6.rész

  -Harry, kellj fel!- szóltam neki hangosan. Semmi. Még csak meg sem rezdült. Elkezdtem bökdösni a kezemmel. Semmi. Meg próbáltam megint, de ismét semmit sem értem el vele. Meguntam és leültem az ágyra. Ott ültem mellette és csak bámultam őt, amit régen is mindig szerettem csináltam. Nem tudom mióta nézhettem, amikor a szeme hirtelen kipattant és találkozott az enyémmel. Szörnyen zavarba jöttem és el akartam nézni máshova, de valahogy nem tudtam. Néztem abba a két gyönyörű zöld szempárba. Olyan érzésem volt, mintha két évvel ezelőtt lenne. Amikor még nem volt nagy sztár, hanem a suliban ismert és legjobb barátom Harry Edward Styles.

  Úgy nézett rám, ahogyan régen. Szörnyen összezavarodtam és úgy éreztem magam, hogy akármelyik pillanatban elsírhatom magam. Elszakítottam a tekintetem róla és elkezdtem piszkálgatni a kezem. A szemem eszméletlenül szúrt és most jelen pillanatban csak azt szerettem volna, hogy Harry elmenjen és én magamba fordulva kisírhassam magam. Még nem álltam készen a találkozásra, na és tessék, már majdnem egy napja vagyok vele összezárva egy házba. Hallottam, ahogy mocorog és láttam, ahogy leül közvetlen mellém. Olyan közel volt, hogy a testünk teljesen összeért.

  A keze elindult felém és az álam alá nyúlt. Lassan maga felé fordította a fejem. Becsuktam a szemem, ugyanis nem akartam rá nézni.

  -D, nyisd ki a szemed!- mondtam nekem csaknem suttogva. – Tudom, hogy van valami baj…

 Lassan kinyitottam a szemem  és ismét az a zöld szempárt láttam. Kezdem azt hinni, hogy még álmomba is ezt fogom látni… Elkezdte vizsgálgatni a hajamat, a számat, az orromat és az arcom összes kis részletét.

 -Hiányoztál kicsi DD- súgta nekem. Hogy mi? Most ezt tényleg kimondta? A szemem a 3x-ra tágult és így néztem Harryt. Kinyitottam a szám hogy mondjak valamit, de nem jött ki rajta semmi.

  Harry elkezdett közelebb hajolni hozzám. Már olyan közel volt az arca az enyémhez hogy éreztem a számon a leheletét. Tiltakozni akartam, de lefagytam, majd összeért az ajkunk. Csak egy gyors csókot adott rá aztán még egyet. A homlokát az enyémre helyezte és beletúrt a hajamba. Még egyszer megcsókolt és utána úgy maradtunk, a kezével a nyakamon, a homlokát az enyémre támasztva. Olyan nyugodtság áradt szét bennem, hogy az előbbi zavartságom teljesen eltűnt. Ha tudhattam volna, megállítanám az időt. Így, Ő vele.

  Egy nagyon hangos kopogás zavart meg minket. Harryvel szuper gyorsasággal rebbentünk szét. Én felpattantom, ő pedig magát támasztva ült tovább érdekes tekintettel a kanapén. Maradtam volna még itt Harryt kifaggatni az előbbiek miatt, de muszáj voltam a hang irányába menni. Oda sántikáltam a bejárati ajtóhoz és elfordítottam a kulcsot. Danielle és Liam álltak az ajtó másik oldalán. Elnézve mindkettőt eszméletlenül ragyogtak. Nem lehetett letörölni az arcukról a vigyort. Bele se mertem gondolni, hogy mit csinálhattak. Beléptek az ajtón, Dani adott egy gyors puszit, lerúgta magáról a magas sarkúját és már rohant is befelé.

  -Cső Hazza- kiabált oda Harrynek a nappaliba és rohant tovább valószínűleg a WC felé.

  -Szia Daisy!- ölelt meg engem Liam. – Ugye nem öltétek meg egymást Hazzával?- kérdezte tőlem, amire egy kisebb grimaszt vágtam. Még hogy megölni? Ja persze…

  Harry megjelent a telefonjával a kezébe és elkezdte venni fel a cipőjét.

  -Hé, haver. Nem maradunk még egy kicsit? Hova ez a sietség? – kérdezte Liam.

  -Írt Paul hogy menjünk, mert valami fontos dologról akar beszélni velünk.- mondta Harry.

  -Danielle? - kiabáltam.- Élsz még vagy lehúztad magad a WC-n?

 Nem érkezett válasz csak egy ajtó csapás és Dani trappolása. A fiúk még mindig vigyorogtak azon, amit az előbb mondtam, Danielle pedig furcsán nézett rájuk.

  -Lemaradtam valamiről?- kérdezte inkább felém intézve kérdését.

  Nem válaszoltam csak vigyorogtam egyet és elbicegtem a konyhába egy pohár vízért magamnak. Még valamiről beszéltek, majd amikor halottam, hogy bucsózkodnak elindultam vissza hozzájuk. Liamnek adtam két puszit. Harryhez jobbnak láttam nem oda menni most. Liam és Danielle érdekesen néztek össze, amire inkább nem reagáltam semmit sem. Éreztem magamon Harry pillantását, de nem mertem ránézni. Szörnyen zavarban voltam. Liam még gyorsan megkérdte Daniellelt, hogy segítsen neki valamit. Ők ott hagytak minket ketten Harryvel. Én magamra kaptam a kabátomat és a megszokott ellenőrzést meg tettem a kabátzsebembe. Most jónak tűnt egy szál cigi. Kinyitottam az ajtót és megálltam mögötte, Harryt magam elé engedve. Ő elindult lassan, én pedig a szememmel a szőnyeget kezdtem el nézni, hogy még véletlenül se keljen Harryre tekintenem. Már majdnem kiért, amikor váratlanul megfordult és közvetlen szembe került velem. Felnéztem rá és belenéztem a szemébe. Félelmet, egy kis kacérságot és fájdalmat láttam benne. De volt ott még valami, amit nem tudtam megfejteni.

  -Jobb, ha mész, mert már Liamet elnézve igen ideges.-mondtam neki.  Suttogott nekem egy sziát, majd ott hagyott engem az ajtóban, egyedül. Kiléptem én is a hidegbe és bezártam magam mögött az ajtót. Kikerestem a cigimet és rágyújtottam. Danielle még a kapuban állt és integetett a fiúknak, én pedig csak az egyik fiút néztem, és ha jól láttam, akkor az a göndörke egy igen szexi mosolyt küldött felém. Mosolyogva néztem Daniellre. Gyorsan mellém rohant és kért egy gyors szívást a cigimből.

  -Csak hogy tudjad, tudom, hogy van valami baj és addig nem fogok nyugodni, amíg ki nem derítem mi az.   

  - Elsőnek menj be, mert megfagysz, és utána mindent elmondok- próbáltam mosolyogni rá. Azt hiszem elhitte. Amint bement abban a pillanatban rögtön lefagyott a mosoly az arcomról és elkezdtem pánikolni, hogy mit mondjak neki…