10.rész "A másnaposság..."

  Reggel kipattant a szemem és tudtam, hogy az alvásnak már nekem lőttek. Este rengeteget forgolódtam és nagyon sokszor felkelltem, így úgy éreztem magam, mint egy zombi. A szemem úgy ragadt le, mintha valami vonzotta volna lefelé. De volt még egy baj. A fejem eszméletlenül lüktetett, pedig még csak nem is ittam sokat tegnap a lányokkal. Ők még valószínűleg alszanak a tegnapi lerészegedésük után. Szegényekkel mi lesz, ha felébrednek.

  Erőt vettem magamon és felültem az ágyba. A hajamat hátra simítottam egy egyszerű mozdulattal, majd a telefonom után kezdtem kutatni. Mikor megtaláltam a párnám alatt, a kezembe vettem és benyomtam egy gombot, hogy megtudjam mennyi az idő. 7:35de. Jóságos Isten. Nekem miért kell már ilyenkor kukorékolnom? Vettem egy mély levegőt és feltápászkodtam a jó meleg és kényelmes ágyból. Gyorsan nyújtózkodtam egyet, majd elmentem a fürdőbe.

  A fürdő rögtön ott volt a folyosón, csak úgy, mint a szobám, így nem tudtam felkelteni a lányokat. Átballagtam, és amikor beértem a fürdőbe, belenéztem a tükörbe. Azt hiszem ez életem rossz döntései közül az egyik volt. Olyan csúnya voltam, hogy az már szinte lehetetlen. Megnyitottam a csapot és lemostam az arcom. Gondolkoztam egy kicsit és rájöttem, hogy egy valamire már 2 hónapja várok. Arra, hogy végre valahára fürödhessek. Elég unalmas volt már állandóan csak zuhanyozni.

   Elkezdtem engedni a forró vizet és raktam bele egy kis habfürdőt. Elnéztem egy darabig, amíg a hab lassan több lesz, mint a víz, majd elzártam a csapot. Gyorsan belefeküdtem a forró vízbe.

 Nagyon jól esett. Éreztem, ahogy a testemet átjárja a forróság és közben próbáltam nem Harryre gondolni. Már nem tudom, mióta áztattam magam, de észbe kaptam és elkezdtem megmosni a hajam. Raktam rá nagyon sok balzsamot, mert mostanság igen nagyon elhanyagoltam magam. Mikor úgy éreztem, hogy készen vagyok kiszálltam az kádból és leengedtem a vizet. Egy törölközőt magam köré csavartam és gyorsan átrohantam a szobámba. Sajnos túl gyorsan mentem, mert a vizes talpamnak köszönhetően elestem. Helyesebben seggre ültem. Szó szerint. Az ajtónak estem és éreztem, hogy a fenekemeszméletlenül sajog. Gyorsan felálltam és a hátsó felemet fogva beléptem a szobámba. Oda mentem a szekrényemhez és elkezdtem szétnézni. 

  Kivettem egy sötét színű farmert, hozzá pedig egy csipkés pólót. Mivel hideg van itt bent a házban ezért felvettem még a pólóra egy barna kötött pulcsit. Nem akartam túlzottan kiültőzni, mert nem állt szándékomba szombaton, akárhova is menni. Utolsó simításként még vettem fel egy vastag fekete zoknit. A vizes hajamat megtöröltem párszor a törölközőbe és megszárítottam. Reméltem, hogy nem keltek fel rá Daniék.

  Amikor végeztem a hajam megszárításával, gyorsan kifésültem és fújtam rá egy kis hajfényt. Egy dolog van, amit szeretek magamon, az pedig a hajam. Belenéztem a tökőrbe és hál’istennek már nem voltam olyan gázos, mint reggel, amikor felkeltem.   

  Kimentem az ajtómon . Enyhén szólva meglepődtem. Danielle betakarózva ült a kanapén és nézte a Tv-t. Amikor meglátott egy hatalmas mosollyal üdvözölt. Oda mentem és leültem mellé.

  -Jó reggelt!- üdvözölt Danielle. Ahogy elnézve az arcát ő is igen nyomott volt. 

  -Neked is! El? - kérdeztem rőle kíváncsian.
  -A szobámba. - mondta. 
  -Szét megy a fejem.. - tapogattam meg a halántékom. 

 Danielle felnevetett halkan és a fejével a konyha felé bökött.

  -Az első szekrényben a második polcon!- kacsintott nekem.

  Értetlenül felálltam és követtem az utasítását. Kinyitottam a szekrényt és a második polcon egy aspyrint találtam. Elmosolyodtam és már nyúltam is a csodaszerért. Levettem egy poharat, megtöltöttem vízzel és bevettem a gyógyszert. Oda tettem egy jó nagy kávé adagot főni és addig leültem az asztalhoz. A fejemet támasztottam, amíg vártam, hogy a fekete lé (ami majd remélem, ténylegesen felébreszt) készen legyen. Pár perc múlva már két bögrébe öntöttem. Az egyiket Daniellenek csináltam. Az övébe öntöttem tejet, mert csak úgy szereti, az enyémet pedig feketén egy kis cukorral, szokásosan csináltam.

  Egyensúlyozva vittem neki oda, amit egy cuppanós képzelet puszival köszönt meg. A tv-ben a Sponge Bob ment, amit nevetve néztünk.Egyszer csak hangokat hallottunk a folyosóról, majd Eleanor sminkkel lefojt arccal jelent meg a nappaliban. Olyan kómás feje volt, hogy Daniellel elkezdtünk mosolyogni rajta.

  -Sziasztok!- köszönt nekünk. - Hogyan kerültem a szobádba Danielle?

  -Reggel 6kor felkeltem arra, hogy sírtál, azért, mert esik a hó.- magyarázta nevetve Danielle. – Utána abba hagytad a sírást és nevetve kezdtél el felöltözni, hogy te ki akarsz menni, szánkózni. Alig tudtalak türtőztetni. Majd sikerült végre bevinni a szobámba és ott amint lefeküdtél abban a pillanatban elaludtál. Eléggé be voltál rúgva, El.  

 Mindenki szakadt a nevetéstől. Még El is, aki már a fejét fogta. Felálltam és oda mentem elé.

  -Gyere, van egy kis meglepetésem!- mondtam neki és kíváncsian jött utánam.

 Oda adtam neki az Aspyrint és egy pohár vizet. Majd mikor megitta, öntöttem neki is egy csésze jó érős kávét.

  -Egy isten vagy Daisy!- hálálkodott nekem a gyönyörű lány. – és szeretném megköszönni a tegnapit! Tudom, hogy igazából el sem mondtam mi a baj, de nagyon jól esett, hogy aggódsz értem. Amúgy a veszekedésünk úgy alakult kis, hogy Louis meg gyanúsított azzal, hogy én Harry mellett állok. Pedig én csak jót akartam.

  Mondta nekem Eleanor és közben a kávéval teli csészét nézte, amit a kezébe nyomtam. Majd meg esett a szívem El-en. Odamentem hozzá és megöleltem. Ott álltunk még egy darabig amikor Danielle is megjelent és egy jó nagy csoportos ölelés vette a kezdetét. Eleanor elkezdett nevetni ezen, utána pedig szétváltunk és Danielle felvetette az ötletet, hogy csinál valami reggelit. Mi Eleanorral helyet foglaltunk két széken és néztük Danit, ahogy ügyeskedett. Valahogyan szóba került Harry és én jobbnak tartottam nem titkolni tovább, elmondtam Eleanornak is. Figyelmesen hallgatta az én "szép" életemet Harryvel kapcsolatban, amitól egy kicsit dühös lett. Elmondta, hogy az ő kis összeveszése semmi sem az én bajaim mellett. Danielle a lelkizésünk közben bekapcsolta a rádiót. Mentek sorba a jobbnál jobb számok. Pont az egyik számot énekeltük, amikor egy telefon csörgése megzavart minket.

  -Oh a fenébe ez az enyém- kapcsolt később Eleanor és már rohant is a telefonjáért.

  -Lányok, Louis az!- sikított kétségbeesetten a konyhába rohanva.

  -Vedd már fel!- mondta neki Danielle.

  -Haló?- szólt bele félénken El a telefonba. – Nem Louis, nincsen semmi baj. Igen Daniellel vagyok és Daisyvel. Miért? Mivan? Hogy most? Jólvan akkor megbeszéltük!

  Lerakta a telefont, majd értetlen fejet vágott.

   -Louis azt mondta, hogy ide jönnek a fiúk, mert már nem bírják otthon. - mondta Eleanor. Mi ketten Danivel furcsán összenéztünk.

   -Mégis mikor jönnek?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

   -Azt mondta, hogy nem sokára itt vannak. De lányok én félek tőle. Nem akarok vele megint összeveszni. - mondta szomorúan Eleanor.

   -Nem lesz semmi baj Eleanor!- tette a kezét Danielle Eleanor vállára. 

   -Tudjátok mi lesz a baj? Az, hogy a ház rosszabbul néz ki, mint amikor házibulit szoktak csinálni- tettem hozzá.

  A lányokkal összenéztünk és olvasva egymás gondolatába elkezdtünk eszméletlen gyorsasággal pakolni. Enyém volt a nappali és közben Harryn járt az eszem. 

  A gondolataimat egy hang zavarta meg a Rádióbol. Egy női hang. A lányokkal egymásra néztünk és jobban füleltünk, majd meghallottuk Taylor Swift- I Knew You Were Trouble című dalát.

  -A Ribanc- szólaltunk meg egyszerre mindhárman és egy egyszerű mozdulattal kikapcsoltam a rádiót.