor és Louis egymással fecsegtek. Ahogy elnéztem már szent a béke. Nagyon örültem ennek. Zayn a telefonját nyomkodta Louisék mellett. Az egyik kezét a fotelnek a támaszára tette és a fejét így támasztotta meg. Igen koncentrált, ahogy írt a telefonján.

   -Nagy baj lenne, ha én elmennék? Perrie írt, hogy egyedül van otthon és kicsit fosik. A lányok valami buliba vannak és őt ott hagyták.– mondta Zayn.

   -Dehogy lenne baj! Üdvözlöm Perriet! Ja, és ha nem baj nem kísérlek ki, mert szerintem Niall elfoglalná az egész kanapét abban a pillanatban mikor felkelnék innen.

   -Maradj csak nyugodtan.- mosolygott. -És átadom!

   -Mi is üdvözöljük- motyogta Eleanor. – És pusziljuk!

  Zayn csak mosolygott és gyorsan adott nekem egy gyors puszit. Eleanorhoz is oda ment adni puszit.

  Még halottam, hogy kimegy az ajtón és azt is, hogy a kapu bezárul. De, hogy jut el Perriehez? Biztos hív egy Taxit.

  Elkezdtem nézni a Tv-t, amiben valami horror film ment. Nem nagyon szeretem a horror filmeket. Szerintem unalmasak. Na jó, van, amelyik nem az, sőt szinte bepisilek rajtuk, de a nagy részük gagyi utánzat vagy teljes hülyeség. Nem tudom mióta mehetett, de most kezdtek el történni az izgalmas dolgok. Egy kislány volt a főszereplő. A szobájába volt éjszaka és volt egy ajtó a falban. Hangokat halott onnan. A nem normális kislány természetesen- a horror filmhez megszokottan- felállt és oda ment az ajtóhoz. Rárakta a kezét a kilincsre.

  Hirtelen Niall lába megmozdult és én úgy megijedtem, hogy csaknem felsikítottam. De nem csak én ijedtem meg hanem Eleanor is. Ő mellkasát fogta és nagyokat lélegzett. Nyílván olyan szaporán verhetett a szíve, mint az enyém. Louis pedig mindkét kezét a szeme elé tette. Amikor találkozott a tekintetem Eleanoréval elkezdtünk nevetni. Nem bírtuk abba hagyni. A filmbe a kislány még mindig a kilincset fogta. Aztán hirtelen a szobájának az ajtaja kivágatott. Az apja állt ott egy késsel a kezével.

   -Ki ne merészeld nyitni azt az ajtó- szólalt meg az apja. Mutáns hangja volt. Nyilván megszállta valami szellem vagy démon.

   -Na, jól van én ma még aludni is szeretnék- szólalt meg Eleanor és átkapcsolt egy másik csatornára. A zene csatornára. Éppen Katy Perry- Wide Awake c. száma ment. Eleanor elkezdte énekelni a reflémt. Eléggé ’’szép’’ hangja volt. Nem volt elég a jó hangja, még fel is állt és mikrofont tettetve elkezdett énekelni és táncolni. Teljesen beleélte magát. Louissal szakadtunk a nevetéstől. Én már a könnyemet törölgettem.

   Niall hirtelen elkezdett mozgolódni, és teljesen megfordult. A fejét a combomra rakta és kinyújtotta a lábát is, ami lelógott a fotelról. Elkezdtet még helyezkedni egy kicsit és végül az oldalára feküdt, így elérve azt, hogy a hasamba szuszogjon. Kényelem az meg van… Láttam az arcán, hogy mély alvásban van már. Olyan kis aranyos volt így.

   Louis elment WC-re addig Eleanor leült az asztalra és engem nézett.

  -Daisy- suttogott nekem félénken. A padlót kezdte el nézni. – Te és Niall?

   Jaj, ne. Sokan hiszik ezt körülöttem, amit már nagyon unok. Igaz egy kicsit félre érthető a mi kapcsolatunk Niallel, de csak nagyon jó barátok vagyunk. Én nem is tudnék rá máshogyan nézni. Ő legjobb fiú barátom. Ezt sokan nem nagyon értik.   

   -Semmi sincsen köztünk. Egyszerűen csak nagyon jó barátok lettünk mi két év alatt. Szinte már a bátyám lett- mosolyogtam El-re.

   -Oh, már értem. Nagyon sajnálom. Amúgy mi lassan megyünk Louissal. – tette hozzá.

   -Miért? Miért nem maradtok még? Minden rendben van már?- mosolyogtam.

   -Louis bocsánatot kért tőlem. Azt mondta, hogy nagyon haragszik, magára azért mert rajtam vezette le a feszültségét. Am azért megyünk, mert már háromnegyed 10 van.

   -Jézusom, hogy elment az idő- csodálkoztam el. – Ne menjetek sehova sem. Már késő van. Menjetek a szobámba aludni, én meg elalszok itt kint. Niallt ahogy látom ő is itt alszik. Amúgy Daniék hol vannak?

   -Elmentek aludni. De mi tényleg igazán nem akarunk zavarni.

   -Na, pofa be és menjetek aludni. Az ágynemű tartóban van még egy plusztakaró Louisnak. – mondtam mosolyogva.  

   -Nagyon szépen köszönöm- adott egy cuppanós puszit az arcomra Eleanor.

   Még Louis visszajött hozzánk és elkezdte kérdésekkel bombázni Elt, de a lány csak befele vezette a szobám felé. Még gyorsan integetett egyet, majd ott maradtam Niallel, ketten. Ránéztem a szőke fiúra és elkezdtem simogatni a haját. Ezt imádja. Én is szerettem, mert olyan jó selymes volt a haja. El voltam vele már egy ideje, amikor valaki kopogott. Óvatosan felálltam és oda mentem a bejárati ajtóhoz. Kíváncsi voltam, ki lehet az ilyen későn. Zaynre gondoltam, hogy hátha visszajött.

   Elfordította a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mikor rá néztem a váratlan vendégre kissé meglepődtem. Belenéztem a szemeibe és mostanság állandó sírhatnékom pillanatok alatt előjött. A fejét lehajtotta és elkezdte nézni a cipőjét.

   -Mit keresel itt Harry?- kérdeztem tőle. – A fiúk itt vannak és alszanak, ha akarsz, akkor gyere be.

   -Én igazából nem a fiúkhoz jöttem. –mondta szinte suttogva. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy rendesen haljam, hogy mit mond. – Hanem hozzád. Tudom, hogy késő van, de úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm. Nem jössz el velem sétálni?- nézett a szemembe.

  Gondolkoztam egy kicsit. Vajon mit akarhat?

   -Megyek, csak várj egy kicsit- mondtam neki egy kis szünet után.

  Gyorsan behajtottam az ajtót és visszamentem Niallhez. Kivettem neki egy pokrócot és ráterítettem. Felvettem a kabátomat, a sapkámat, sálamat és végül egy csizmát. Elraktam a telefonom és megkerestem a kulcsom. Ismét kinyitottam az ajtót és Harry még mindig ugyan abban a pózban volt, mint 2 perccel előbb. Beletúrt a hajába és megint belenézett mélyen a szemembe. Ha még egyszer ilyet fog csinálni, össze fogok esni.

  Bezártam az ajtót és kiléptünk a nagy hóesésbe. Nem tudtam, hogy életem egyik legrosszabb vagy legjobb döntése volt-e eljönni Harryvel. Azt hiszem, majd kiderül….

10.rész "A másnaposság..."

  Reggel kipattant a szemem és tudtam, hogy az alvásnak már nekem lőttek. Este rengeteget forgolódtam és nagyon sokszor felkelltem, így úgy éreztem magam, mint egy zombi. A szemem úgy ragadt le, mintha valami vonzotta volna lefelé. De volt még egy baj. A fejem eszméletlenül lüktetett, pedig még csak nem is ittam sokat tegnap a lányokkal. Ők még valószínűleg alszanak a tegnapi lerészegedésük után. Szegényekkel mi lesz, ha felébrednek.

  Erőt vettem magamon és felültem az ágyba. A hajamat hátra simítottam egy egyszerű mozdulattal, majd a telefonom után kezdtem kutatni. Mikor megtaláltam a párnám alatt, a kezembe vettem és benyomtam egy gombot, hogy megtudjam mennyi az idő. 7:35de. Jóságos Isten. Nekem miért kell már ilyenkor kukorékolnom? Vettem egy mély levegőt és feltápászkodtam a jó meleg és kényelmes ágyból. Gyorsan nyújtózkodtam egyet, majd elmentem a fürdőbe.

  A fürdő rögtön ott volt a folyosón, csak úgy, mint a szobám, így nem tudtam felkelteni a lányokat. Átballagtam, és amikor beértem a fürdőbe, belenéztem a tükörbe. Azt hiszem ez életem rossz döntései közül az egyik volt. Olyan csúnya voltam, hogy az már szinte lehetetlen. Megnyitottam a csapot és lemostam az arcom. Gondolkoztam egy kicsit és rájöttem, hogy egy valamire már 2 hónapja várok. Arra, hogy végre valahára fürödhessek. Elég unalmas volt már állandóan csak zuhanyozni.

   Elkezdtem engedni a forró vizet és raktam bele egy kis habfürdőt. Elnéztem egy darabig, amíg a hab lassan több lesz, mint a víz, majd elzártam a csapot. Gyorsan belefeküdtem a forró vízbe.

 Nagyon jól esett. Éreztem, ahogy a testemet átjárja a forróság és közben próbáltam nem Harryre gondolni. Már nem tudom, mióta áztattam magam, de észbe kaptam és elkezdtem megmosni a hajam. Raktam rá nagyon sok balzsamot, mert mostanság igen nagyon elhanyagoltam magam. Mikor úgy éreztem, hogy készen vagyok kiszálltam az kádból és leengedtem a vizet. Egy törölközőt magam köré csavartam és gyorsan átrohantam a szobámba. Sajnos túl gyorsan mentem, mert a vizes talpamnak köszönhetően elestem. Helyesebben seggre ültem. Szó szerint. Az ajtónak estem és éreztem, hogy a fenekemeszméletlenül sajog. Gyorsan felálltam és a hátsó felemet fogva beléptem a szobámba. Oda mentem a szekrényemhez és elkezdtem szétnézni. 

  Kivettem egy sötét színű farmert, hozzá pedig egy csipkés pólót. Mivel hideg van itt bent a házban ezért felvettem még a pólóra egy barna kötött pulcsit. Nem akartam túlzottan kiültőzni, mert nem állt szándékomba szombaton, akárhova is menni. Utolsó simításként még vettem fel egy vastag fekete zoknit. A vizes hajamat megtöröltem párszor a törölközőbe és megszárítottam. Reméltem, hogy nem keltek fel rá Daniék.

  Amikor végeztem a hajam megszárításával, gyorsan kifésültem és fújtam rá egy kis hajfényt. Egy dolog van, amit szeretek magamon, az pedig a hajam. Belenéztem a tökőrbe és hál’istennek már nem voltam olyan gázos, mint reggel, amikor felkeltem.   

  Kimentem az ajtómon . Enyhén szólva meglepődtem. Danielle betakarózva ült a kanapén és nézte a Tv-t. Amikor meglátott egy hatalmas mosollyal üdvözölt. Oda mentem és leültem mellé.

  -Jó reggelt!- üdvözölt Danielle. Ahogy elnézve az arcát ő is igen nyomott volt. 

  -Neked is! El? - kérdeztem rőle kíváncsian.
  -A szobámba. - mondta. 
  -Szét megy a fejem.. - tapogattam meg a halántékom. 

 Danielle felnevetett halkan és a fejével a konyha felé bökött.

  -Az első szekrényben a második polcon!- kacsintott nekem.

  Értetlenül felálltam és követtem az utasítását. Kinyitottam a szekrényt és a második polcon egy aspyrint találtam. Elmosolyodtam és már nyúltam is a csodaszerért. Levettem egy poharat, megtöltöttem vízzel és bevettem a gyógyszert. Oda tettem egy jó nagy kávé adagot főni és addig leültem az asztalhoz. A fejemet támasztottam, amíg vártam, hogy a fekete lé (ami majd remélem, ténylegesen felébreszt) készen legyen. Pár perc múlva már két bögrébe öntöttem. Az egyiket Daniellenek csináltam. Az övébe öntöttem tejet, mert csak úgy szereti, az enyémet pedig feketén egy kis cukorral, szokásosan csináltam.

  Egyensúlyozva vittem neki oda, amit egy cuppanós képzelet puszival köszönt meg. A tv-ben a Sponge Bob ment, amit nevetve néztünk.Egyszer csak hangokat hallottunk a folyosóról, majd Eleanor sminkkel lefojt arccal jelent meg a nappaliban. Olyan kómás feje volt, hogy Daniellel elkezdtünk mosolyogni rajta.

  -Sziasztok!- köszönt nekünk. - Hogyan kerültem a szobádba Danielle?

  -Reggel 6kor felkeltem arra, hogy sírtál, azért, mert esik a hó.- magyarázta nevetve Danielle. – Utána abba hagytad a sírást és nevetve kezdtél el felöltözni, hogy te ki akarsz menni, szánkózni. Alig tudtalak türtőztetni. Majd sikerült végre bevinni a szobámba és ott amint lefeküdtél abban a pillanatban elaludtál. Eléggé be voltál rúgva, El.  

 Mindenki szakadt a nevetéstől. Még El is, aki már a fejét fogta. Felálltam és oda mentem elé.

  -Gyere, van egy kis meglepetésem!- mondtam neki és kíváncsian jött utánam.

 Oda adtam neki az Aspyrint és egy pohár vizet. Majd mikor megitta, öntöttem neki is egy csésze jó érős kávét.

  -Egy isten vagy Daisy!- hálálkodott nekem a gyönyörű lány. – és szeretném megköszönni a tegnapit! Tudom, hogy igazából el sem mondtam mi a baj, de nagyon jól esett, hogy aggódsz értem. Amúgy a veszekedésünk úgy alakult kis, hogy Louis meg gyanúsított azzal, hogy én Harry mellett állok. Pedig én csak jót akartam.

  Mondta nekem Eleanor és közben a kávéval teli csészét nézte, amit a kezébe nyomtam. Majd meg esett a szívem El-en. Odamentem hozzá és megöleltem. Ott álltunk még egy darabig amikor Danielle is megjelent és egy jó nagy csoportos ölelés vette a kezdetét. Eleanor elkezdett nevetni ezen, utána pedig szétváltunk és Danielle felvetette az ötletet, hogy csinál valami reggelit. Mi Eleanorral helyet foglaltunk két széken és néztük Danit, ahogy ügyeskedett. Valahogyan szóba került Harry és én jobbnak tartottam nem titkolni tovább, elmondtam Eleanornak is. Figyelmesen hallgatta az én "szép" életemet Harryvel kapcsolatban, amitól egy kicsit dühös lett. Elmondta, hogy az ő kis összeveszése semmi sem az én bajaim mellett. Danielle a lelkizésünk közben bekapcsolta a rádiót. Mentek sorba a jobbnál jobb számok. Pont az egyik számot énekeltük, amikor egy telefon csörgése megzavart minket.

  -Oh a fenébe ez az enyém- kapcsolt később Eleanor és már rohant is a telefonjáért.

  -Lányok, Louis az!- sikított kétségbeesetten a konyhába rohanva.

  -Vedd már fel!- mondta neki Danielle.

  -Haló?- szólt bele félénken El a telefonba. – Nem Louis, nincsen semmi baj. Igen Daniellel vagyok és Daisyvel. Miért? Mivan? Hogy most? Jólvan akkor megbeszéltük!

  Lerakta a telefont, majd értetlen fejet vágott.

   -Louis azt mondta, hogy ide jönnek a fiúk, mert már nem bírják otthon. - mondta Eleanor. Mi ketten Danivel furcsán összenéztünk.

   -Mégis mikor jönnek?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

   -Azt mondta, hogy nem sokára itt vannak. De lányok én félek tőle. Nem akarok vele megint összeveszni. - mondta szomorúan Eleanor.

   -Nem lesz semmi baj Eleanor!- tette a kezét Danielle Eleanor vállára. 

   -Tudjátok mi lesz a baj? Az, hogy a ház rosszabbul néz ki, mint amikor házibulit szoktak csinálni- tettem hozzá.

  A lányokkal összenéztünk és olvasva egymás gondolatába elkezdtünk eszméletlen gyorsasággal pakolni. Enyém volt a nappali és közben Harryn járt az eszem. 

  A gondolataimat egy hang zavarta meg a Rádióbol. Egy női hang. A lányokkal egymásra néztünk és jobban füleltünk, majd meghallottuk Taylor Swift- I Knew You Were Trouble című dalát.

  -A Ribanc- szólaltunk meg egyszerre mindhárman és egy egyszerű mozdulattal kikapcsoltam a rádiót. 

9.rész "A Party Time"

  Kopogtak az ajtón. Danielle elment a közeli kisboltba, így gondoltam biztos Eleanor lehet az. Kinyitottam az ajtót, valóban a hosszú hajú, vékony lány állt ott. A szeme vörösen fénylett a sok sírástól. Megsajnáltam szegény lányt. 

  -Szia Daisy- mosolygott rám és adott két puszit az arcomra. Bentebb jött, megvártam, amíg leveszi a kabátját és a csizmáját,majd bekísértem a nappaliba.Jóban voltam Eleanorral, hiszen Daniellelel nagyon jó barátok. Többször volt már nálunk, így rengeteget besélgettünk már egymással. Daniellelel szinte legjobb barátok voltak, mondjuk ez érthető, mert mindketten egy cipőben járnak: híres barát, sajtó, paparazzi és a rajongók, akik utálják őket (kivéve, aki nem). Dani már többször is kiborult a rajongók miatt. Megértem, mert nemrég én is kaptam egy fenyegető üzenetet ami nagyon rosszul esett.

  -Eleanor mi a baj?-kérdeztem a még mindig sírás környékén lévő lányt. Csak rámnézett és láttam a szemén, hogy a könnyek megint elkezdenek gyűlni. Megfogtam a kezét és bátorítóan megszorítottam. Tudtam, hogy jobb lesz neki, ha elmondja mi a problémája. Saját tapasztalat.

  -Louissal- kezdte el El.- Összevesztünk, azért, mert…

  -Mi? Rosszul hallok?- kérdeztem tőle. Nem akartam hinni a fülemnek Ő és Louis olyan álompár, mint Dani és Liam. Nem akarom elhinni, hogy így összevesztek volna.

  -Mégis Danielle mennyit mondott el?- kérdezte mosolyogva El.

  -Nem mondott semmit. Amikor lerakta a telefont akkor csak annyit mondott, hogy csajbuli lesz. Majd fogta és elment a boltba.

  -Ohh értem már. Na, szóval akkor újra kezdem. Biztos tudod, hogy mi a helyzet Harryvel. Mondjuk ma Liammel voltál szóval ő biztos mesélt róla? Hú, tényleg. Hogy van a lábad?- kérdezte teljes izgatottsággal.

  Képtelen voltam elnevetni magam. Igen, ez Eleanor. Elkezd valamit mondani, majd hirtelen eszébe jut valami, amit rögtön megkérdez. Sokszor szokta ezt csinálni, amin persze mindenki nevet.

  -Minden rendben van a lábammal El.- mosolyogtam rá. – És igen, tudok a Harry-Taylor "drámáról".-tettem hozzá a földet nézve. Igen, sajnos túlságosan is tudok erről a dologról.

  -A fiúk nagyon összevesztek Harryvel emiatt. Olyanok, mint a 6 évesek, akik nem szólnak egymáshoz. Ma átmentem hozzájuk. Harry elment Taylorhoz, miszerint idézem”Legyen egy jó éjszakám”-torzította el a hangját Eleanor. – A fiúk pedig még mindig durciznak. Tudtam, hogy Louis és Harry nagyon jó barátok. Sőt ők egyenesen azt állítják, hogy élettársak. Louis olyan szomorú mostanság, eézrt felvetettem egy ötletet neki, hogy beszéljék meg a dolgot és béküljenek ki. Én csak jót akartam. Erre Louis… - Eleanor elkezdett sírni.

  -Jaaj csss! Nyugodj meg Eleanor. Minden rendben lesz. - öleltem magamhoz a mindig vidám lányt. Zokogott a sírástól. Mit mondhatott vajon neki Louis? 

  Danielle toppant be az ajtón, úgy vigyorgva, mint a tejbe tök. Amikor viszont meglátta Eleanort gyorsan oda rohant hozzánk. Adott egy puszit Eleanor hajára és ő is elkezdte vígaztalni.

  Amikor már Eleanor jobban volt Danielle felpattant és a még mindig kezében lévő szatyrot elkezdte lóbálni előttünk. Eleanorral egymásra néztünk érdekesen, majd vissza Daniellere. Belenyúlt a zacskóba és kiemelt egy üveget. Egy Jack Daniels whiskyt. Belenyúlt megint, majd egy üveg bort rakott az asztalra utána pedig két üveg Pepsit.

   -Party timeeee- kiabált Danielle. Berohant a konyhába és később már három pohárral tért vissza. – Egy szabály a mai estére nézve! Egy pasiról sem szeretnék hallani. És egy csepp szomorkodás sincs! - nézett ránk figyelmeztetően.

  Danielle és Eleanor öntöttek maguknak egy-egy pohár pezsgőt (amit Danielle egy sor szerencsétlenkedés után kibontott) én pedig inkább visszautasítottam az alkohollal teli poharat, amiért Danielle csúnyán nézett rám. Koccintottak és Dani belekortyolt a poharába. Eleanor kissé nagy kortyot ívott. Konkrétan húzóra megitta a pohár tartalmát. Ójaj, mi lesz itt.

  A második körnél megadtam magam és beszálltam a lányokhoz. Koccintottam lányokkal és csakúgy, mint El húzóra megittam az italom. Az égető érzés jelezte, hogy benne van a szervezetemben az alkohol. Danielle elment Wc-re és addig Eleanor töltött még egy pohárral magának és nekem. Rám kacsintott és megint másodpercek alatt elpusztította az adagját. Követtem a példáját.

  Nem tudom, hogy hogyan, de már a pezsgős üveg üresen hevertaz asztalon és a Whisky fele is eltűnt. Kezdtem magam jól érezni és hát kissé részegnek is. Felálltam és bekapcsoltam a Tv-t. A zene csatornára kapcsoltam. A Blue Cantrell ft. Sean Paul- Breathe ment, amit imádtam .Teljes hangerőre vettem és a zene dörömbölt az egész házban. A pohárral a kezembe elkezdtem táncolni. Danielle amikor meglátott hangosan elkezdett nevetni, majd ő is csatlakozott hozzám. Eleanor pedig csak egymás után itta és itta az italait. Szegény lány… Holnap olyan másnapos lesz, hogy hajaj.

  Az este odáig fajult, hogy Eleanor elmondta mennyire szeret minket és hogy élete szerelme Louis. Danielle nem volt annyira berúgva, mint Eleanor, de nem is lehetett volna valami józannak mondani. Még ittunk egy-egy pohárral, és amikor felcsendült a Tv-en a One Day c.szám mindhárman felpattantunk a fotelekből és himnusz szerűen kezdtük énekelni. Már nagyon unalmas volt ez a szám, mert még a csapból is ez folyt, de minket nem érdekelt, csak tomboltunk rá. Amikor kellőképpen vígig ugráltuk a számot, a lányok még várták a következő zenére, ami jött is. Nem ismertem, de Eleanor igen és énekelve táncolt rá. Ahogy elnézve hármunkat, egy szórakozó helyen letáncoltunk volna mindenkit.

  Elindultam a bejárati ajtó felé és belebújtam a kabátomba. Belenyúltam a zsebébe, de csak egy üres cigis doboz volt benne. Oh, a fenébe.

  -Tessék!- dobott meg valamivel Danielle. Megijedtem, de a jó reflexemnek köszönhetően elkaptam azt a valamit, ami egy bontatlan cigi volt.

  Megköszöntem, majd kimentem a hidegbe. Nagyon hűvös volt, de nem is várhatok ragyogó nap sütést decemberben, péntek éjszaka. Kibontottam a cigimet és kivettem belőle egy szálat. Gyorsan meggyújtottam és végre érezhettem azt a szokásos érzést. Hirtelen teljesen nyugodt voltam. Olyan volt, mintha az testem összes porcikáját átjárta volna a nyugodtság. Danielle szokott haragudni rám, hiszen már vagy 4 éve cigizek. Ő is szokott néha, de nem túlzottan rajong érte.

  Mikor végeztem elnyomtam a hamutartóba a cigarettám végét és bementem a lányokhoz. Vagyis helyesebben az alvó lányokhoz. Mindketten egymás hegyén, hátán feküdtek. Mosolyogva néztem még őket, majd átmentem a konyhába tölteni magamnak egy pohár vizet. Ránéztem az órára, ami negyed 12-t mutatott. Megittam gyorsan a vizemet és aztán átmentem a szobámba. Kerestem egy takarót, a lányokra terítettem és elvonultam a fürdőbe. Gyorsan fogat mostam, felfogtam a hajam és beálltam a zuhanyzó alá. Hideg vizet engedtem magamra, ami teljesen kijózanított. Igaz eddig sem voltam nagyon részeg, de most már teljesen magamnál voltam. Elzártam a vizet, magam köré tekertem a törülközőmet, majd átmentem a szobámba. A ruhásszekrényembe kutattam magamnak egy pamut nadrágot és egy kötött felsőt. Lekapcsoltam a lámpát és belebújtam az ágyba.. Lecsuktam a szemem és abban a pillanatban el is aludtam…

8.rész "A Party kezdete"

  Dudálást halottam kintről. Éppen a fogamat mostam, Danielle pedig a haját igazította. Most indulunk a korházba, tehát nagyon izgutott voltam. Most végre talán megszabadulhatok a gipsztől. Már most sem volt rajtam, amit nagyon élveztem.

  -Megyek, szólok Liamnek, hogy jöjjön be, míg elkészülsz!- szólt Danielle és utána magamra hagyott.

 Még gyorsan kiöblítettem a számat szájvízzel, majd kimentem az apró kis folyosónkra. Megálltam a tükör előtt és jól szemügyre vettem magam. Egy mintás legginset húztam magamra, egy fekete kötött bő fazonú felsővel. A már alapból egyenes hajamat átvasaltam - amit egyébként imádok -, hogy mégiscsak álljon valahogy. A mellem alá ért és természetes szőke volt. Sokan állították, hogy hazudozok, mert ők biztosra állítják: A hajamat festettem! Én már csak nevetek az ilyen megjegyzéseken. Még egyszer megigazgattam a hajam és gyorsan megnéztem az arcom. Nem kentem ki magam nagyon. Sőt csak egy kis szempillaspirált, szájbalzsamot és egy leheletnyi púdert vittem fel magamra.

  -Szia Liam!- köszöntem oda a barna hajú szépfiúnak. Mint mindig, most is megnéztem őt és arra gondoltam, hogy hogyan lehet ennyire jó képű. Danielle nagyol jól járt vele, hiszen nagyon kedves és aranyos fiú is egyben Liam-

  - Szia Daisy!- ölelt meg Liam, amikor odaértem hozzá. Felhúztam egy kényelmes és meleg csizmát, majd magamra kaptam az egyik bőrkabátom. Bebugyoláltam magam egy extra méretű sállal és megálltam az ajtóban.

  - Dani, jössz már?- kiabált Liam neki.

 Danielle megjelent mellettem és éppen a haját fogta fel.

  -Miért kell ennek a szerencsétlennek így össze-vissza állni?- kérdezte tőlünk olyan hangon, mintha a sírás határán lenne.

   -Én imádom a hajad!- mondta Liam és adott egy gyors csókot Danielle szájára.

   -Én meg egyenesen szerelmes vagyok a hajadba!- tettem hozzá én is mosolyogva. Látva Danit, megnyugodott.

  Kimentünk a hidegbe, Dani bezárta az ajtót és utána beszálltunk az autóba. Egy fekete Audiba. Én ültem be hátulra, Danielle és Liam pedig előre. Csendben voltunk az úton, amit Liam telefonjának rezgése zavart meg. Felemelte mobilját, majd amikor megnézte ki az, fogta és idegesen kinyomta. A telefonját elhajította a műszerfalra és az orra alatt káromkodott egy sort.  

   - Hé, Liam mi a baj?-kérdezte Danielle.

   - Harry- mondta idegesen Liam. – Nincsen magánál. Tegnap este eltűnt, és mint kiderült Taylorral volt. Hívtuk vagy milliószor, amikor ő csak fogta, bejött az ajtón és felment a szobájába. Igaz nem is Harryvel van baj, hanem azzal a Taylorral. Az a lány nagyon furcsa. Úgy ragaszkodik Harryhez, hogy az már vicces. Harry pedig nem szereti őt. Tegnap bementem hozzá  és megkérdeztem, hogy most mit is akar. Elmondtam neki, hogy hülyeség, amit csinál. Annyit mondott, hogy ő már kezdi szeretni Taylort és tegnap este igen komolyra fordultak a dolgok. Érdekes volt. Az arca valahogy mást mutatott. Nem tudom, mi lehet Harryvel. Tegnap, én és Louis összevesztünk vele. Zayn és Niall sincsenek vele túl jóba. Szóval reggel óta állandóan hívogat. Már nagyon ideges vagyok miatta.

  - Remélem, hogy kibékültök azért. Taylor meg hát…- mondta Danielle.
  - Taylor. - mondta Liam.

  Azt hittem, hogy nem hallok jól. Hogy mi? Harry és Taylor Swift? És Harry kezdi szeretni? Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam. Túl naiv voltam és reménykedtem, hogy van még remény. Úgy gondolom, hogy itt már semmi remény sincs. Nem értettem Harryt. 

  Észre sem vettem, hogy megállt a kocsi. Kiszálltam a kocsiból, majd hárman, bementünk a kórházba. Oda mentünk egy középkörű recepciós nőhöz és figyeltem ahogy Danielle segítséget kért, hogy merre találhatjuk Johnt. A nő aranyosan mosolygott és elkezdett mutogatni nekünk a folyosók közt. Megköszöntük és nem sokkal később már egy szoba előtt álltunk. Bekopogtam. Pár másodperc múlva az ajtó ki is nyílt és az ismerős mosolygós arcot láttam.

  -Áh Daisy! Már vártam. Gyertek be!- nézett Daniellere és Liamre.

  Beszélgettünk egy keveset aztán átkísért oda ahova a röntgent fogja készíteni. Elég gyorsan végeztünk. Vicceket mesélt John, ami miatt a röhögve hagytam el a helyiséget. Megkért, hogy üljek le itt kint a folyosón és várjak egy keveset az eredményekért. Úgy tettem, ahogyan ő megkért és leültem Daniék mellé. Csendben ültem és vártam. És vártam. És vártam. Már nagyon nagy izgalomba voltam. Csak remélni tudtam, hogy minden rendben van.

  Megint rezegni kezdett valami és rögtön Liamre néztem. Unott fejjel vette ki a telefonját a zsebéből és amikor ránézett a kijelzőre, rögtön tudtam, hogy ki lehet az- 

  Felállt és elment egy kicsit távolabb tőlünk. Danielle megfogta a kezem és sajnálkozva rám nézett.

   -Daisy! Ne foglalkozz Harryvel! Ő nem érdemel meg téged.- mondta nekem.

  Megrántottam a vállam és inkább próbáltam nem Harryre gondolni.

    -Tudod mit? – kiabált Liam.(Ami nála ritka pillanatok egyike volt)- Tudod mi a baj? Az, hogy te állandóan csak magaddal foglalkozol. Gondolkozz el ezen. Nem, Harry, most te figyelj ide!

  Egy kis szünet következett, amiből tudtam, hogy Harry beszél.

   -A korházban vagyok, Daniellel és Daisyvel, mert Daisynek valami baj lett a lábával. Tessék. Nem minden rólad szól Haver!-tette le a telefont Liam.

  Éppen Danielle szóra nyitotta volna a száját, amikor az ajtó kinyílt, és John kilépett rajta. Mosolygott.

   - Nos, Daisy! Van egy jó hírem és egy rossz! Melyiket mondjak elsőnek?- kérdezte tőlem.

   - A jót?- feleltem félve.

   - Felhívtam két kollégámat, hogy mit tegyek veled. A csont szépen összeforrt, ami nagyon szuper, de nem nagyon értjük, mert még egy hónap hátra volt a gipsz levételéhez. Mint mondtam megkérdeztem két kollégámat és szerencsére nem kell újabb gipszet feltenni neked. A lábad teljesen rendben van- mosolygott.

  - Ez remek. - mosolyogtam rá.- És mi a rossz hír?- kérdeztem, hogy gyorsan túl legyek rajta.

  - A rossz hír, hogy még egy kis időre a táncot hanyagolnod kellesz.

  Gondolkoztam egy kicsit és rájöttem, hogy ha már eddig bírtam, akkor most is fogom.

  -Ez legyen a legnagyobb baj. – mosolyogtam rá.

   Adott nekem még egy halom papírt, elköszöntünk, majd elindultunk hazafelé. Gyorsabban érkeztünk meg, mint hittem volna. Az egyik pillanatban még a kocsiban ültem a másikban meg már a kanapén. Liam haza ment, Danielle pedig sürgött forgott az egész házban. Mikor végre leült a popsijára a kilométer hiányos kisasszony elkezdett csörögni a telefonja.

  -Eleanor az- mondta nekem meglepődve. Elhúzta a képernyőt és beleszólt a telefonba- Szia El! Mizujs? Hé Eleanor, mi a baj? Hogy mi? Ti ketten? Ne, kérlek, ne sírj! Nincsen semmi baj. Gyere át hozzánk.

  Ennyit hallottam az egész beszélgetésből. Danielle elköszönt és lerakta a telefon.

  -Na csajszikám, azt hiszem ma csajos esténk lesz!- mosolygott rám Dani huncutul. Ó-ó ez nem jó jel. Dani, ha huncut általában részeg is.