27. rész "Almost Perfect"

  -Elmondod végre, hogy mi történt? – kérdeztem, közben pedig lehajtottam a WC ülőkét és ráültem. Az arcomat a kezem közé fogtam, majd felsóhajtottam. Amilyen jól kezdődött az este úgy kezd egyre rosszabb lenni. Rápillantottam Emilyre, aki próbálta összeszedni magát. 

  -Nem hagyhatjuk holnapra, Daisy? – nézett rám. – Nem akarlak most ezzel terhelni. Látom, hogy van valami baj. Inkább te mondd el, mi a bajod!

  -Harry. – mondtam a lábamat nézve. – Azzal vádolt, hogy megcsalom Niallel. Érted? Pont Niallel csalnám meg? El akart menni, de elhoztam a kulcsot magammal.

  -Jól tetted. Harry meg egy balfasz, ha ilyet gondol rólad. Nem is értem egyáltalán, hogy tudott ilyen megfordulni a fejében.

 Valaki kopogott az ajtón, amire mindketten összerezzentünk. A kilincs lecsukódott, majd a barna hajú és szemű fiú lépett be. Zayn bocsánatkérően ment oda Emilyhez, majd megölelte.

  -Nagyon sajnálom, Emily. – elengedte, majd rám nézett bocsánatkérően. – Daisy rettenetesen sajnálom.

  -Jólvan. – mondtam és közben kezdtem rájönni, hogy igazából nem is rájuk haragszok, hanem a kint lévő göndör hajú fiúra. – Én is sajnálom, hogy letámadtalak titeket. De Zayn, ő az unokatesóm és alig ismered…

  -Tudom és sajnálom. Hidd el, ha az én unokatesómra másztak volna rá, akkor én is kiakadtam volna. – mosolygott rám megértően.

  -Emily, beszélhetnénk? – kérdezte Zayn Emre tekintve. Ő bólintott, majd Zayn készen ragadta és elkezdte húzni maga után.

  -Itt a kulcs! – mondtam gyorsan és Emily kezébe dobtam a kulcssomot. Zayn furcsán tekintett rám, mire csak legyintettem egyet.    

    Egy kis idő múlva én is követtem őket. Becsuktam magam mögött az ajtót és leoltottam a lámpát. Emilyék felvették a kabátúkat és kimentek az ajtón, a kinti sötétségbe. Zayn szavai megnyugtattak, főleg, hogy láttam, már nem részeg, így nem aggódtam attól, hogy Zayn és Emily közt megint lenne valami komolyabb.

   Csoszogva mentem a dübörgő zene irányába és mikor megláttam Danielle, Liamet, Niallt és Louist táncolni a nappali közepén, a rossz kedvem ellenére, rögtön elmosolyodtam. Danielle, mikor észrevett azonnal odarohant hozzám és megölelt. Elkezdett tolni a konyha felé, amitől majdnem elestünk.

  -Mi történt Harryvel, D? – kérdezte aggódva, mikor végre megállt.

  -Hát, nagyjából annyi, hogy megvádolt, hogy megcsalom Niallel. – fújtam ki a levegőt. – Felidegesített, hogy nem bízik meg bennem, ezért jól kiosztottam.

  -Jól tetted. – mondta büszkén, majd elkomolyodott. –Daisy, félre ne értsd, de Harry amióta visszajött a veszekedésetek után csak ott ül, és nem csinál semmit. Louis oda ment hozzá, de csak elküldte. Szerintem már megbánta, amit tett. – mondta őszintén.

  -Jólvan. Menjünk vissza. – mondtam neki és rámosolyogtam. Ő visszament táncolni én pedig leültem a fotelre Harrytől a legmesszebbre úgy, hogy még véletlenül sem néztem rá mikor elhaladtam előtte. Éreztem magamon a tekintetét, de próbáltam nem foglalkozni vele. A kezemen a kiszáradt bőrdarabkákat kezdtem el nézni, ami igazán lekötött.

  -Daisy, nagyon sajnálom. – mondta Harry a fülembe, amitől összerezzentem ijedtemben. – Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom, hogy nem bíztam meg benned. Kérlek, bocsáss meg. Nem bírom ki, hogy ne legyél velem. Szükségem van rád és nem szeretném, ha ez a hülyeség miatt, amit beképzeltem, vége legyen.

   Feltekintettem rá. Közel ült hozzám, a tekintetemet kereste. Mikor megmakacsoltam magam, hogy azért se nézek rá, fogta és megcsókolt. Durván mégis félve nyomta rá ajkát az enyémre. Egy ideig csak ültem ott, majd Harry a kezét a tarkómra helyezte és közelebb húzott magához. Visszacsókoltam, majd elengedett és a reménytől csillogó szemével nézett rám.

  -Kérlek, mondd, hogy megbocsátasz. Ígérem, soha többi nem fogok féltékeny lenni! Megbízok benned! –ajkaival jól formálva mondta ezeket a szavakat.

  -Ígéred? – kérdeztem. Bólintott, majd megjelent az az aranyos mosoly az arcán, amit imádtam. Elmosolyodtam. Magához húzott és megölelt. Így ültünk egy darabig, mikor valaki ránk nem ugrott. Ijedtemben, csaknem felsikítottam. Fogalmam sem volt, melyik épeszű lehetett az, de próbáltam kibújni nehéz súlya alól, ami nem túlzottan sikerült. Felnevettem szerencsétlenkedésem miatt.

  -Melyik idióta az? – kérdezte Harry nevetve. Niall esett le rólunk, egyenes a földre. Nagyon koppant a feje a padlón, mire magamban felszisszentem. Biztos fájhatott neki, de ő csak felállt és nevetve ránk nézett. Úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

  -Az év párja. Örülök, hogy együtt vagytok, haverkáim. – mondta. Halottam a hangján, mennyire részeg, ezért csak megforgattam a szemem. A többiek felé fordult és nevetve sikítozni kezdett. – Örök szingli leszek és az is maradok!

  Nevetve néztem, ahogy Niall produkálta magát. Egyik szám után énekelte a másikat és közben egyáltalán ne zavartatta magát, hogy egyedül táncol. Harry közvetlen mellettem ült és átkarolt. Mikor Niall elment a konyhába keresni valamit enni, Harry elkezdett apró puszikat adni a nyakamra. Felsóhajtottam, majd nyomta egy puszit a szájára. Rám mosolygott, majd fáradtan ráraktam a fejem a vállára és a lábaimat felhúztam az ölébe. A hangos zene, Daniék nevetése és Niall hangos kiabálása ellenére éreztem, hogy csukódik le a szemem. Egy kis ideig próbáltam nyitva tartani szemhájaimat, de sajnos az álmosság nyert és ott helyben, Harry vállán, a bulizó társaság ellenére, elaludtam.    

   A fejem szörnyen sajgott, a hasam fájt és a nyakam eléggé lehetetlen pózban volt. Kinyitottam a szemem és elmosolyodtam, mikor láttam, Harry ölébe fekszem a szobámban. A keze a hátamon pihent, úgy tartva engem, le ne essek róla. A fejem a fejének támasztva volt, amit most kíntól szenvedve emeltem fel. Rettentően elaludtam a nyakam. Magamra néztem és láttam, hogy még a tegnapi ruháimban vagyok. Mivel láttam, hogy Harry még javában alszik, próbáltam halkan kimászni mellőle. Mikor már álltam volna fel, egy halkat nyögött.

   -Hova mész? – kérdezte dörmögős, suttogó hangon. Elmosolyodtam kómás arca és kócos haja láttán, ami most kivételesen nem beállítva és tökéletesen állt.

   -Aludj tovább, majd visszajövök! – mondtam és nyomtam a homlokára egy puszit. Mosolyogva, megjelenő gödröcskéivel fordult a hátára és tovább aludt. Csábított, hogy visszafeküdjek mellé és hozzábújjak, de a fejfájás nyert.

  Halkan mentem a konyha felé és közben benéztem a nappaliba. Elmosolyodtam mikor Zaynt láttam meg nyomorogni a kétszemélyes fotelbe aludni. Louis, Eleanor és Niall pedig a kihúzhatós ágyon aludtak, nyílván kényelmesebben, mint Zayn. Louis teljesen Eleanorhoz bújt, amitől annyira aranyosak voltak. Tovább mentem a konyhába, mikor az étkező asztalon egy piros cetlit találtam. Jobban megnéztem, majd elkezdtem olvasni:

   Jó reggelt, Daisy!  Ahogy ismerlek már Te is fent vagy! Azt hiszem a tegnap után ez jól fog jönni! ;) Kint vagyok az udvaron!   Puszi, Emily xoxo

   Mosolyogva emeltem fel a kispapírt, ami alatt egy fajdalom csillapítót találtam. Elvettem a rózsaszín pirulát az asztalról, majd a tegnap vett alma lével lenyeltem. Ittam még egy pohár alma levet, majd elindultam az ajtó felé. Halkan felvettem a bélelt kabátomat és a csizmámat. Felhúztam magamon a kabátot és a cigis dobozom kíséretével kiléptem az ajtón. Nem lepett meg, mikor Emily szőke hajkoronáját pillantottam meg a lépcsőnél, ám az már inkább jobban okozott meglepetést, hogy a kezébe egy szál cigit tartott. Értetlenül adtam egy puszit a hajába, majd én is rágyújtottam.

  -Mióta cigizel? – kérdeztem, miközben a gyújtómmal szerencsétlenkedtem. Mikor sikerült meggyújtanom a cigimet, beleszívtam, majd kifújtam a füstöt. Ezt többször megismételtem.

  -Már egy ideje. Amióta történt ez a dolog. – mondta lesütve a szemét, majd beleszívott a nikotin szálába.

  -Nem jó dolog ez, Emily! – mondtam neki. Rám nézett, majd vágott egy grimaszt mikor éppen a cigimbe szívtam.

  -Szerintem ne Te magyarázd meg nekem, hiszen már régóta cigizel. – mondta és nem is cáfoltam. Felsóhajtottam.

  -Elmondod, hogy mi történt tegnap? – kérdeztem, mert érdekelt a dolog, mi ütött belé és Zaynbe.

  -Nem tudjuk. Igazából egy hirtelen ötlet volt mindkettőnk részéről, meg persze az alkohol is szerepet játszott. Ő összeveszett Perrievel, engem meg megcsalt Rob.  Mindketten a másikon veszettük le a csalódást. Reggel már beszéltem vele és tegnap este is rengeteget dumáltunk. Szégyelli magát nagyon és szeretné jóvátenni. Igazából tegnap igen jól megismertem és egy nagyon rendes fiú.

  -Tudom. – mosolyogtam. – És Rob? Vele mi történt?

  Emily egy nagyot sóhajtott.

  -Egy buliban voltunk. – kezdte el és láttam a szemében a fájdalmat. Tudtam, milyen nehéz lehet neki erről beszélni, de tudtam, jobb lesz, ha elmondja. – Robbal sokat ittunk és jól éreztük magunkat. Sokan voltak, én pedig elmentem Sarah-al táncolni. Egy ideig táncoltunk, mikor a sarokban észrevettem Amy-t és Rob-ot eléggé közel kerülve egymáshoz.

  -Amy? – kérdeztem tőle.

  -Amy, a régi legjobb barátnőm, aki most a suli legmenőbb csaja. – magyarázta. – Oda mentem hozzájuk és megkérdeztem Rob-ot, hogy mit művel, de ő persze az egészet cáfolta és a végén még ő lett rám mérges. Elindultunk haza hozzánk és mikor beléptük az ajtón, rá vetettem magam, mert tudtam, hogy Rob túl akar lenni az első alkalmunkon. Félelemből csináltam, mert rettegtem, hogy Rob elhagy. Mikor már majdnem megtörtént a dolog, kétségbe estem és szóltam neki, hogy fejezze be. Ő ettől teljesen idegbeteg lett és magamra hagyott –itt kezdett el sírni Emily, mire gyorsan átöleltem őt.

  -Sh, jólvan Emily semmi baj. Rob egy féreg. Nem érdemel meg téged. – nyugtattam és elöntött a düh, hogy valaki, így meg tudta bántani az unokatesómat.

  -Egész este sírtam és magamat hibáztattam. – folytatta Em. – Aztán másnap mikor mentem suliba együtt láttam őt és Amy-t. Eléggé együtt. Elmentem mellettük, Rob pedig utánam jött. Kiderült, hogy tőlem egyenesen Amy-hez ment.

  -Hidd el, Emily hozzád egy sokkal jobb való. Nem érdemli meg, hogy miatta szomorkodj! Ő egy seggfej. Találsz valaki jobbat. – mondtam neki.

  -De én Őt szeretem! Még mindig. Nem tudom elfelejteni őt. Mindig csak arra gondolok, hogy lehet már máskor is megcsalt. – sírta és gyorsan átöleltem.  Elkezdtem simogatni a hátát és hagytam, hogy csak sírjon és sírjon.

  Az ajtó kinyitódott, majd Zayn lépett ki rajta kómás fejjel. Mikor meglátott minket rögtön oda lépett Emily mellé. Elengedtem a lányt, majd felnéztem Zaynre. Átölelte Ő is Emilyt, aki ettől még jobban elkezdett sírni. A barna hajú fiú még szorosabban ölelte magához.

  -Shh, Emily, nyugodj meg! Mi történt? – kérdezte tőlem Zayn halkan.

  -Rob. – tátogtam neki. Emily egyre jobban zokogott, Zayn pedig egy puszit nyomott Em hajába. Fogalmam sem volt, hogy mikor lettek ennyire jóba, de örültem, hogy egy ilyen rendes fiú van most unokatesóm mellett, mint Zayn. Egy kis idő után feleslegesnek éreztem magam.  Elkezdtem nézni London szürke felhőit és szomorkodtam, hogy a tegnapi napsugaraknak jele sem volt már. Az utak vizesek voltak, a levegőt megtöltötte a szmog és az eső illata.

  -Magatokra hagyhatlak? – kérdeztem Zaynre nézve. Mosolyogva bólintott, majd bementem a házba. Villámgyorsan leöltöztem és megindultam a konyhába. Halkan lépkedtem, majd mikor elértem a konyháig, bekapcsoltam a kávéfűzőt. Dupla adagot csináltam a nagy csapatnak. Vártam a kávéra és közben azon gondolkodtam, mit is csinálhatnék reggelire ennek a sok embernek. Gondolkoztam a meleg szendvicsen, de szerintem nem lenne annyi kenyér itthon, főleg ha Niall megeszik vagy fél kiló kenyeret egymagába. A másik ötletem a tojás volt, de sajnos e miatt is a boltba kellett volna menni. Végül palacsinta mellett döntöttem. Finom is és most szerintem egy kicsit kényeztetni kel a fiúkat, a fárasztó napok előtt. Elővettem egy nagyobb tányért és összekevertem benne az összes hozzávalót. A lefőtt kávéba közben raktam pár kiskanál cukrot, majd öntöttem magamnak egy bögrébe, amit rögtön megittam. Éreztem, hogy kezdek egy kicsit felébredni, majd a serpenyőt ráraktam a gáztűzhelyre és vártam, amíg fel nem melegedett. Beleöntöttem egy kis adagot a tésztából, majd visszaraktam sülni. Egész gyorsan ment az egész sütögetés, mert már csak azt vettem észre, hogy a nagytányér fele eltűnt. Ismét ráraktam egy újabb palacsintát a sütőre, mikor valaki a kezét a derekamra helyezte, majd végig simítva a hasamon, összekulcsolta elől a kezét. Közelebb lépett hozzám, így éreztem hátamon a testét, mennyire hozzám simul. Adott egy puszit a vállamra, majd ráhelyezte a fejét és úgy nézte Harry, ahogy sütöttem a palacsintát.

  -Mióta sütőd? – kérdezte Harry. Rápillantottam és egy kicsit válatlanul ért, mennyire közel is van az arca az enyémhez. Adtam neki egy gyors puszit, amitől elmosolyodott.

  -Már ez az utolsó. – mondtam neki és éppen kivettem a palacsintát a sütőből. Felemeltem a palacsintával tele lévő tányért, majd átraktam az asztalra és neki láttam megkenni őket nutellával, kakaóval és lekvárral. Harry leült elém és ő is segített, így gyorsan végeztünk. Megálltam felette, majd elvettem egy kakaós palacsintát. Beleharaptam és éreztem, ahogy a benne lévő kakaó szétterjed a számba. Észre se vettem, hogy a palacsinta végéből folyik ki a kakaó, csak mikor már Harry egyik hajtincsén nem láttam meg a barna foltot. Abbahagytam a rágást és ledermedve nézem az evő Harryre, aki minden bizonnyal nem érzékelte, hogy összekakaóztam.

   -Mi az? – nézett rám és harapott még egyet a lekváros palacsintájából. Elpirultam és a hajára néztem. Fel sem kellett néznie, ugyanis a hajáról egyenesen az orrára csöppent a kakaó. Ijedten törölte meg az orrát, majd mikor meglátta a barna foltot a kezén, felnézett rám. Felnevettem vicces feje láttán, mikor felkapott egy palacsintát és elkezdte széttekerni. Érdekesen néztem rá, hogy mit művel, mikor fogta és felém dobta a palacsintát. Nem volt időm elugrani, ezért telikapta az arcomat a meleg, nutellás palacsinta. A tészta leesett a földre én pedig nutellás fejjel néztem Harryre.

   -Jól áll a barna. – mondta nevetve.

   -Seggfej. – mondtam sértődötten. – Az enyém véletlen volt, te pedig… Istenem, Harry, nézz már rám!

   -Így is szexi vagy Daisy! – mondta és rám kacsintott. Elnevette magát, mire megjelent két gödröcskéje. A két mutatóujjamat az aprómélyedésbe nyomtam, majd adtam egy puszit a szájára. Ő puszi helyett elkezdett csókolni, mire én fogtam és a lehető legjobban hozzá nyomta az arcom az övéhez. Rögtön elhúzódott, majd mikor megláttam az arcát elnevettem magam. Tiszta merő kakaó volt a haja, a szája, a szemöldöke, mindene.

   -Ez nem volt szép! – nézett rám csúnyán, mire csak még jobban elnevettem magam. Egy kis idő után félretette önmaga és külseje sajnáltatását és elkezdett nevetni.

   -Veletek meg mi történt? – kérdezte Danielle mögöttem elhaladva. Morcos fején egy mosoly jelent meg mikor meglátta a fejem.

   -A polcon van a fájdalomcsillapító. – mondtam neki, mire bólintott. – Palacsinta meg itt.

   -Egy istennő vagy! – mondta és adott egy puszit a hajamba. Elvett egy palacsintát és elkezdte enni. – Imádlak barátnőm!

   -Oh, ezt máskor is mondhatnád, nem csak mikor palacsintát csinálok! – mondtam neki nevetve.

   -Tudod, hogy te vagy a legeslegjobb barátnőm! Ezt nem kell még csak mondani sem! – ölelt át.

   -Menj és fürödj meg, mert undorító vagy! – mondta, majd négy palacsintával a kezében elment. Végig néztem magamon, majd rájöttem valóban jól jönne egy zuhanyzás.

   -Segítsek megfürödni? – kérdezte Harry kacér mosollyal az arcán. – Nekem is menni kéne. Mehetnénk együtt. – mondta, majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az orrára.

   -Mikor kell mennetek? – kérdeztem és közben beleültem az ölébe. Átöleltem a nyakát, közben pedig a haját simogattam.

   -Nem tudom. Ma nem leszek sokáig. Szerintem olyan 1 körül megyünk, és négyre már haza érünk. – mondta lassan, mert közben gondolkodott. – Anyáék hívtak, hogy menjek haza addig, amíg itt vagyok Londonban.

   -Menj is! Biztos hiányozol nekik. – mosolyogtam rá. – Ma mikor találkozunk?

   -Hát… Igazából erről akartam beszélni veled. Arra gondoltam, hogy jöhetnél velem hozzánk, haza. – mondta és közben várta a reakciómat.

   -Nem biztos, hogy ez jó ötlet. – mondtam neki bizonytalanul. Mikor értetlenül nézett rám, folytattam. – Két éve… szerintem megutáltak engem. Nem biztos, hogy szívesen látnának. Meg hát Harry, nem állíthatok oda be úgy, hogy nem hívtak.

   -Tehát most hívtalak meg. – mosolygott. – Ne félj, nem lesz semmi baj.

   -Nem hiszem, hogy jó ötlet. – mondta és közben próbáltam idegességemet leplezni egy mosollyal.

   -Kérlek, Daisy. Sokat jelentene nekem. Ott lesz az egész család. Szeretném, ha ott lennél velem. - nézett bele, mélyen a szemembe.

   -Jólvan. – mondtam neki sóhajtva.

   -Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondta és boldog arca láttán, mosoly jelent meg az arcomon. Magához ölelt, majd belegondoltam, mibe is mentem bele. A hasam összeszorult, ha csak arra gondoltam, hogy hozzájuk kell menni. Már Anne és Gemma miatt is eléggé izgultam, még hogy az egész család miatt. Lehunytam a szemem és megtámasztottam a fejem Harry halántékénál.

   -Mennyi az idő? – kérdeztem tőle. Előkotorászta a telefonját, majd egy halkat nyögött mikor meglátta az időt.

   -Dél múlt 8 perccel. – mondta. – Azt hiszem, szólni kéne a többieknek, ha oda akarunk érni Paulhoz időben. Még el kéne mennem, lezuhanyozni.

   -Zayn már ébren van. Kint van Emilyvel. – mondtam neki.

   -Megyek, szólok a többieknek. – motyogta, majd felállt.

   -Én meg megyek fürdeni. – mondtam neki és adtam egy puszit a szája sarkába. Ő közelebb húzott magához és megcsókolt. Lassan és lágyan csókolt, amitől még közelebb húzott magához. Szétváltak az ajkaink, így szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Én váltam el tőle hamarabb, levegőhiány miatt.

   -Fél 5-re érted jövök, és ne félj, nem lesz semmi baj sem! – mondta és megpuszilta a homlokom. Még utoljára lábujjhegyre álltam és megcsókoltam, majd elindultam a szobám felé. Mikor a nappali előtt haladtam el, láttam, hogy Harry egyenesen az alvó Louisra, Eleanora és Niallre veti magát.

   -Normális vagy haver? – halottam Louis visító hangját a szobámig. Liam és Danielle halk beszélgetésére lettem figyelmes mikor elhaladtam a szobája előtt, majd bementem a szobámba. Kivettem egy egyszerű melegítő szerelést a szekrényemből és egy fehérneműt. Átsiettem a fürdőszobába, majd levettem kakaós, piszkos ruhámat. Megnyitottam a zuhanyt, majd a forró víz alá álltam. Hagytam, had folyjon végig a testemen a forró víz. Próbáltam nem arra gondolni, hogy pár óra múlva találkozok azokkal az emberekkel, akik nyílván gyűlölnek. Megértettem, hiszen okkal haragudnak rám. Anne-ek a fiát bántottam meg, Gemmának pedig a tesóját.

  Idegesen dörzsöltem a hajamba a kedvenc eper illatú samponomat. Kétszer megismételtem a folyamatot, majd miután leöblítettem magamról a sampont és a tusfürdőt, magamra tekertem a törölközőmet és kimásztam a zuhanyzókabinból. A vizes hajamra tekertem a törölközőt. Miután megtörölköztem felvettem a ruháimat és egy mamuszt, majd kiléptem az ajtón.

  Átsiettem a szobámba, levettem a törölközőt a hajamról, majd neki láttam megfésülni. Már a sírás fojtogatott a nagy gubancok miatt, mikor valaki kopogott az ajtómon.

   -Hmm? – kérdeztem tovább folytatva a hajam fésülését. Emilyre számítottam, de mikor megláttam Danielle göndör fürtjeit meglepődtem.

   -Bejöhetek? – kérdezte, de már be is zárta maga után az ajtót. Bólintottam neki, majd leültem az ágyamra és a hajamba akadt fésűvel szerencsétlenkedtem.  

   -Mi a baj? – kérdezte, és közben leült mellém. A kezébe vette a hajamba ragadt fésűt és elkezdte kiszedegetni a tincseimet. Nagy erőt vettem magamon, majd szóra nyitottam a szám.

   -Ma Harry elvisz hozzájuk. Mindenki ott lesz. Érted? Mindenki. Az egész családja. Szerinted? Én pedig voltam olyan hülye, hogy belementem az egészbe.

   -Hé, nyugodj meg. Nem lehet szörnyűbb a hajadnál, Bébi! – nevetett fel halkan. Elmosolyodtam, majd egy párnát magam mellől, a hasamhoz szorítottam. Az ujjaimmal belemarkoltam, mikor Danielle újabb fájdalmat okozott a hajam miatt.

   -Nagyon félek, Dan! Harry mondta, hogy Anne csalódott bennem, Gemma pedig megutált. Nem tudom, hogy fognak reagálni rám. – mondtam és kezdtem ismét kétségbeesni. Lehunytam a szemem és beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam. Ezt többször megismételtem, hátha megnyugodok, de sajnos nem sikerült.

   -Nyugodj meg, Daisy! Nem lesz semmi baj. Azóta eltelt már két év. Nem hiszem, hogy még mindig ugyan azok az érzelmek lennének bennük. És amúgy is, csak mondd el, hogy miért tetted azt, amit. Hidd, el nem lesz baj.

   -De…

   - Daisy! Nyugodj meg és nem lesz semmi baj! – mondta. Felsóhajtottam, mikor a hajam már egyenesen és gubancmentesen omlott a derekam közepéig.

   -Em? – kérdeztem a témától eltérően. – És a fiúk? Már elmentek igaz?

   -Em kaját csinál magának, mert Niall megette az összes palacsintát. – forgatta a szemét Danielle. – A fiúk meg hamarabb mentek, mert Harry elkezdett hisztizni, miszerint ő nem megy olyan fejjel sehova.

   -Ő és az egója. – mondtam a fejemet rázva. Danielle elnevette magát.

   -Tudod, Harry szeret téged. Nagyon is! – mondta és feltápászkodott a helyéről.

   -Honnan veszed? – néztem rá felhúzott szemöldökkel. Ő ravaszul elmosolyodott, majd a kilincs felé nyúlt. Még mielőtt kilépett volna a szobámból, rám kacsintott.

   -Danielle Claire Peazer!!! – ordítottam utána, mire csak nevetve becsukta maga után az ajtót. Megforgattam a szemem, majd elkezdtem keresni a telefonomat. Megnéztem mindenhol, a legvégén pedig az ágyam alatt találtam meg. Meglepődve vettem a kezembe a Blackberry 9990-et. A fülhallgatómat előkotortam a fiókomból, majd lefeküdtem az ágyamra. Betakaróztam és elmosolyodtam, mikor Harry illatát éreztem meg. Beszívtam jó mélyen, majd bedugtam a fülembe a fülesem. Elindítottam az egyik kedvenc számom, a Justin Timberlake- Mirrorst. Lecsuktam a szemem és próbáltam csak a zenére koncentrálni.

  

   ~~~ 3 órával később~~~

 

   A hasam ideges liftezése és a hányingerem ellenére próbáltam a legjobb formámat hozni. Egy egyszerű szűk, sötét farmert vettem fel, hozzá egy szürkés-lilás pólót és egy fekete blézer szerűséget. Egy magas sarkút vettem fel, mert kint nem volt annyira hideg. Nem nagyon öltöztem ki, de a magas sarkú mégis elegáns öltözéket tükrözött. A hajamat annak ellenére, hogy kimostam, a fejem tetejére fogtam egy kontyba, amiből egy-két tincs kilógott. Ékszer gyanánt egy csöngős fülbevalót raktam a fülembe, felvettem az órámat és a Nialltól kapott karkötőmet. Kifesteni csak természetesen festettem ki magam, hiszen nem szeretem az erős sminkeket.

Daisy 

  Kiléptem az ajtómon és a nappali felé vettem az irányt, ahol a chipset zabáló Emilyt és Daniellelt találtam. Mindketten itthoni ruhában voltak és a tv-t bámulták.

   -Jó vagyok így? Vagy nem TÚL sok? – kérdeztem és felemeltem a lábamat, a magas sarkúmat megmutatva nekik.

   -Gyönyörű vagy, D! – mondta mosolyogva Emily. Egy maréknyi chipset kezdett beletömni a szájába, amit nehezen rágott össze. Megforgattam a szemem.

   -Tényleg szép vagy! Nagyon! – értett egyet Danielle Emilyvel. – Harry mikor jön érted?

   -Pontosan 4 perc múlva. – mondtam az órámra nézve. – Addig kimegyek cigizni. Jössz Emily?

   -Nem, köszi. Azt hiszem Danielle lebeszélt az egész undorító füstfelhőről. – mondta és közben megremegtette az egész testét.

   -Helyes válasz! – mondtam neki büszkén. Elindultam a kabátomért, majd rájöttem, hogy lehet, nem a legjobb ötlet, ha most büdös bagó szaggal állítanék be Harryékhez. Sóhajtottam egy nagyot, majd átvonultam a konyhába. Elkezdtem keresgélni a „dugi édességek” közt, majd megörültem, mikor egy bontatlan bonbont találtam. A kezembe vettem a csokikkal teli lévő dobozt és miután ittam egy pohár vizet, elindultam az előszobába. Magamra vettem az egyik vastag télikabátomat és egy szürke sálat. Éppen a cipzárt húztam fel, mikor kint dudaszót hallottam. A hasam megrezdült a hirtelen előtörő izgalomtól.

   -Megyek lányok! Szorítsatok nekem! – kiabáltam be nekik remegő hangon.

   -Nem lesz semmi baj! Siess haza! – kiáltott Danielle.

   -Sziasztok! – mondtam halkan, majd elraktam a telefonom a zsebembe és a kezemben lévő bonbonnal kiléptem az ajtón. Bezártam magam után az ajtót, majd Harry fekete, méregdrága kocsijához siettem. Gyorsan bepattantam mellé, majd szó nélkül bekötöttem magam. Remegő kezem miatt többször próbáltam becsatolni az övemet, de ne sikerült. Hirtelen Harry keze jelent meg a kezemnél és egy egyszerű mozdulattal bepattintotta a helyére.

   -Gyönyörű vagy, DD! – mondta a fülemhez hajolva. A hideg is kirázott, a közelsége miatt.

   -Köszönöm! – motyogtam neki. Bólintott, majd beindította a kocsit és elindult. Az szélvédőn bámultam kifelé, Harry tekintette pedig cikázott köztem és az út közt. Kifújtam a levegőt, majd hátradűltem az ülésemben. Rettenetesen izgultam. Még ennyire szerintem sosem. Egy fellépés előtt sem éreztem még így magam. Olyan volt, mintha bármelyik pillanatban összeeshetnék. Elkezdtem harapdálni a számat, amitől egy kicsit nyugodtabb lettem.

   -Nyugodj meg Daisy! Nem lesz semmi baj! – mondta, a csendet megtörve. A kezét a kezemre helyezte, majd ujjait átfűzte az enyém közt. Hüvelyujjával nyugtató köröket rajzolt kézfejemen, amitől teljesen nyugodt lettem. – Anyámék nem boszorkányok! – nevetett fel, én pedig csúnyán néztem rá, amiért ennyire viccesnek találja félelmemet.

   -Nem tudom, te mit tennél az én helyembe. – mondtam neki, majd elfordítottam a fejem és elkezdtem bámulni az elsuhanó tájat.

   -Bocsánat! – mondta Harry. Csak megrántottam a vállam és tovább bámultam kifelé az ablakon. Már egy ideje úton lehettünk, mikor arra lettem figyelmes, hogy a kocsi lelassul, majd teljesen megáll. A szívem gyorsabb tempóba váltott, majd magam elé néztem és találkoztam a nagy, családias házzal. Az összes közül felismertem volna ezt nagy és gyönyörű házat. Oldalra pillantottam a vezető ülésre, de Harryt már nem láttam ott. Mire éppen keresni kezdtem volna, kinyitotta az ajtómat és biztatóan rám mosolygott. Viszonoztam mosolyát, majd felálltam, hogy kiszálljak, ami kissé szerencsétlenül sikerült, mert azonnal vissza is pattantam az ülésre. Értetlenül, ijedve néztem Harryre, aki próbálta vissza tartani a nevetését.

   -Kapcsold ki az övet! – mondta, majd paradicsom vörös fejjel nyúltam a biztonsági övem végéért. Kipattintottam, majd kiszálltam. A bonbont szorongattam az egyik kezemmel, a másikkal pedig Harry kezét. Ő csakúgy, mint a kocsiba köröket rajzolt a kezembe. Megálltunk az ajtóban, Harry pedig megnyomta az ajtó melletti csengőt. Hallgattam a hangos dallamot bentről, majd kiabálásokat, hogy: Valaki nyissa már ki!

  Idegesen álltam az egyik lábamról a másikra, miközben Harry csak mosolyogva nézett le rám. Az ajtó hirtelen kivágódott és egy szemüveges, ősz hajú, idős nőt tekintettem meg. Mosolyától a ráncok végig futottak az arcán. Olyan kedvesen nézett rám és Harryre, hogy egy időre teljesen megnyugodtam és elfelejtettem, hogy hol is vagyok.

   -Csókolom! – köszöntem félénken.

   -Szia, Mama. – mondta Harry, majd szorosan megölelte nagymamáját. A nagyija puszikat nyomott Harry vállára, ugyanis csak addig érte fel.

   -Sziasztok, gyerekek! Harry milyen jóképű lettél! – mondta és jól megnézte Harryt, tetőtől- talpig.

   -Kit hoztál magaddal? – nézett rám a nagyija kedvesen. – Óh, milyen széplány. Csak nem Daisy?

   -Daisy Conett. – mosolyogtam rá. Harryre pillantottam, aki kicsit elpirult.

   -Örvendek Daisy! Anne anyukája vagyok! Na de gyerekek, gyertek be! – mondta Harry Nagyija és szinte berántott a házba.

 Kelletlenül vettem le a kabátom. A cipőmért nyúltam, hogy levehessem.

   -Jaj, kislányom le ne vedd! Még a végén felfázol! – mondta Harry nagymamája hangosan, mire inkább visszavettem a cipőt. Harry elvette a kabátomat, majd felakasztotta a fogasra. Körülnéztem és láttam, hogy a ház semmit sem változott az évek folyamán. Furcsa érzés volt és egyben jó is, hogy megint itt lehettem, ahol régen általában minden időmet töltöttem. Körül néztem a nagy és közben szűkös, otthonos házba. 

   -Harry? – jött egy hang a hátunk mögül. Anne jelent meg köténybe, feltűzött hajjal, hatalmas mosollyal az arcán. Mind mindig, most is gyönyörű volt. A tekintette rám vándorolt, majd úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. Lefagyott a mosoly az arcáról, szája egy ideig tátva maradt.

   -Te meg mit keresel itt, Daisy? – kérdezte és hallottam a hangjából a kíváncsiságot és a megvetést. Az arcom eltorzult.

   -Én… Sajnálom. Harry hívott én pedig… Nagyon sajnálom. Igazán nem akartam zavarni. – motyogtam zavartan. Harry gyorsan közelebb lépett hozzám és az anyukája és a nagyija előtt megszorította a kezem.

   -Anya… Mi Daisyvel újra együtt vagyunk! Ezért hívtam. Szerettem volna, ha itt, mindenki előtt jelenthetem be a hírt! – mondta Harry az anyjára nézve.

 Anne, hol a kezünket nézett, hol engem. Zavaromban összeszorítottam a szám és a földet kezdtem el bámulni.

   -Harry… - mondta Anne és egy nagyot sóhajtott. – Ne emlékszel milyen csalódást okozott Ő? Nem teheted magaddal ezt. Nem bírom elviselni, hogy megint azt tegye veled, ami akkor tett! Nem hagyom!

  A szavai pofonként értek és éreztem, hogy a szemembe könny gyűlik. Erőt vettem magamon és nyeltem egy nagyot. Muszáj, hogy ne sírjam el magam!

   -Anya! Te nem tudod, hogy mi történt akkor… Legalább, hagy magyarázzuk el! – próbálkozott Harry és észrevettem, hogy idegesen szorítja a kezemet. Felnéztem rá és láttam az arcán a félelmet. Én tudtam, hogy lesz valami baj, de ezek szerint Harry csakis jóra számított.

   -Nem!  Nem akarom, hogy Ezzel legyél együtt! – mondta teljes utálattal a hangjában. Egy újabb pofon ért.

   -De, Anne! Hiszen itt áll előtted ez a lány. Hogy beszélhetsz róla így? – kérdezte Harry nagymamája Annetől, aki mellém állt és rátette a kezét a vállamra. Igazán hálás voltam, hogy legalább egy ember nem gyűlöl itt, Harryn kívül.

   -Anya, Te ebbe ne szólj bele! – mondta mérgesen nézve anyukájára Anne. – Ő az a lány, aki megkeserítette Harry életét, miután csak úgy ott hagyta Harryt.

   -Anne… - szóltam fel, mire mindhárman meglepődtek. – Kérlek, hagy magyarázzam meg mi történt akkor! Szeretném, ha tudnád az igazat!

   -Anya, kérlek, legalább hallgasd meg! Ne legyen már vita. Nem ezért jöttem. Kérlek! – kérte az anyját Harry. Anne gondolkozott egy kicsit, majd felsóhajtott és a fiára nézett.

   -Csak miattad H! Menj, köszönj a többieknek! – mosolygott Harryre. Harry megszorította a kezem, majd rám mosolygott és eltűnt. Anne arcáról eltűnt a mosoly, majd unottan rám nézett. – Gyere, segíts nekem és beszélünk!

 Anne elindult én pedig követtem őt. Egyenesen a konyhába veszetett, ami szerintem az egész ház legszebb része volt. A fal olyan volt, mintha téglából lett volna kirakva, a polcokról növények lógtak mindenhol. Leültem az egyik székre a kicsi asztalnál. Anne sürgött- forgott, hol ezt kavarta meg a gáztűzhelyen, hol azt.

   -Nagyon finom illatok vannak! – mondtam neki őszintén.

   -Köszi. – mosolygott rám Anne, amint meglepődtem. Felsóhajtott, majd kihúzta a mellettem lévő széket és ráült. Beletúrt barna hajába, majd belenézett a szemembe. – Na, mondd el mi történt Daisy!

   -Én nagyon sajnálom, amit csináltam régen. – vágtam bele rögtön a beszédembe. – Szörnyen utáltam magam amiatt. De tudnod kell, csak azért csináltam, hogy Harry a karrierjére tudjon koncentrálni. Még kicsi voltam és bolond, mert úgy gondoltam csak útba lennék. – motyogtam és közben a kezemet piszkálgattam az asztalon.

   -Szóval azt akarod mondani, hogy csak jó szándékból bántottad meg a fiamat? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.

   -Igen, csakis jó szándékból. Hazudtam neki, mégis mindennél jobban szerettem. Még mindig szeretem Őt. Nagyon sajnálom Anne. – mondtam neki őszintén. Megrázta a fejét és egy nagyot sóhajtott.
   -Daisy, én mindig is szerettelek, de én nem bírnám elviselni, ha megint csalódást okoznál a fiamnak. Én nem BÍROM mégegyszer végig nézni azt a Harryt. - mondta Anne mostmár sokkal kedvesebb hangon.

  -Nagyon sajnálom Anne. De szeretem Harryt. Mindennél jobban! - mondta neki határozottan. - Még mindig szeretljük egymást, Anne. Én nagyon sajnálom, amit tettem! Hidd el, csak jó szándékból csináltam.
  -Gondolon, Daisy. Igazából én is sajnálom az előbbit. - sütötte le a szemét. Meglepődtem a hirtelen történő kedélyváltozásán. 

  -Szörnyen hiányzott… - valottam be neki.

  -Elhiszem. Amit tettél, az tiszteletreméltó. – mondta Anne. Felállt a székéből, majd átölelt. Meglepődtem, de egy kis idő után visszaöleltem.

  -Annyira sajnálom Anne. Nagyon hiányoztál! – mondtam a hajába suttogva. Tényleg nagyon hiányzott már, hiszen régen olyan volt számomra ő, mint a második anyukám. Megsimogatta a hátam, majd elengedett. Mosolyogva nézett végig rajtam.
  -Kezdjük újra. Örülök, hogy itt látlak. Érezd magad otthon. - nevetett, majd megigazította a haját. A szeme az öltözékemre vándorolt. - Gyönyörű vagy Daisy! Régen is az voltál, de most… Már étem Harryt.

  -Köszönöm. – nevettem fel, elpirulva.

  -Segítesz megteríteni? – nézett rám. Boldogan bólintottam, majd felálltam és figyeltem mit magyaráz Anne. Miközben ő előszedte a tányérokat én a lábasba lévő levest kavargattam. Annevel közben sokat nevetgéltünk és beszélgettünk. Elmondta, hogy, kik is vannak most itt és azt is, kit nem szeret annyira. Szörnyen boldog voltam, hogy megbocsájtott nekem. Nyugodt voltam, de csak egy részben, ugyanis itt volt Gemma. 

  -Itt van egy szőke nő, Rebecca. Magas vékony, kihívó öltözködéssel. Rámászott már az összes közös férfi barátunkra. Harryvel is próbálkozott már. – forgatta a szemét Anne, mire felnevettem. – A csaj teljesen komolytalan kis liba. Még életében nem főzött, de kritizálni tud. Ne túlságosan barátkozz vele!

  -Jólvan! – nevettem.

  -Itt hagyhatlak egy pillanatra? Megcsinálom a hajam, egy perc és jövök. – mondta és már el is tűnt a konyhából.

  Visszaültem a székre és elővettem a telefonom. Elkezdtem nyomkodni, majd írtam egy SMS-t Daniellelnek és Emilynek, hogy minden rendben van. Miután elküldtem, lépteket hallottam. Harry lépett be a konyhába, majd mikor meglátott rögtön elmosolyodott. Megállt előttem, majd felült az asztalra. A kezét az arcomra rakta, majd végig simította. A keze megállt az állam alatt, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Felálltam a helyemről, majd magamhoz szorítottam Harryt. Felnevetett gyors ölelésem miatt, de én csak még szorosabban szorítottam.

 -Mi az Daisy? – kérdezte Harry nevetve, majd eltolt magától, hogy megnézhesse az arcom
 -SZERETLEK! – mondta neki, majd megint átöleltem a nyakát. Egy puszit nyomtam a hajába és a nyakára.

 -Én is szeretlek Daisy! – suttogta.

 -Harry? Harry? Harry, hol vagy? – hallottam egy női hangot. Bárhonnan felismertem volna Harry nővére, Gemma hangját. Mosolyogva lépett be a konyhába, majd boldogságtól csillogó szemmel nézett bele testvére szemébe. A barna hajú, fehér bőrű lány, rémisztő mennyire hasonlított Harryre. Mintha ikrek lettek volna. Eszembe jutott a múlt, mikor még Gemmával nagyon jó barátok voltunk.

 -Istenem, úgy örülök neked, Kisdugó! – nevetett, majd észrevette, hogy Harry előtt álok pár centire. Rám nézett, majd az arca teljesen megváltozott. A boldogága eltűnt, helyére utálat és harag költözött. Nyeltem egyet, majd hátráltam egy lépést hátra. Gemma szinte utálattal nézett végig rajtam.

  -Harry? Mit keres itt ez a Ribanc? – kérdezte Gemma a fogai közt szűrve.

  -Gemma! – szólt rá tesójára, Harry. Odasétált hozzá és széttárta a karját Gemma előtt. Megakarta ölelni Gemmát, de a lány csak megrázta a fejét.

  -Nem! Addig nem állok veled szóba, amíg ez a Szuka el nem megy innen! – jelentette ki Gemma, majd kiviharzott a konyhából… 

26.rész " The Problems "

   -Inkább nem szeretnék róla beszélni. Hanyagoljuk az egészet. – mondta halkan. Felsóhajtottam. Ahelyett, hogy elkezdtem volna faggatni, megszorítottam a kezét.  

   -Semmi baj Em. Majd elmondod, ha készen állsz rá. – simítottam végig a karján. Felnézett rám könnyes szemeivel. Összeszorult a szívem, hogy így kellett látnom őt. Az arca eltorzult, ahogy elkezdett sírni. Gyorsan odacsúsztam hozzá, szorosan magamhoz húztam, majd elkezdtem simogatni a hátát. A rettentő vékony teste rázkódott a karjaim közt. Rémisztő, hogy mennyit fogyott. A háta mögött Harry jelent meg mosollyal az arcán, majd mikor meglátott minket rögtön földbe gyökerezett a lába. Intettem neki, hogy menjen el, mire megértően visszafordult. Nem akartam, hogy Emily zavarba érezze magát előtte. Elengedtem Em-et, majd a szemébe néztem. – Ide figyelj Emily! Nyugodj meg, nem lesz semmi baj sem. Nekem bármit elmondhatsz. Van időnk, hiszen ezért is jöttél ide. Menj és pihent ki magad. Itt leszek és várni foglak, hogy elmondhasd mi is történt köztetek. Harry a holmidat bevitte a szobámba, szóval rendezkedj be. Minden rendben lesz.

   -Köszönöm, Daisy – nézett rám a kedvenc unokatesóm, aki részben egy jó barátom is volt. Rámosolyogtam biztatóan, mire magához húzott és megölelt. Felállt egy kis idő után, majd bizonytalanul elindult a folyosó felé, a szobámba. Már majdnem teljesen eltűnt előlem, mikor hirtelen megállt és megfordult. Mérgesen nézett rám.

   -Álljunk csak meg, Daisy! – kiabált idegesen Em. – Jól hallottam az előbb, hogy ezért jöttem ide? Ezért? – nézett magára. – Azt hittétek, hogy majd ha eljövök minden újból a régi lesz? Képes voltál Te belemenni az egészbe?

   -Én is csak ma tudtam meg. – néztem a mérges, szőkés hajú lányra.

   -Oh, már sokkal jobb. Szóval, akkor, ha jól értettem ezért zavartak el otthonról engem? Mégis melyik jó agyúnak volt az ötlete? Anyának vagy Keresztanyunak? Komolyan gondolták, hogy ezzel minden rendben lesz?

   -Közös megegyezés volt. – szólaltam fel, kiállva anyáék mellett. – Ők csak jót akartak neked.

   -Az nem érdekel. Elzavartak otthonról és ideküldtek, hogy te a „bébiszitterem” legyél. Az hiszik, hogy még gyerek vagyok. Már tudok éretten gondolkodni. Istenem. Ezt nem akarom elhinni- túrt bele a hajába. – Ti teljesen semmibe vesztek engem.

   -Nem tudom, most ki viselkedik gyerekesen. Ők csakis jót akartak neked. Nem bírták tovább nézni, hogy szenvedsz.

   -Kössz Daisy. Csak hogy tudd, utállak, amiért bele mentél ebbe az egészbe. Hiszen csak ezért kellett jönnöm. Hogy beszélgess velem róla.

   -Ez nem igaz. Tudod, hogy bármikor szívesen látlak téged. – mondtam neki, de meg sem rezdült.

  Idegesen és duzzogva indult el a szobámig, majd az ajtómat jó hangosan becsapta maga mögött. Hát, jó. Nem tudok, mit csinálni, minthogy várni, míg lehiggad. Felsóhajtva nyújtottam ki a lábamat a kanapén. Lábak csoszogását hallattam, majd Harry jelent meg előttem. Megértően mosolygott rám, majd felemelte a lábam és leült annak helyére. Az visszacsúsztattam az ölébe a lábam, ő pedig elkezdte masszírozni azt. Egy kicsit megnyugtatót, de a fejembe még mindig itt volt az előbbi veszekedés.

  -Mi volt ez az előbb? – kérdezte Harry.

  -Áh, csak egy fajta, kamasz vagyok lázadok kitörés. – forgattam meg a szemem. Harry felnevetett miattam.

  -És megtudtál valamit? – kérdezte kíváncsian.

  -Semmit, az égvilágon semmit sem –sóhajtottam. – Annyit mondott, hogy megcsalta.

  -A rohadt szemét. – mondta szinte rögtön Harry. Elmosolyodtam, mennyire felhúzta magát. 

  -Nyugi, Harry. – nevettem. Elmosolyodott, majd komolyan belenézett a szemembe. Viszonoztam pillantását. Elkezdett felém hajolni, majd mikor már fölém tornyosult, megcsókolt. Gyengéden csókolt, nem olyan szenvedélyesen, mint ma a szobámban. Igaz, hogy nem volt olyan, de ugyanazt az érzés keltette bennem. Kívántam. Harry csókját, ölelését, ahogy beszívja az ajakamat és mindent. Felsóhajtottam, mikor abbahagyta a csókot. Kinyitottam a szemem, majd felültem és odabújtam hozzá. Ő lazán átlendítette a karját a vállamon. A Tv még mindig ment, így elkezdtük nézni. Valami mese ment benne, de valami más kötötte le a figyelmem. Harry karja, ugyanis a kézfeje pont a mellem felé tornyosult. Elsőnek meg sem kottyant, hogy hozzáért a mellemhez, hiszen azt hittem, hogy csak véletlen volt. Ám mikor ezt már vagy 6-ra csinálta csúnyán néztem rá fel. Ő féloldalas mosollyal nézte tovább a tévét. A szája jobb sarkán megjelent az az enyhe gödröcske, amitől még aranyosabb lett. Valahogy nem tudtam rá haragudni, ám mikor megint megismételte „magánakcióját”, fogtam és az ujjait az enyém közé fűztem. Megint felnéztem rá és szórakozottan láttam, hogy az előbbi ravasz mosoly eltűnt az arcáról. 1-0 Daisy javára.

   -Daniék nem mondták, mikor jönnek? – kérdezte tőlem. Megrántottam a vállam.

   -Nem. Fogalmam sincs, mikor jönnek. – mondta.  

   -Mit csináljunk, míg egyedül vagyunk? – húzogatta perverzül a szemöldökét. Vágtam rá egy grimaszt.

   -Semmit, ugyanis itt van Emily. – mondtam neki. Ő még jobban elmosolyodott, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá fel.

   -Áh, tehát ha Emily nem lenne itt? – kérdezte. Vágtam rá egy csúnya fejet, mire felnevetett. Kivettem a kezem az övéből, majd felálltam.

   -Hova mész? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

   -Tudod, van egy olyan hely, hogy WC. Oda általában pisilni mennek az emberek. – világosítottam fel és elindultam a fürdőbe. Bezártam magam mögött az ajtót, majd megálltam a tükör előtt. Felfogtam a hajam, utána pedig megnyitottam a csapot. Megvártam, amíg eléri a víz azt a hőmérsékletet, amit tökéletesnek találtam, aztán megmostam az arcom. Megtöröltem, majd a csap felé hajoltam. Megnéztem a tükörképen és megnyugodva láttam, hogy a szemem már teljesen rendbejött. Kinyitottam az ajtót, ám mikor mentem vissza a nappaliba akaratlanul is megálltam a szobám előtt. Hozzálapultam az ajtóhoz, hátha hallok valamit. Néma csend volt, egy moccanást sem hallottam. Megfordultam, ám akkor beleütköztem valakibe. Rögtön tudtam ki az. Karjait szorosan körém zárta és így tartott egy ideig. Beleszagoltam a pulcsijába, amiből Harry illata áradt. Imádtam az illatát.

   -Szeretlek Daisy! – mondta Harry. Óvatosan bújtam ki öleléséből és néztem rá fel. Arca teljesen komoly volt, szeme mégis boldogságtól csillogott, ahogy engem nézett.

   -Ezt már mondtad. – mondtam neki mosolyogva.

   -Ez más. – fogta meg a kezem a testem mellett. – Igen, mondtam már. De azt még nem, hogy mennyit számítasz nekem. Az előbb, ahogy rád néztem. Én… Még sosem éreztem így ezelőtt Daisy. Egészen eddig nem tudom, hogy ennyire szeretlek, Daisy. Természetesen tudtam, de azt hogy ennyire azt nem. A tegnapi estéig. Akkor, mikor végre tényleg az enyém lehettél. Mikor átölelhettelek és egész éjszaka a karjaimba tarthattalak. Csak hogy tudd, Szeretlek Daisy Conett!

  Könny gyűlt a szemembe. Még senki sem mondott nekem ilyet. Harry természetesen már mondta nekem, de ez valóban más volt. Komolyan is gondolta. Láttam a szemében, hogy ez teljesen komoly.

  -Én is szeretlek! – suttogtam, majd rátapasztottam a számat a szájára. Hosszan csókoltam meg. Mikor eltávolodtam tőle, láttam az arcán a boldog mosolyt. Az igazán boldog mosolyt. El tudnám nézni ezt akár egész nap is. – Mindig is szerettelek, Harry!

  -Ezt jó hallani. – motyogta, majd a homlokát az enyémnek támasztotta. Érdekes volt ilyen közelről nézni a szemébe. Elmosolyodtam.

  Már így állhattunk egy ideje, mikor kinyílt az ajtó és Danielle lépett be rajta.

  -Valaki?- kérdezte, mintha csak valaki nevét mondtam volna. Elnevettem magam, amiért nem vett minket észre. Danielle kétségbeesetten indult a konyha felé. Harry köhögött egyet, majd egymás kezét fogva mentünk Danielle után. Ő mikor meghallotta a lépteinket, rögtön megfordult. Elmosolyodott, majd a szeme a kezünkre vándorolt, amitől még nagyobb lett a mosolya.

  -Emily? – kérdezte, miközben mögénk nézett, gondolom az említett személyt keresve.

  -Durcizik a szobámba – legyintettem neki. – Majd kijön egyszer.

  -Mi történt? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.

  -Áh, csak kiakadt, amiért aggódunk miatta. Azt, mondta már nagylány. – rántottam meg a vállam. Danielle elmosolyodott.

  -Ma parti lesz! – szólalt meg hangosan, eltérve az előbbi témától. Vigyorgott, mint a tejbe tök, mire mi Harryvel kíváncsian néztünk egymásra.

  -Mi okból? – kérdezte Harry, felnevetve Danielle láttán.

  -Meg kell ünnepelni, hogy ez az utolsó napotok, ami szabad, miután megkezdődnek a próbák. Mindenki itt lesz – vigyorgott legjobb barátnőm. Ugrott egyet, majd elindult a fürdőbe. Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt, de értékeltem és szerintem a fiúk is.

  -Partizunk, drága. – nevetett Harry.

  -Remek. – nevettem vele együtt, majd elkomolyodtam. – Mi lesz Emmel?

  -Beszélj vele. Szerintem már lehiggadt. – mosolygott. Bólintottam, majd elindultam a szobám felé, ahol drága unokatesóm duzzogott. Óvatosan bekopogtam és mikor nem kaptam semmi jelzést, ismét kopogtam. Erre sem reagált semmi, ezért fogtam és benyitottam. Bekukucskáltam és megpillantottam a sarokban lévő ágyamon fekvő Emilyt. A szemüvege volt rajta, a megszokott kontaktlencséje helyett. Fekete kocka szemüvege kiemelte az egész arcát. Régen sokat mondtam neki, hogy hordja, mert jól áll neki, de ő szerinte csak csúnyítsa. Leültem mellé az ágyra és néztem őt. Nem nézett rám, csak sóhajtott egyet.

   -Sajnálom Daisy. – bámulta a plafont. – Sajnálom, amiket mondtam. Tényleg gyerekesen viselkedtem és már beláttam, hogy ti csak jót akartatok nekem. Ígérem, amint lesz annyi erőm, elmondok mindent. De addig légyszi felejtsük el az egészet és élvezzük ki, hogy itt vagyok, jó? – nézett rám.

   -Gyere ide, te! – mondtam és kitártam a karomat. Ő mosolyogva felülte és szinte majd megfojtott ölelésétől. Nevetne viszonoztam ölelését.

   -Apropó! Ma partizunk. – mondtam és mikor megláttam értetlen arckifejezését, rögtön tovább fojtattam. – A fiúknak most van az utolsó szabad napjuk a turné próbák kezdete előtt. Átjönnek és ünnepelni fogunk.

   -Várj! – emelte fel mutató ujját idegesen. Rám nézett, majd nagy szemekkel megkérdezte: - Én a One Directionos fiúkkal fogok bulizni?

   -Igen. – mondta nevetve a feje láttán.

   -Úristen. Mikor jönnek? Mit vegyek fel? Mi van, ha nem leszek nekik szimpatikus? Mindenki jön? Miért nem szóltál hamarabb? – nézett rám sértődötten.

   -Hé, Em, nyugi van. – nevettem fel. – Elsőnek is, még csak én is most tudtam meg Danielleltől. Másodszorra, igen, mindenki jön. Nem tudom, mit vegyél fel.

   -Dani itthon van? – kérdezte izgatottan. Bólintottam, mire mosolya megkétszereződött. Örültem, hogy akár egy pillanatra is eltudtam vele felejtetni Robot. Felálltam, adtam egy puszit Em hajába, majd rátettem a kezem a kilincsre.

   -Várj még D. Ti Harryvel? Mi van köztetek? – kérdezte rám nézve.

   -Mi ismét együtt vagyunk. – mondtam ki, ezúttal mindenféle bizonytalanság nélkül. Sosem voltam magamban még ilyen biztos.

   -Nagyon örülök nektek, Daisy. Nektek egy utatok van csak, és az biztos, hogy együtt kell megtennetek. – mosolygott boldogan.

   -Legyen úgy. – mosolyogtam, majd kiléptem az ajtón.

  Daniellelt és Harry a konyhában találtam, miközben éppen beszélgettek. Mikor megláttak rögtön csendbe maradtak. Furcsálltam.

   -Valamiről lemaradtam? – néztem Danire és Harryre.

   -Nem. –mondták egyszerre. Tehát valószínűleg rólam lehetett szó. Csendben leültem az egyik székre és hallgattam, a mai buliról folyó beszélgetésüket. Az egésznek a kitalálója az én drága barátnőm, Danielle volt. A telefonját nyomkodta, gondolom valamit szervezett, amikor a fejére csapott.

   -Oh, istenem. Ezt nem hiszem el. – motyogta és beletúrt a hajába. – Nincs itthon semmi pia. Semmi. A múltkor megittuk Eleanorral.

  Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott, hogy Eleanor milyen részeg volt akkor. Visszagondoltam arra az estére, ami nagyon jól sikerült.

   -Szerintem be tudunk ugrani valami boltba. – ajánlotta fel Harry rám nézve. Bólintottam, Danielle pedig megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

   -Pont ezt a választ vártam. – állt fel és elkezdett szétnézni valami kajak után. Halottam az ajtóm nyitódását, majd Emily tűnt fel a konyhába. Zavartan pillantott Harryre, majd Daniellere, aki minden bizonnyal észre se vette őt. Em köhögött egyet, mire Danielle rögtön rátekintett unokatesómra. Elmosolyodott, majd oda ment hozzá és szorosan megölelte.

   -Szia, kiscsaj. – motyogta. – Mizújság? Lehiggadtál már?

   -Igen. – nézett rám Em. – Minden rendben van már.

   -Örülök, hogy itt vagy. – mosolygott rá Danielle.

   -Még én. – nevetett fel. Elkezdtek beszélgetni a suliról meg Lilyékről, Danielle pedig még véletlenül sem hozta fel a Rob-os témát, amit rendkívül értékeltem. Miközben őket néztem, tudomást vettem, hogy Harry engem bámul. Ránéztem és rám mosolygott.

   -Indulhatunk? – kérdezte tőlem.

   -Persze. – motyogtam. Ránéztem Emre. – Emily kell valami ital az estére?

   -Nem, köszi. Anya megölne, ha megtudná. – motyogta szomorúan. Meglepődtem a visszautasításán, ugyanis már többször ittam Emilyvel. Ő is csakúgy, mint én, bírja az alkoholt. Akármennyit ihatunk, nem ártott meg. A családban mindenki így van ezzel, szóval ezt hívhatom szerintem családi örökségnek.

   -Valami kevésbe alkoholosat? Amiről Keresztanyu nem tud, az nem fáj neki. – kacsintottam, majd elindultam az előszobába. Gyorsan kerestem a szatyrok közt egy nagyobbat, amibe, majd elférnek az üvegek. Mikor sikerült találnom, magamra húztam a csizmámat és felvettem a kabátomat. A telefont és a pénztárcámat a kezembe fogtam.

   -Gondoljatok Liamre is. – ordította Danielle mögülem. Elém tartotta a saját pénztárcáját is, amit elvettem tőle.

   -Oké. Sziasztok. – köszöntünk el Harryvel, majd kiléptünk az ajtón.

  Szomorúan vettem tudomást, hogy ahogy lement a nap, hideg lett. Szorosan húztam össze magamon a kabátomat. Kint már tejesen sötét volt, így hunyorogva néztem Harryt. Kinyitotta a kaput és pedig követtem. Bezártam magam mögött, majd mikor megfordultam, hogy a kocsihoz menjek, valaki a derekamra tette a kezét és magához húzott. Harry durván csókolt meg. Felnyögött halkan, mikor visszacsókoltam. Elhúzódtam tőle, mikor kezdtem úgy érezni, hogy pillanatokon belül egymásnak esünk. Felsóhajtott, majd magához ölelt szorosan. A mellkasom szinte a Harryébe forrt, de nem bántam. Átöleltem, és a háta mögött átkulcsoltam a kezemet.

   -Menünnk kéne. – mosolyogtam Harry kabátjába. Elengedett, majd kézen fogva húzott a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót nekem, majd mikor beszálltam, megkerülte az autót és bepattant mellém. Beindította a masinát és kikanyarodott a ház elé.

   -Hogy fogjuk kibírni ezt az estét? – néztem rá. Elmosolyodott.

   -Ugyan ez járt a fejembe. Nem tudom, milyen fejet vágnának a többiek, ha egymásnak esnénk. – nevetett. Én is vele együtt nevetem, ahogy magam elő képzeltem a jelenetet. Már kezdtem félni az egész estétől. 

  Nem sokára megérkeztünk a szupermarketba, aminek a parkolójában viszonylag sok autó állt most. Harry beparkolt egy üres helyre, majd kiszálltunk a kocsiból. Elindultunk a bejárat felé. Bementünk a boltba és rögtön a szeszes ital részhez mentünk, ami az épület másik végén volt. Miközben sétáltunk egymás mellett az emberek megbámultak minket. Egy fiatal lány tátott szájjal vette elő Iphone telefonját és kezdett el képeket csinálni rólunk. Zavartan hajtottam le a fejem és kezdtem el szaporábban lépkedni. Harry is sietősre vette a tempót, mikor valószínűleg észrevette a lányt. Befordultam az alkoholokhoz, így szembe kerültem az elém táruló üvegek rengetek fajtájának sokasága.  Felsóhajtottam, majd elkezdtem keresgélni az akciók közt. Harry lazán tovább ment, az egyre drágább és drágább piákhoz. Kíváncsian fordult vissza. Megállt és visszasétált hozzám.

   -Mit csinálsz? – kérdezte.

   -Tudod, nekem nincs túl sok pénzem. Daninek sem. Mindig akciósat veszünk. – mosolyogtam, de közben szégyelltem magam. Olyan gáz volt az akciós termékek előtt állni egy milliomos mellett.

   -Daisy. Ugye nem gondoltad, hogy hagyni fogom, hogy majd ti, lányok fizessétek a piákat? – nézett rám mosolyogva. – Hagyd és gyere, keressünk valamit.

   -De nem kell Harry. – mondtam neki, de megfogta a kezem és húzni kezdett. Nem tudtam mit csinálni, hát követtem.

   -De Daisy. Ma én vásárolok. – jelentette ki.

   -Köszönöm. – suttogtam, mikor mellé értem. Ő lenézett rám és rám mosolygott.

   -Ne tudd, meg most hogy megcsókolnálak. – mondta és felsóhajtott. Tudta és én is, hogyha csak egy puszit is adni nekem, már kész öngyilkossági kísérlet lenne itt, kíváncsiskodó tekintetek közt.

  Harry elvett két üveg Jack Daniels-t és egy Vodkát. Három üveg Moët pezsgőt vett le a polcról és tette be a kosárba, majd arrébb ment a sörökhöz. Elkezdett keresni valamit köztük, majd mikor a kosarunkba rakott négy alkoholmentes sört, elmosolyodtam. Liam.

   -Ti, lányok mit szeretnétek inni? – kérdezte.

   -Passz. – mondtam és elkezdtem keresgélni. Elvettem 5 üveg Bacardit, Daniellelnek, Emilynek, Eleanornak, Perrienek és magamnak. Arrébb keresgéltem, majd egy üveg Malibut vettem le a polcról. Ez kimondott lányos ital, ami nagyon finom. Betettem a kosarunkba, majd elindultunk az üdítő osztály felé. Ott vettünk Pepsit, Fantát és gyümölcslevet. Még mielőtt beálltunk volna a pénztárnál álló hosszú sorba, elmentünk és vettünk chipset. 

  Zsebre vágott kézzel álltam és vártam, hogy végre sorra kerüljünk. Előttünk kettővel, egy nő szerencsétlenkedett a hitelkártya számaival, mert már háromszor rontotta el. Harryre néztem, aki a nőt bámulta utálattal. Elkezdtem dobogtatni a lábamat idegességemben, mert a nő miután sikeresen fizetett elkezdett lassan pakolászni. Ránéztem a fiatal pénztáros lányra, aki türelmetlenül nézte a nőt.

   -Elnézést, de sietne? Maga miatt vár mindenki. – mondta a pénztáros, mire a nő teljesen sértetten elkezdett pakolni és nagyképűen elindult a kijárt felé. Felsóhajtottam, majd elkezdtem kipakolni a kosárból a cuccokat, miután az előttünk lévő is végzett a saját kosara kipakolásával. Kisebb-nagyobb szerencsétlenkedés után Harryvel sikeresen kipakoltunk mindent.

   -Sziasztok. Hitelkártya vagy kézpénz? – kérdezte a pénztáros – Amy, olvastam el névkártyáját – ránk mosolyogva, majd mikor rátekintett Harryre kicsit meglepődött. Nem csodálkozom rajta. Mosolyogtam, hogy próbálta normálisan kezelni a dolgot.

   -Kézpénz. – mosolygott Harry és rám nézett. Visszamosolyogtam, majd elkezdtem a szatyorba pakolni az üvegeket. A lány kimondta, az összeget, ami éppenséggel nem volt túl kevés, de Harry egyszerűen csak elővette a tálcáját és kifizette. A lány elpirult mikor elvette Harrytől a pénzt.

   -További szép estét. – nézett a szatyorra és rám kacsintott. Felnevettem, majd elköszöntünk tőle. Elindultunk kifelé, mikor megláttam a dohányárust.

   -Harry, megvársz kint? – néztem rá és a dohányoshoz mutattam.

   -Persze. – motyogta, majd elindult kifelé. Én visszafordultam és besétáltam a boltba. Gyorsan kikértem a cigimet és kifizettem és már rohantam is kifelé. Kiléptem az ajtón és már indultam is volna Harry kocsijához, mikor egy csapat lány sereg elém állt. Próbáltam őket kikerülni, de nem tudtam.

   -Daisy? – halottam a nevem és arra néztem. Harry állt a lányok közt. Ránéztem a lányokra, akik engem bámultak. Rájuk mosolyogtam, majd Harryre, aztán megálltam pár méterre arrább tőlük. Elnéztem, ahogy Harryvel képet csinálnak, ölelést és autógrammot kérnek, miközben azon agyaltam, hogy hogyan került ide ez a rengeteg lány?

   -Te ki vagy?- kérdezte egy fekete göndör hajú lány. Olyan idősnek tippeltem, mint Em. Barna szemeivel csodálkozva bámult, egyáltalán nem utálattal, mint az előbbi rajongók.

   -Harry, jó barátja. – mosolyogtam rá kedvesen.

   -Oh, már értem. – mosolyodott el. – Hogy hívnak? Nem halottam még rólad.

   -Daisy. – mondtam neki.

   -Danielle legjobb barátnője? – kérdezte tátott szájjal. Erre meg hogy jött rá?

   -Igen. – mondtam meglepve.

   -Ugyan olyan szép élőbe is? – kérdezte izgatottan. Meglepett kérdése.

   -Még szebb. – nevettem fel ismét.

   -Tudod, Daisy te olyan lány vagy, akit egyszer Harry mellé gondolok. Sajnálom, hogy csak a barátja vagy. – mondta. Meglepődtem, amit mondott. Kicsit elszégyelltem magam, hogy hazudtam ennek a lánynak, de szerintem nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy kiderüljön, hogy mi Harryvel együtt vagyunk.

   -Kérhetek egy ölelést? – kérdezte.

   -Hát persze. – mondtam mosolyogva. Oda lépet hozzám, én meg gyengéden megöleltem. Kicsit zavarban voltam, aztán elengedtem.

   -Örülök, hogy találkoztam veled. – mosolygott. – Amúgy Cara vagyok.

   -Én is, Cara. – mosolyodtam el.

  Hirtelen Harry csimpaszkodott a karomba és elkezdett húzni maga után.

   -Siess, mert még többen lesznek. – morogta halkan. Sietősre vettem a tempót, majd beszálltam a kocsiba. Harry a hátsó ülésre tette a szatyrot, majd bepattant mellém. Beindította a kocsit, majd elindultunk. Némán ültünk a kocsiban, majd mikor megérkeztünk kiszállt a kocsiból. Megvártam az ajtómnál, miközben kivette a szatyrokat, majd mikor láttam, hogy felém tart, elindultam a kapuhoz.

   -Várj, DD. – szólt. Hátra fordultam és láttam, hogy mennyire siet felém. – Még legalább egyszer.

   -Mi? – néztem rá értetlenül. Lerakta a szatyrot óvatosan a földre, majd két keze közé fogta az arcom. Ujjai elidőztek a számon, aztán szája rátapadt az enyémre. Nem kezdeményezett vadabb csókot, csak rányomta a száját az enyémre. Elhúzódott, de a kezét az arcomon hagyta. Rám mosolygott, majd megint megcsókolt.

   -Nem fogom kibírni. – nevettem fel és meg fogtam a kezét. Ő is elmosolyodott. A szeme hirtelen az ablakra siklott és felnevetett. – Kuksolók!

  Odanéztem én is, aztán megforgattam a szemem, mikor a mozgó függöny láttam meg. Három árnyákot láttam, amire szerintem nem jöttek rá a bent lévőek. Elnevettem magam, majd Harry az egyik szabad kezével felemelte a szatyrot. Segítettem neki kinyitni az ajtót, és amint beért lerakta a nehéz zsákot. Egy cipővel többet láttam meg. Egy fekete Topshoppos cipő volt, így szinte azonnal tudtam, hogy Eleanor az. Gyorsan levettem magamról a kabátot és kipakoltam a zsebemből a telefont, a pénztárcákat és az új, bontatlan cigimet. Leraktam őket a szekrényre, majd bentebb mentem.

   -Szia Eleanor. – mondtam a nekem háttal ülő, barna hajú lánynak. Mindhárman a széken ültek, olyan helyzetbe, ami azt sugallta, hogy még véletlenül sem leskelődtek. Megforgattam a szemem.

   -Nem kell titkolózni.  Láttalak titeket. – mondtam nekik, amire mindhárman lesütötték a szemüket.

   -Harry máshogy néz rád. Ez nem olyan, mint akikkel kikezdett. Szeret téged Daisy. – sutyorgott Eleanor, pont akkor mikor Harry jelent meg mellettem. Amikor elhaladt mellettem megérintette a derekamat. Hátranéztem, amire csak rám kacsintott.

   -Szia Eleanor. – adott puszit neki Harry. – Miről beszéltetek?

   -Áh, csak, hogy milyen csinos Daisy. – motyogta gyorsan Eleanor.

   -Ő mindig csinos. – mondta, majd átlendítette a karját a vállamon. Magához húzott és belepuszilt a hajamba. Nevetve húzódtam el tőle.

   -Louis miért nem mond nekem ilyeneket? – kérdezte felháborodottan El. Felnevettünk, egyedül csak Emily maradt csendben. Érdekesen kezdtem el vizsgálgatni őt.

   -Oh, El. Ő itt az unokatesóm Emily. – mondtam, pedig már biztos voltam, hogy ismerik egymást.

   -Tudom. Már igazán összeismerkedtem vele. – mondta Emre kacsintva. Boldogan láttam, hogy jól kijönnek. Mondjuk igazából ezen nem is csodálkoztam, mert Emily egy olyan személyiség, akit mindenki szeret.  

   -Mikor jönnek a többiek? – kérdeztem. Eleanor megnézte a telefonján az időd. – És, hogyan kerültél ide?

   -Negyed óra múlva. Anya áthozott – mondta.

   -Segítesz? – nézett rám Harry. Bólintottam, majd kipakoltunk együtt a szatyorból, és ami olyan volt, beraktuk a hűtőbe. Nem sokára végeztem, majd Emilyvel az oldalamon bementünk a szobámba.

   -Mit vegyek fel? –kérdezte magától, majd elkezdett kutakodni a táskájába. Én is megálltam a szekrényem előtt. Kifújtam a levegőt, majd elkezdtem agyalni, hogy mit is vegyek fel. A választásom egy szürke csőnadrágra, egy fehér NCY-s felsőre és egy szegecses, vékony farmer kabátra esett. Nem akartam túlságosan kiöltözni. Felvettem a Marc Jacobsos órámat és a Nialltól kapott karkötőmet. Annyira imádtam ezt az ír zászlós karkötőt. Ez volt a kedvencem, és részben azért, mert az én drága legjobb barátomtól kaptam.

  Emilyre néztem, aki éppen a hajvasalót dugta be a konnektorba.  Egy fekete nadrágot vett fel, virágmintás, galléros felsővel, haját pedig éppen most göndörítette be. Magára hagytam, majd átmentem a fürdőbe. Levettem a polcról a kedvenc arckrémemet, majd rákentem az arcomra. Miután beszívódott, a púderecsettel felvittem az arcomra egy kis púdert, amitől a szemem alatti karikák teljesen eltűntek. Szempillaspirállal átfutottam szempilláimat, ami olyan lett, mint a műszempilla. A hajamat átfésültem és hagytam szabadon. Mikor kiléptem Harry ment el előttem. Visszafordult, hogy megnézhessen. Tetőtől-talpig végig mért, majd rám kacsintott.

   -Jól nézel ki DD – szólalt meg. 

   -Köszönöm. – mondtam elpirulva.

   -Srácok, gyertek ki! – szólalt Louis. Tátott szájjal néztem a felénk közeledő, vigyorgó fiút. Louis mikor odaért hozzánk, rögtön álölelt minket. Próbáltam kibújni ölelése alól, még mielőtt megfulladtam volna, de nem sikerült. Hogy nem vettem észre, hogy megérkeztek?

   -Louis, örülök neked és szeretlek, de nem kapok levegőt. – nyögtem.

   -Bocsi, Daisy. – mondta és nyomott az arcomra egy puszit.

   -Mit zavartam meg? – kérdezte Louis, mire Harry rám kacsintott. Louis rám nézett és Harryre, majd hitelen szaladni kezdett a többiekhez.

   -A gerlicéim turbékolni fognak. – visított.

   -Louis, csak egy pillanatra fogd már be. – nyögött fel Eleanor. Elnevettük magunkat Harryvel. Megfogtam a kezét és az ujjaimat összefontam az övével. Bekopogtam Emilyhez.

   -Megyek már. – mondta. Vártunk egy kicsit Hazzával, majd megjelent előttünk Em. Gyönyörű szép volt. A szemüvege helyett visszatette a kontaktlencsét, így kék szeme gyönyörűen csillogott.

   -Jól vagy? – kérdezte tőle Harry. Emily rámosolygott, majd bólintott.

  Elindultunk a többiek felé, akik már a nappaliba voltak elhelyezkedve szétszórtan. Mikor beléptünk a kis helyiségbe, rögtön mindenki felkapta a fejét. Elsőnek Harry hozzám simuló kezét nézték meg, utána pedig a mellettem álló, számukra idegen lányt. 

   -Sziasztok, srácok. Ő itt Emily, az unokatesóm. – motyogtam és rámosolyogtam az Emre.

   -Szia, rendkívüli szépi lány. – mondta neki Louis csodálkozva. Emily meglepődött, majd szörnyen vörös lett. – Emily. Ők a fiúk, de szerintem tudod, ki kicsoda.

   -Hiszen minden nap az ő nevüket hallom. – forgatta meg a szemét, amitől mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés. Emilynek leesett, mit is mondott, majd vörös fejjel hozzátette. – Bár nem mintha nagyon bánnám. Sajnálom. – motyogta.

   -Nem is ismerlek, de már most imádlak. – nevetett Louis. Emily rámosolygott, majd odasétált az egyetlen üres helyhez leülni, ami Zayn mellett volt. Elnéztem őket, és boldogan vettem tudomásul, hogy Emily Louissal, Eleanorral és Liammel beszélget és nevetgél. Niall engem nézett, és mikor ránéztem boldogan csillant meg a szeme. Küldtem felé egy puszit, majd biccentettem, hogy jöjjön ide. Felállt a helyéről, Zayn pedig követte őt.

   -Van valami pia? – kérdezte gyorsan tőlem. A háta mögé néztem, Perriet keresve. Nem láttam.

   -Van, persze. Perrie? – kérdeztem tőle kíváncsian.

   -Nem volt kedve jönne. – mondta és lenézett a földre. Azt hiszem később beszélnem kell vele. Niall rám kacsintott, majd betessékeltem őket a konyhába. Ott voltam három fiúval, egyedüli lányként. Oda mentem a hűtőhöz, kivettem az összes szeszes italt és kiraktam az asztalra. Összeszámoltam az embereket a fejembe, majd kivettem a szekrényből annyi poharat.

   -Mi történt Perrievel haver? – kérdezte Harry a dörmögős hangján.

   -Veszekedtünk. Pont mikor indultunk volna. – mondta és éreztem a hangján, hogy nem akarja tovább folytatni. Harry bólintott.

   -Nincs valami kaja, D? – kérdezte Niall.

   -Van chips. – mondtam. A Jack Daniells felbontása közben is láttam, hogy Niall szeme felcsillant.

   -Hol? – kérdezte rögtön. Felnevettem, majd megelőzve az egész konyha feltúrását, a chipsekért mentem, én magam. Kiöntöttem egy tányérba és Niall kezébe nyomtam. Lazán ült fel az asztal tetejére. Zöld fullcap sapka volt a fején, szürke ülepes nadrágot és egy zöld pulcsit viselt. Egyik chips után ette a másikat. Elnéztem Harryt és Zayn akik szerencsétlenkedtek az alkoholos üveg kibontásával. Leültem az egyik székre, Niallhoz közel.

   -Ti együtt vagytok Harryvel akkor? – kérdezte csámcsogva.

   -Igen.

   -Örülök nektek. Ja, tetszik a karkötőd. –mosolygott és a tekintete a csuklómra siklott. Elmosolyodtam.

   -Nem is tudom, melyik idióta ismerősömtől kaptam. – nevettem, mire ő felhúzta egyik szemöldökét.

   -Ismerős? – kérdezte egy nagyobb méretű chipset bekapva.

   -A legjobb barátom. – javítottam ki, mire büszkén húzta ki magát. A fiú felkiáltottak, mikor végre kibontották az üveget. Eleanor jelent meg és mikor meglátta az asztalon lévő poharakat, felnézett rám és rám kacsintott. Visszakacsintottam, majd felálltam, hogy benne legyek az első Körbe. Zayn egymás mellé helyezte a poharakat és egy egyszerű öntéssel teletöltötte az összes poharat. Zayn, Eleanor, Harry, Niall és én elvettük a poharakat, majd egyszerre koccintottunk.

 Mindannyian lehúztuk a pohár tartalmát, ami égető érzést keltett az egész számba és nyelőcsövembe. Fintorral az arcomon tettem vissza az üres poharat az asztalra.

   -Fúj, ez szörnyű volt. – mondta Eleanor, amivel teljesen egyetértettem. Bólogattam neki, majd gyorsan megkerestem a kólát. Levettem két bögrét és teletöltöttem őket. Eleanor megállt mellettem és szinte azonnal megitta a pohara tartalmának a felét. Én se tettem másképp. Megfordultam és a fiúkat tanulmányoztam, akiknek meg sem kottyant az előbbi alkohol. Tovább beszélgettek. Kikerestem a Malibut a hűtőben, majd levettem négy nagyobb poharat. Felbontottam az italt és teletöltöttem a poharakat magunknak, lányoknak. Tettem belé fekete szívószálat, majd felemeltem két poharat.

   -Em? Segítesz oda vinni Daninek meg Emilynek? – kérdeztem. Ő mosolyogva bólintott, majd megfogta a poharakat. Elindultunk és közbe láttam, hogy Harry utánam néz.

   -Kibaszott szerencsés vagy haver. – szólalt meg halkan Zayn, de még így is meghallottam. Hatalmas mosollyal léptem be a nappaliba. Emily, Liam és Louis közé került, amit csak vigyorogva néztem. A kezébe nyomtam az italát, amire felhúzott szemöldökkel nézett rám.

   -Na, Em, vedd el! Nincs magas alkohol tartalma. – mondtam, majd elvette a poharat.

   -Daisy! – szólt rám Liam. – Beleviszed a rosszba!

   -Hidd el, ivott már ezelőtt is. Nem is keveset. – mondtam Liamnek.

   -Áh, a rossz kislány. – jelent meg mögöttem Niall. Leült a földre én pedig mellé települtem. Belekortyoltam az italomba, aminek nagyon jó íze volt. Édeskés volt és kókuszos. Niall mellettem szinte kinézte a kezemből a poharat.

   -Kérsz? – néztem rá. Bólintott, mire felé tartottam a szívószállt. – Csak keveset!

   -Jó. – mondta, majd felszívta a folyadékom felét. Megforgattam a szemem, majd elvettem tőle. Tovább kortyolgattam, mire azt vettem észre, hogy már csak a levegőt szívom a számba.

   -Nem isztok valamit? – néztem Louisra, Daniellere és Emilyre. Liamet kihagytam, hiszen tudtam a válaszát. Ő sosem iszik. Régen beteg volt, ezért nem iszik alkoholt. Igaz, néha megivott egy kis pohár pezsgőt, de az nem volt sok.

   -Dehogyisnem. – állt fel Louis és Danielle egyszerre. Danielle adott egy puszit Liam arcára, aki ettől rögtön jobb kedvre derült.   Felálltam én is Niallel együtt, majd a kis konyhába vártam, hogy a kezembe adják a kis pohárkát. Harry a kezembe nyomta, majd ismét jött a koccintás és az égető érzés. Most nem ittam rá semmit sem, csak visszamentem a nappaliba Liamhez és Emilyhez. Rájuk mosolyogtam, majd bekapcsoltam a hifit. Feltekertem teljen hangerőre a zenét, mire Danielle lépett be a szobába táncolva. Őt, a már felfogott hajú Eleanor követte. Együtt kezdtek el táncolni, én pedig oda mentem Emilyhez elvenni tőle az üres poharát. Visszamentem a konyhába és a fiúkkal nem törődve, kivettem egy alkoholmentes sört Liamnek és egy Bacardit Emilynek. Felbontottam mindkettőt, majd oda vittem Liamékhez. Liam nagylelkűen rám mosolygott és amint elvette az üveget a kezemből, rögtön belekortyolt. Emily is követte a példáját.

   -Köszönöm Daisy. – mosolygott, majd közelebb hajolt átölelni. – Harry igen csak bámul téged. – suttogta a fülembe.

  Elmosolyodtam, majd akaratlanul is Harryre pillantottam. Amikor belenéztem a szemébe csibészesen elmosolyodott. A szívem hirtelen felgyorsult én elindultam felé. Elmentem mellette, majd megtámasztottam a hátam a mosogató peremének. Harry mellém állt, a karját pedig a hátam mögé helyezte, majd a csípőmnél fogva közelebb húzott magához.  Felsóhajtva néztem rá, mire ő itt, mindenki előtt megcsókolt. Meglepődtem, majd lábujjhegyre helyezkedtem és visszacsókoltam. Halottam a többiek nevetését a hátam mögött, ezért zavaromban abbahagytam. Harry féloldalasan rémmosolygott, amit imádtam. Most a fiúk helyett, én mentem az asztalhoz és öntöttem tele poharakat. Vártam, amíg elveszik a többiek a poharaikat és vigyorogva néztem, hogy Eleanor és Danielle milyen gyorsan ideértek. Lehúztam a poharam tartalmát, mire kezdtem érezni, hogy hat az alkohol. Felszabadultan mentem Daniékhez táncolni, majd később Emilyt is felállítottam. Nem tudom, hogy számot táncolhattunk végig. Liam nevetett rajtunk, majd hirtelen a fiúk egyszerre indultak el elfoglalni a kanapékat. A lányokkal összenéztünk, majd egyszerre mosolyodtunk el és táncoltunk tovább. Valaki lekapcsolta a lámpát, így mi még felszabadultabban kezdtünk el táncolni. Danielle próbáltuk utánozni egymást, ami miatt rengeteget nevettünk.

   -Daisy, jössz cigizni? – kérdezte mögülem Zayn. Bólintottam, majd ott hagytam a lányokat. Némán követtem a barna hajú fiút, majd felvettük a kabátunkat és a cipőnket. Kibontottam az új cigimet, majd kihúztam belőle egy száll cigarettát. Gyújtót nem kerestem, mert gondoltam, hogy Zaynnek biztos van.

  Kiléptünk az ajtóm, majd a számba tettem a cigimet. Zayn meggyújtotta az övét, majd jó mélyet szippantott belőle és kifújta a fehér füstöt a szájából.

  -Ide adod a gyújtót? – néztem rá.

  -Tessék. – mondta és felém tartotta a gyújtót. Meggyújtottam magamnak, majd mélyen beleszívtam. Éreztem, hogy a nikotin és a hideg hatására a fejem teljesen kitisztul. Az előbbi alkohol adag, ami bennem volt, mintha felszívódott volna.

   -Emily hány éves? – kérdezte hirtelen Zayn. Ránéztem, de ő csak a cigije végét nézte, amit utána megpöckölt az ujjával. Néztem, ahogy a kis hamuszemek lehullnak a földre.

   -16. Miért? – kérdeztem tőle.

   -Csak kíváncsi voltam. Nagyon széplány. – mondta és rám nézett. Nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol beszél-e belőle vagy komolyan gondolja.

   -Igen, tudom. – mondtam. Ezután nem sokat beszéltünk. Hamarabb végeztem a cigimmel, így vártam amíg Zayn is elszívja a sajátját.    

   -Zayn? – néztem rá. Felnézett rám és találkozott a tekintetünk.  – Jól vagy? Mi történt Perrievel?

   -Hosszú és nem akarlak vele untatni. Inkább most menjünk be és majd holnap elmondom. – kacsintott rám.

   -Rendben van. – mosolyogtam megértően. Nem akartam semmit sem erőltetetni.

  Leöltöztünk, majd visszamentünk a nappaliba. Harryt kerestem a szememmel, mikor a tekintettem megakadt Niall-en. Magába roskadva ült és a fejét támasztotta a kéztámlán. Felsóhajtottam, majd leültem mellé.

   -Mi van Niall? Mi a baj? – kérdeztem és megfogtam barátom kezét. Rám nézett és csak megrázta a fejét. – Hé! A legjobb barátom vagy. Nem hagyom, hogy itt üljél egyedül. Gyere táncolni! – mondtam és elkezdtem felhúzni. Nem engedte magát. Nevetve próbáltam még egyszer felhúzni, amikor hirtelen megrántotta a kezét és így én ráestem. Szörnyen közel kerültem hozzá. A fejünk pár centire volt a másikétól. Felnevettem majd felálltam. –Gyere már, az isten áldjon meg!

   -Ha utána békén hagysz. - mondta belenézve a szemembe. Bólintottam, mire mosolyogva felállt.

  Kézen fogva mentünk oda Daniékhez. Nevetve táncoltam Niall előtt, mikor Danielle bökte meg a vállam. Nevetve fordultam meg, majd lehervadt a mosoly az arcomról, mikor megláttam Danielle arcát. Rémülten nézett rám.

    -Mi a baj, Danielle? – néztem rá idegesen. Ő nem szólalt meg, így a szívinfarktust hozta rám. –Danielle! – kiabáltam rá feszülten.

  Szemével a hátam mögé nézett, majd lassan megfordultam. Harry elutasító és utálatos tekintetével találkoztam. Niall arrébb állt, így egyedül maradtam. Egy kis ideig farkas szemet néztünk Harryvel, majd fogta és elindult a bejárati ajtó felé. Furcsán néztem utána, mikor láttam, hogy a kabátja után nyúl. Gyorsan siettem oda hozzá.

    -Harry? Hova mész? – kérdeztem ijedten. Arca fájdalmat tükrözött és idegességet.

    -Nincsen kedvem nézni, amit műveltek Niallel. – mondta flegmán.

    -Mit műveltünk? – kérdeztem és közelebb léptem hozzá, mikor felhúzta a kabátja cipzárját. –Harry, ne csináld már!

     -Észre se veszed? Úgy táncolsz vele… Meg láttam, amit láttam. Rajta feküdtél. – mondta undorodva Harry.

     -Harry, fejezd be! Nem történt semmi! Szomorú volt és én próbáltam őt felhúzni a helyéről, hogy táncoljon. Véletlenül történt, mert megcsúsztam. – magyaráztam, majd hirtelen felhúztam magam, hogy Harry nem bízik bennem. – De mit hiszel? Istenem Harry, Niall a legjobb barátom. Szerinted képes lennélek megcsalni vele? Harry, légy szíves gondolkodj már el!

     -Daisy, láttam, amit láttam. – kiabált. – Elegem van. Ha akarsz, akkor, menj és szórakozz vele, de én elmegyek.

     -Harry, fejezd be! – mondtam neki üvöltve. Örültem, hogy hangos a zene, mert így legalább senki sem zavar meg. Forrtam a dűhtől.

     -Ennyire bízol benned? Tényleg? Mi csak táncoltunk. Vagy nem lehet mással táncolnom? A lányokkal is táncoltam, ez miért más? Jézusom, Niall a LEGJOBB BARÁTOM! - formáltam az ajkammal a szavakat. - De jó, ha ennyire bízol bennem, hát tessék, menj el! Tudod, csalódtam, hogy azt hiszed, képes vagyok megcsalni téged. Pont az egyik legjobb barátoddal? Azt hiszed, képes lennék Téged megcsalni? Szeretlek Harry, de ez így nem mehet tovább. 

   Láttam az arcán, hogy rájött, igazam van. Még mielőtt elment volna, a könnyeimmel küszködve bezártam az ajtót és kivettem a kulcsot.

    -Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem. – mondtam Harrynek és közben egy rakoncátlan könnycsepp csordult ki a szememből.

   Nem vártam meg a reakcióját, hanem zaklatottan mentem a fürdőszoba felé. Le volt kapcsolva a villany, amit idegesen feloltottam, majd kinyitottam az ajtót. Már folytak a könnyek a szemeiből, mikor két személyt láttam meg a falnak dűlve. Zayn, Emilyt csókolta szenvedélyesen. Nem zavartaták túlságosan magukat, hogy valaki bejött az ajtón. Emily a lábát átfűzte Zayn derekánál, így közelebb kerülve hozzá. Meglepődve néztem rájuk, majd felköhintettem. Mindketten szétváltak. Zayn felém fordult és mikor meglátta az arcomat elszégyellte magát. Emily mögötte vörösen nézte a földet.

   -Ti meg mi a francot csináltok? – törtem ki hangosan. Harry jelent meg mögöttem. Megállt mellettem és láttam az arcán a felismerést, mikor rájött, hogy mi történhetett itt. Tapintani lehetett a feszültséget a levegőben.

   -Harry, Zayn kifelé! – mondtam idegesen. Zayn gyorsan elindult, majd mikor mellém ért eltátogott nekem egy bocsit. Emily lehajtott fejjel indult ki. – A-a kicsilány, te nem mész sehova sem. – mondtam neki.

   -Harry menj ki! – néztem a szemébe.

   -Daisy annyira sajnálom. – motyogta és megfogta a kezem. Kirántottam a kezem az övéből.

   -Csak menj ki! Kérlek! Van fontosabb dolgom is! – mutattam Emilyre. Láttam, hogy elgondolkozik, de végül kisétált az ajtón. Bezártam azt utána, majd szembefordultam a duzzadt, vörös szájú lánnyal. Rám nézett, majd elsírta magát. Oda mentem hozzá és átöleltem. Elszállt az összes haragom. Zokogott a karom közt.

   -Mégis mit képzeltél? – kérdeztem tőle.

   -Annyira sajnálom. – motyogta.