11. "Az esti séta :) "

   

A lányokkal hamar végeztünk. A házban semmi jel sem volt már a tegnapi buliról. Lehuppantunk a székekre a konyhába és némán néztünk magunk elé. Én azon gondolkoztam, hogy milyen ennivalót kéne csinálni. Ha jön Niall akkor muszáj valamit készíteni, vagy különben egész hátra lévő időben a nyávogását fogjuk hallgatni. 

  -Danielle van még csirkemell?- kérdeztem.

  -Van persze. Ott van a hűtőben. De mit akarsz csinálni vele?

  -Arra gondoltam, hogy csinálok ananászos csirkét, hiszen csak jönnek hozzánk… - fújtam ki a levegőt.

  Bólintottak és felálltam neki látni a munkának. Kivettem a csirkemellet és elkezdtem a kockákra vagdosni. Közben a lányok elmentek valamit csinálni én pedig teljesen a gondolataimba merültem.

  Mindég csak az a zöld szempár járt a fejemben. Sőt állandóan itt lebegett a szemem előtt. A barna, gyönyörű haja és a mosolya. Aztán beugrott az a kép a fejembe, amikor megcsókolt. Aztán pedig az, amit Liam mondott Harryről és Taylorról. Ettől a témától egyszerűen a könny gyűlt össze a szemembe. De most miért érdekel ez engem? Mit várok egyáltalán Harrytől? Már ami volt 2 éve az el is múlt. És kész. Most már NEM érdekel.

  Felraktam a húst megpirítani és felbontottam az ananászt. Niallen gondolkoztam. Már láttam magam előtt, hogy milyen boldog lesz. Igen, azért már 2 év alatt kiismertem, hogy mi a kedvence. J

  Már lassan két éve vagyok jó kapcsolatban a fiúkkal. Ezt részben Harrynek köszönhetem, mert még a szakításunk előtt én bejártam hozzá a szállodába ahol voltak a verseny alatt. Amikor szakítottam vele, akkor pedig Danielle miatt mentem a tehetségkutató helyszínére. Mivel Danielle ott táncolt háttértáncosnak, ezért rengeteget tudtam beszélni a fiúkkal (persze csak úgy, hogy Harry nem volt ott.) Liammel nagyon jóban vagyok, persze ezt a Daniellel való szerelme miatt köszönhettem. Zayn nagyon rendes srác volt és nagyon kedvelem is őt. Sokszor vele járok ki cigizni titokban. Louis az egyetlen, akivel nem vagyok olyan nagyon jó viszonyba. Bírjuk egymást, de nem vagyok legjobb barátok. Na és az én drága Niallem. Ő mondhatni olyan, mint a bátyám. Imádtam őt. Sok mindent megbeszéltem vele. Ő volt az egyetlen (és persze Dani) aki tud az apámmal való viszonyomról.  Megbízok benne és imádom őt.

  Már az ananászt öntöttem a húshoz, amikor kopogtak az ajtón. Danielle az ajtóhoz ment kinyitni, Eleanor pedig az oldalamon tűnt fel. Majd szívinfarktust kaptam. Elkezdte a haját igazgatni.

   -Nagyon szarul nézek ki? – kérdezte tőlem. Végig néztem rajta, gyönyörű szép volt. Eszméletlen vékony volt, de neki ilyen az alakja. Ha akarna, sem tudna változtatni ezen. Sok újság írta már, hogy biztos éhezteti magát meg ilyenek… -.-’ Én bezzeg bármit megadnék, hogy ilyen vékony legyek. Alapjáratból nem vagyok kövér, de izmos vagyok, ami iszonyatosan zavar.

  -Gyönyörű vagy! Csak menj már!- parancsoltam neki.

  Hallottam, ahogy jönnek bentebb és bentebb. Louis berohant a konyhába pár perc után Eleanorral az oldalán.

  -Szia, Szakácsasszony!- vigyorgott rám.

  -Szia, Louis!- vigyorogtam vissza rá.

 Eleanor még megkérdezte, hogy kell-e segíteni valamit aztán eltűntek. Zayn gyorsan bejött hozzám és adott két gyors puszit.

  -Szia Daisym- köszönt hangosan nekem Liam.

  -Szia Leyum- ordítottam neki egy hangosat.

  Nem hallottam mást, csak a többiek beszélgetését. Már éppen le akartam venni a gázról a húst, amikor valaki hirtelen megjelent mögöttem és átölelt. A kezét átfonta a hasam előtt és az állát rárakta a vállamra. Belém fúrta a fejét. Nem kellett hátra néznem, így is tudtam ki az. A legeslegjobb barátom.

  -Mi jót csinálsz Drága?- kérdezte tőlem. Megfordultam és megöleltem. Az ismerős illata azonnal megcsapta az orromat. Olyan Niall illata volt. Mostanság igen sokat gondolkodok azon, hogy mennyi tini lány féltékeny lehetne rám. Elég vicces ez.

  -Ananászos csirkemellet rizzsel. – mondtam neki büszke fejjel. Ő csillogó szemmel nézett rám. Elkezdtem keresni a rizst és addig Niall leült az asztalhoz. Egész gyorsan végeztem, amíg Niall elmesélte nekem, hogy milyen cipőket rendelt magának és Louisnak. Forgattam a szemem, hiszen ’’nagyon” érdekelt engem ez a téma.  Szedtem neki egy jó nagy adagot és leraktam elé az asztalra. Kivettem egy villát, majd átsétáltam a többiekhez. Mindenki ott volt kivéve egy valaki: Harry. Nem kellett megkérdeznem, hogy hol van, mert éppen pont ez volt a téma. Taylorral.

  - Ki kér kaját?- kérdeztem tőlük.

  - Mit főztél?- kérdezte Zayn.

  - Ananászos csirkét, rizzsel. Saját készítésű! –tettem hozzá büszkén kihúzva magam.

  -A fiúk már voltak a Nando’s-an, mert Niall éhes volt…- tette hozzá Eleanor.

  -Hé, hallottam ezt a hangnemet!- sikított Niall a konyhából teli szájjal. Mindenki elnevette magát.

   -Én később biztos, hogy megkóstolom!- mosolygott rám Zayn.

   -És én is!- mondta Liam és Louis egyszerre.

   Én csak mosolyogva kimentem a nappaliból és visszatértem a már fél tányérját elpusztító szőkeséghez. Elkezdtem rajta neveti, mert, ahogy elnéztem a felsőjét már kétszer leette magát.

   -Hogy a picsába tudsz ennyit zabálni?- kérdeztem Niallt csodálkozva.

   -Mert sosem tudom, hogy mikor ehetek utoljára.

   -Bolond vagy! Amíg engem látsz, nem halsz éhen- kacsintottam rá.

   -Gyere ide- mutatott az ölébe.

   -Hát, ha meg akarsz szakadni!- mondtam. Beleültem az ölébe. Igen magas volt tőlem képest. De így pont olyan magas voltam, mint ő. A kezét átfonta körülöttem és úgy ültünk. A fejemet a nyakába nyomtam és már majdnem elnyomott az álom.

   -Daisy, telefon.- rohant be Dani hozzánk. Annyira felkaptam a fejem, hogy Niallel összekoccantunk. Azt hittem, hogy bereped a fejem, de valahogy Niallnek jobban fájhatott. Én a fejemet fogtam, ő pedig az állát. Szegénykém. Danielle jót nevetett rajtunk.

   -Köszönöm- vettem el a telefont Danitől. Gyorsan megnéztem a mobilszámot, de csak ismeretlent írt ki.

   -Haló? –szóltam bele.

   -Szia Daisy- szólt bele egy félénk hang. Olyan ismerős volt.

   -Bocsánat, de kivel beszélek?- kérdeztem.

   -Oh, nyílván már nem ismersz meg. Lara vagyok!

  Egyszeriben csak elkezdtek folyni a könnyek a szememből. Nem akartam elhinni. Lara a legjobb barátnőm volt évekig. Ám 4 éve valahogyan elváltak az útjaink. Már nem emlékszem rá, hogy mi volt az oka. Csak azt tudtam, hogy elképesztően hiányzik. Sokszor gondoltam rá.

   -Lara!- kezdtem el sírva. Niall komoly tekintettel nézett rám, de én csak intettem neki. – Mi történt veled? Van valami baj? Miért hívtál?

   -Ájcsika Daisy- hallottam, ahogy elneveti magát. – Ne sírj! Hagyd abba! Azért hívtalak, mert kaptam egy állást itt Londonba. Ide is költöztem és gondoltam, hogy majd összefuthatnánk! Lenne mit beszélnünk!

  Nem akartam hinni a fülemnek. Olyan boldog lettem hirtelen.

   -Jó Isten, hogy a picsába ne mennék!- visítottam a telefonba.

   -Nagyon örülök és köszönöm, hogy még szóba állsz velem.

   -Nagyon hiányoztál nekem- mondtam a telefonba. Egy kis szünet következett. Én megint elsírtam magam. Király… Niall már szerintem szívrohamot fog kapni tőlem.

   -Te is nekem nagyon- mondta nekem. – Holnap még felhívlak, mert most mennem kell! Puszillak!

  És kinyomta a telefont. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, Niall pedig aggódva nézett rám addig, amíg nem közöltem vele, hogy mi történt.

   -Örülök neki!- vigyorgott rám.

   -Én is, nagyon is! Mi lenne, ha átmennénk a többiekhez?- kérdeztem.

   -Menjünk.

  Niall felállt a helyéről és az alap mozdulatot elkövette a nadrágján. Sosem fogom megérteni, hogy a fiúknak miért tetszik a ’’ seggemen hordom a nadrágom” feeling. Na, semmi baj, Niall kemény csávó.

  Amikor betettük a szobába a lábunkat kicsit meglepődtem. Zayn, Louis és Eleanor volt már csak ott. Mindhárom felnéztek ránk, majd gyorsan vissza a tévére. Egyedül Eleanor nézett meg engem és Niallt, utána Niallt én engem. A szeme ugrált közöttünk. Nem értettem ezért csak leültem a még szabad fotelbe. Két személyes volt, így Niall helyet foglalt mellettem. Én már szinte szorongtam, mert nem volt olyan nagyon nagy a hely. Jó barátom pedig a lábát felrakta az én lábamra és teljes kényelembe helyezkedett.

   -Te ki köcsög!- mondtam neki, amire csak becsukta a szemét és vigyorgott egyet. Elnéztem a szőke haját egy ideig. Elképzelte magam előtt eredeti, barna hajjal. Érdekesen festene.

   Körbe néztem a többieken. Ment a Tv, de Eleanor és Louis egymással fecsegtek. Ahogy elnéztem már szent a béke. Nagyon örültem ennek. Zayn a telefonját nyomkodta Louisék mellett. Az egyik kezét a fotelnek a támaszára tette és a fejét így támasztotta meg. Igen koncentrált, ahogy írt a telefonján.

   -Nagy baj lenne, ha én elmennék? Perrie írt, hogy egyedül van otthon és kicsit fosik. A lányok valami buliba vannak és őt ott hagyták.– mondta Zayn.

   -Dehogy lenne baj! Üdvözlöm Perriet! Ja, és ha nem baj nem kísérlek ki, mert szerintem Niall elfoglalná az egész kanapét abban a pillanatban mikor felkelnék innen.

   -Maradj csak nyugodtan.- mosolygott. -És átadom!

   -Mi is üdvözöljük- motyogta Eleanor. – És pusziljuk!

  Zayn csak mosolygott és gyorsan adott nekem egy gyors puszit. Eleanorhoz is oda ment adni puszit.

  Még halottam, hogy kimegy az ajtón és azt is, hogy a kapu bezárul. De, hogy jut el Perriehez? Biztos hív egy Taxit.

  Elkezdtem nézni a Tv-t, amiben valami horror film ment. Nem nagyon szeretem a horror filmeket. Szerintem unalmasak. Na jó, van, amelyik nem az, sőt szinte bepisilek rajtuk, de a nagy részük gagyi utánzat vagy teljes hülyeség. Nem tudom mióta mehetett, de most kezdtek el történni az izgalmas dolgok. Egy kislány volt a főszereplő. A szobájába volt éjszaka és volt egy ajtó a falban. Hangokat halott onnan. A nem normális kislány természetesen- a horror filmhez megszokottan- felállt és oda ment az ajtóhoz. Rárakta a kezét a kilincsre.

  Hirtelen Niall lába megmozdult és én úgy megijedtem, hogy csaknem felsikítottam. De nem csak én ijedtem meg hanem Eleanor is. Ő mellkasát fogta és nagyokat lélegzett. Nyílván olyan szaporán verhetett a szíve, mint az enyém. Louis pedig mindkét kezét a szeme elé tette. Amikor találkozott a tekintetem Eleanoréval elkezdtünk nevetni. Nem bírtuk abba hagyni. A filmbe a kislány még mindig a kilincset fogta. Aztán hirtelen a szobájának az ajtaja kivágatott. Az apja állt ott egy késsel a kezével.

   -Ki ne merészeld nyitni azt az ajtó- szólalt meg az apja. Mutáns hangja volt. Nyilván megszállta valami szellem vagy démon.

   -Na, jól van én ma még aludni is szeretnék- szólalt meg Eleanor és átkapcsolt egy másik csatornára. A zene csatornára. Éppen Katy Perry- Wide Awake c. száma ment. Eleanor elkezdte énekelni a reflémt. Eléggé ’’szép’’ hangja volt. Nem volt elég a jó hangja, még fel is állt és mikrofont tettetve elkezdett énekelni és táncolni. Teljesen beleélte magát. Louissal szakadtunk a nevetéstől. Én már a könnyemet törölgettem.

   Niall hirtelen elkezdett mozgolódni, és teljesen megfordult. A fejét a combomra rakta és kinyújtotta a lábát is, ami lelógott a fotelról. Elkezdtet még helyezkedni egy kicsit és végül az oldalára feküdt, így elérve azt, hogy a hasamba szuszogjon. Kényelem az meg van… Láttam az arcán, hogy mély alvásban van már. Olyan kis aranyos volt így.

   Louis elment WC-re addig Eleanor leült az asztalra és engem nézett.

  -Daisy- suttogott nekem félénken. A padlót kezdte el nézni. – Te és Niall?

   Jaj, ne. Sokan hiszik ezt körülöttem, amit már nagyon unok. Igaz egy kicsit félre érthető a mi kapcsolatunk Niallel, de csak nagyon jó barátok vagyunk. Én nem is tudnék rá máshogyan nézni. Ő legjobb fiú barátom. Ezt sokan nem nagyon értik.   

   -Semmi sincsen köztünk. Egyszerűen csak nagyon jó barátok lettünk mi két év alatt. Szinte már a bátyám lett- mosolyogtam El-re.

   -Oh, már értem. Nagyon sajnálom. Amúgy mi lassan megyünk Louissal. – tette hozzá.

   -Miért? Miért nem maradtok még? Minden rendben van már?- mosolyogtam.

   -Louis bocsánatot kért tőlem. Azt mondta, hogy nagyon haragszik, magára azért mert rajtam vezette le a feszültségét. Am azért megyünk, mert már háromnegyed 10 van.

   -Jézusom, hogy elment az idő- csodálkoztam el. – Ne menjetek sehova sem. Már késő van. Menjetek a szobámba aludni, én meg elalszok itt kint. Niallt ahogy látom ő is itt alszik. Amúgy Daniék hol vannak?

   -Elmentek aludni. De mi tényleg igazán nem akarunk zavarni.

   -Na, pofa be és menjetek aludni. Az ágynemű tartóban van még egy plusztakaró Louisnak. – mondtam mosolyogva.  

   -Nagyon szépen köszönöm- adott egy cuppanós puszit az arcomra Eleanor.

   Még Louis visszajött hozzánk és elkezdte kérdésekkel bombázni Elt, de a lány csak befele vezette a szobám felé. Még gyorsan integetett egyet, majd ott maradtam Niallel, ketten. Ránéztem a szőke fiúra és elkezdtem simogatni a haját. Ezt imádja. Én is szerettem, mert olyan jó selymes volt a haja. El voltam vele már egy ideje, amikor valaki kopogott. Óvatosan felálltam és oda mentem a bejárati ajtóhoz. Kíváncsi voltam, ki lehet az ilyen későn. Zaynre gondoltam, hogy hátha visszajött.

   Elfordította a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mikor rá néztem a váratlan vendégre kissé meglepődtem. Belenéztem a szemeibe és mostanság állandó sírhatnékom pillanatok alatt előjött. A fejét lehajtotta és elkezdte nézni a cipőjét.

   -Mit keresel itt Harry?- kérdeztem tőle. – A fiúk itt vannak és alszanak, ha akarsz, akkor gyere be.

   -Én igazából nem a fiúkhoz jöttem. –mondta szinte suttogva. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy rendesen haljam, hogy mit mond. – Hanem hozzád. Tudom, hogy késő van, de úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm. Nem jössz el velem sétálni?- nézett a szemembe.

  Gondolkoztam egy kicsit. Vajon mit akarhat?

   -Megyek, csak várj egy kicsit- mondtam neki egy kis szünet után.

  Gyorsan behajtottam az ajtót és visszamentem Niallhez. Kivettem neki egy pokrócot és ráterítettem. Felvettem a kabátomat, a sapkámat, sálamat és végül egy csizmát. Elraktam a telefonom és megkerestem a kulcsom. Ismét kinyitottam az ajtót és Harry még mindig ugyan abban a pózban volt, mint 2 perccel előbb. Beletúrt a hajába és megint belenézett mélyen a szemembe. Ha még egyszer ilyet fog csinálni, össze fogok esni.

  Bezártam az ajtót és kiléptünk a nagy hóesésbe. Nem tudtam, hogy életem egyik legrosszabb vagy legjobb döntése volt-e eljönni Harryvel. Azt hiszem, majd kiderül….