13.rész " Barátság"

  Reggel arra keltem, hogy folyt az orrom. Meglepődtem, majd felkeltem az ágyból. Hátra néztem és láttam, hogy Niall még békésen szunyókál, ezért felálltam és átsétáltam a konyhába. Elővettem egy papírzsebit és kifújtam az orrom, ami szörnyen jó érzés volt, mert így megint kaptam levegőt. Leültem az egyik székre és a kezemmel megtámasztottam a fejem. Nagyon álmos voltam. Ránéztem az órára, és amikor megláttam időt, majd leesett az álam. Fél 7 volt. Sóhajtottam egyet, majd lecsuktam a szemem. Még így, ülve is majdnem elaludtam, amikor éreztem, hogy megint kezd folyni az orrom. Felálltam és ismét egy papírzsebiért mentem. Amint kifújtam, megint elkezdett újra folyni. A fejem majd szét robbant, úgy fájt. Úgy gondolom, hogy vissza kéne mennem aludni, hátha jobb lesz. Halkan visszamentem Niallhez és lefeküdtem mellé. Rettenetesen fáztam, ezért teljesen bebugyuláltam magam a takaróval. Csak a fejem látszódott ki belőlem. Viccesen nézhettem ki. Egy kis ideig még néztem a sötét szobát, majd elaludtam. 

  Arra keltem, hogy valaki bökdös. Kíváncsian nyitottam a szemem. Magam elé néztem, de nem láttam senkit sem. Visszacsuktam a szemem, de valaki megint megérintett. Megijedten, majd hátra fordultam, a bökés irányába. Niall volt az.

  -Bocsi Daisy!- nézett rám. – Nem akartalak felébreszteni, de azt hittem, hogy megfulladsz. Nagyon hülyén vetted a levegőt. –suttogta.

  Nem szóltam semmit sem, csak néztem rá. Láttam rajta, hogy aggódik. A hátamra fordultam és elkezdtem nézni a plafont. Próbáltam nem gondolni a szétrobbanó fejemre és a kaparó torkomra. Azt hittem, hogy jobb lesz, hogyha alszok, de ezek szerint nem. Szerintem megfáztam.

  - Jól vagy?- kérdezte Niall. Gondolkoztam egy kicsit.

  - Nem – vágtam rá. – Azt hiszem, hogy megfáztam.

  Ránéztem, az egyik kezét kivette a takarója alól és a homlokomra szorította. Ijedten nézett rám.

  - Omg, Daisy! Te szörnyen lázas vagy. - mondta kitágult szemekkel.

  - A picsába. – nyögtem fel. Utálok beteg lenni.

  Felálltam és a takarómmal együtt kimentem a konyhába. Megkerestem a teafőzőt és raktam bele vizet. Felraktam a gáztűzhelyre, majd leültem várni. Hallottam, hogy valaki jön. Niall jelet meg előttem. A szőke tincsei össze-vissza ágaskodtak, az arca jobb oldala pedig el volt aludva. Viccesen nézett ki. Rámosolyogtam és leült a velem szembe lévő székre. Nem beszéltünk, csak néztük egymást. Beszélhettem volna, de a torkom nem hiszem, hogy engedte volna.

  - Tudod, nagyon csúnya vagy most Daisy!- kezdte el Niall. Elnevettem magam.

  - Oh, kösz, most már sokkal jobban érzem magam. - néztem rá "kedvesen".

  - Nem azért mondtam. – próbálta kimagyarázni magát.

  - Ezt már elszúrtad. –mondtam rekedt hangon. Olyan voltam, mint a filmekben lévő gonosz hang. Elkezdtünk nevetni.

  Sípolást hallottam és gyorsan felpattantam levenni a gázról a vizet. Raktam bele két Yorkshire tea filtert, ami a kedvencem.

  - Hol vannak a gyógyszerek? – kérdezte Niall.

  - Ott a szekrényben. Sütis dobozban van, szóval hamar megtalálod. – mutogattam neki mosolyogva. Egy kis idő után már az asztalon volt az összes gyógyszer. Mindegyiket megnézte, hogy mi micsoda. Nem sokkal később már két gyógyszer volt az asztalon és egy lázmérő. rMikor végeztem tea  beízesítésével öntöttem a bögrémbe és levettem  másikat Niallnek. Leraktam elé, ő pedig egy 1000 wattos mosollyal díjazta.

  - Köszönöm szépen. – mondta. Adtam a hajára egy puszit.

  - Én köszönöm, hogy most itt vagy! – mosolyogtam.

  - Ugyan már. Tudod, hogyha baj van, csak hívnod kell!

 Hirtelen Danielle lépett be a konyhába, kómás és álmos fejjel. A haja össze-vissza állt, de még így is gyönyörű volt. Intett a kezével, majd ránk tekintett. Mikor meglátott, rögtön eltűnt az álmossága és már sietett is hozzám.

  - Jézusom, Daisy. Te jól vagy?- mondta. Rárakta a kezét a homlokomra és rögtön el is kapta. - Te lázas vagy! Nagyon. - csodálkozott.

  - Ezt már én is megállapítottam. – mondta Niall.

  - Akkor miért nem adtál neki valamit?- nézett rá megvetően Dani.

  - Szerinted mit csináltam?- emelte meg a hangját Niall. Danielle már éppen válaszolni akart, de én megelőzetem.

  - Hé, fejezzétek már be! Danielle, Niall éppen gyógyszert keresett. Amúgy is nincsen semmi bajom sem, csak egy kis megfázás.

  - Jól van, bocsi Niall. Mértétek már a lázadat?- nézett rám.

  - Nem.

 Danielle elkezdett keresni valamit az asztalon és a lázmérőért nyúlt.

  -Rakd be.

  Úgy tettem. Beraktam és ránéztem az órára. 8:52. Szóval 5 perc. Vártam. Vártam és vártam. Danielle leült a másik székre. Kissé zavart, hogy most már ketten legelteték rajtam a tekintetüket. Nem tudom mire ez a nagy fejhajtás. Tény, hogy nem érzem magam jól, sőt már egyenesen szörnyen vagyok, de hát az én hibám. Vagyis a Harryé. De én is ugyan olyan hibás vagyok, mert elmentem vele. Szóval…

  - Kiveheted – szólalt meg Dani. Úgy tettem, ahogy kért. Mikor ránéztem és azt hittem rosszul látok. 39.7. Úristen. Niall oda jött hozzám és kikapta a kezemből. Ő is csakúgy reagált, mint én. Daniellelhez is eljutott a lázmérő. Ijedt fejet vágott.

  - Basszuskulcs. Irány az ágy! - parancsolta.

  Szó nélkül felálltam, majd az ágyhoz csoszogtam. Lefeküdtem és betakartam magam. Niall helye még mindég meleg volt, így elfoglaltam a ő térfelét. Betakartam magam az ő takarójával is, mert nagyon fáztam. Niall illata volt. Megnyugtatott. Lecsuktam a szemem és próbáltam nem a rosszul létemre gondolni. Majdnem megint aludtam amikor Danielle egy bögrével és két gyógyszerrel leült mellém. Kérdés nélkül elvettem a gyógyszereket és megittam a forró teát, amit nem olyan régen csináltam. Jól esett. Megittam a bögre teljes tartalmát.

  Niall is oda jött hozzám. Danielle visszavitte a bögrémet és helyette hozott nekem a maréknyi papír zsebkendőt.

  - Köszönöm! –mondtam neki. Ő csak rám mosolygott.

  - Daisy, kell még valami?- kérdezte. Megráztam a fejem. – Ha bármi kell, akkor csak hívjál! Remélem nem baj, de visszamegyek feküdni.

  - Semmi baj sem lesz. Menj nyugodtan! És köszönöm. – suttogtam neki. Nem tudtam máshogy beszélni.

  Még egyszer végig nézett rajtam, majd elment. Niall lefeküdt mellém. Visszaadtam neki a takaróját kisebb nehézkedés után és ő is betakarózott. Elkezdett valamit keresni a földön, majd a kezébe vette a távirányítót és elkezdett kapcsolgatni. Végig ment az összes csatornán, de egy jót sem talált. Még egyszer próbálkozott, majd végül talált egy jót. Disney mese volt. Susi és tekergő. Régen imádtam ezt a mesét.

  Niall ezen hagyta és ezt kezdtük el nézni. Nagyon fáztam. Kezdtem remegni.

  - Daisy? Mi a baj? – kérdezte.

  - Nagyon fázok. – mondtam dideregve.

  - Oh, akkor még nem hatott a gyógyszer. Gyere ide. –bökött maga felé. 

  Közelebb csusszantam hozzá. Ráraktam a fejem a mellkasára és így teljesen közel kerültem hozzá. Jó érzés volt, olyan meleg és megnyugtató. A kezét átlendítette rajtam és így magához ölelt. Néha úgy érzem magam vele, mintha nem a legjobb barátom lenne, hanem sokkal több, és ezt nem csak én veszem ezt észre, hanem mások is. Tennem kéne ellene valami, de nekem így jó volt és Niallnek is.

  Kényelmesen elhelyezkedtem és csak a Tv-t néztem. A fejem le és felemelkedett, ahogy Niall lélegzett. Ez úgy hatott rám, mint az altató. Éreztem, hogy lassan elalszok…

  ~1 hét múlva~

  Már eltelt egy hét és én még mindig nem gyógyultam meg rendesen. Danielle még mindig össze-vissza ugrál körülöttem, Niall pedig minden nap felhív, hogy élek-e még. Elég vicces volt szerintem ez a túlzott aggódás. Apropó vicces dolgok. A másik, hogy Harry is csakúgy, mint én, beteg. Neki is magas láza volt. A többiek csak érdekesnek találták. Danielle és Eleanor akiknek elmondtam, hogy mi volt Harryvel, csak nevettek rajta.

  Most éppen a ruhásszekrényem előtt állok és próbálom eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Vásárolni megyek, ugyanis 3 nap múlva karácsony. Igen, karácsony az én kedvenc ünnepem, de most valahogy mégis kicsit ideges vagyok miatta.  A karácsony estét anyánál fogom tölteni a már rég látott tesómmal. Karácsony másnapján, pedig a Niallékkel. Ettől már nagyon izgultam. Kinek, mit vegyek?

  Elkezdtem turkálni a szekrényembe. Egy fekete szűk nadrágra esett a választásom egy szíves mintájú  pulcsira. A kedvenc fekete Mulberry táskámat a kezembe vettem, majd beleraktam a pénztárcámat, telefont, fülhallgatót és vagy 100 papírzsebit. A hajamat kifésültem és ráhúztam egy kötött sapkát. Nem nagyon festettem ki magam. Púder, szempillaspirál és enyhe pirosító volt rajtam. A szemem élénk zölden csillogott. Danielle mindig irigykedik a szemeimre, mert ilyen maxi nagyméretű. Mondhatni, ez az egyetlen dolog, amit szeretek magamon. A szemem.

   Dani is elment itthonról vásárolni, így én kaptam meg azt a feladatot, hogy bezárjam a házat. Felvettem egy fekete bőrhatású kabátot egy halálfejes sállal. Egy fekete magas sarkút a lábamra húztam és már kint is voltam a friss levegőn.  Jól esett végre kint lenni. Már nagyon unalmas volt állandóan bent feküdni az ágyban. 

  Kint minden latyak volt. Nem volt kedvem gyalogolni a Plázáig ezért a hozzánk közeli buszmegállóba mentem. Ránéztem a telefonomra. 11:23. Nem kellett sokat várni, mert már a busz fel is bukkant az utca végén. Megvártam, hogy az emberek felszálljanak a buszra, majd a legvégén én is felléptem a piros busz lépcsőjére. Gyorsan szétnéztem és ülőhelyet kezdtem el keresni. Találtam egyet a busz végén és neki vágtam megtenni az utat oda. Sok turista oda van a "Londoni Piros Buszért" amit nem túlságosan értek. Természetesen szépek. Kívülről. Az alsó szintje pedig undorító. Piszkos volt és büdös. Danielle már megszokta, mert már egy ideje buszozik, de én még mindig, ha tehetném, akkor fintorognék. A busz felső szintjét, ami amúgy a maga módján még szép is lenne, nem használják. Vannak persze turista piros buszok ahol kilehet próbálni, de ezen az egyszerű városi buszokon senkit sem engednek fel.

  Leültem a kénézett ülésre és csak bámultam ki a fejemből. Mellettem egy fiatal lány ült. Olyan 15 évesnek mondtam volna. A barátnői mögöttem ültek.

  - Lányok, ha egyszer halálos beteg lennék, akkor kérjétek meg az 1D-t, hogy jöjjenek el meglátogatni. –szólalt meg a lány mellettem. Meglepődtem. One Direction. Mi lenne, ha megszólalnék, hogy Harry volt a barátom, Niall karjaiban alszok el, Liammel nagy spanok vagyunk és Zaynel pedig együtt járunk cigizni titokban? Magam elé képzeltem a jelenetet. Lehet, hogy engem ez a három lány széttépne. Egész úton azt hallgattam, hogy így Harry meg úgy Liam. Érdekesen figyeltem a pletykákra, amik egy csöppet sem igazak. Egyszer csak Danielle nevét halottam meg.

  - Azt olvastátok már, hogy Danielle egy kurva? –kérdezte a mögöttem ülő lány. Hogy mondhat ilyet? Kíváncsian figyeltem.

  - Miért? – kérdezte a mellettem ülő.

  - Azt írta az egyik újság, hogy össze-vissza csalja Liamet.

  - Én mindig is utáltam az a picsát. Liam egy sokkal jobbat érdemel.

  Legszívesebben hátra fordultam volna és olyat mondtam volna, amit még én is megbánok. Már alig bírtam, amikor hirtelen megrezdült a telefonom.  A lányok hirtelen csendbe maradtak és én elkezdtem kikotorászni a telefonomat. Amikor előkerült és megnéztem a telefonomat elmosolyodtam gonoszul. Láttam, hogy a kiscsaj mellettem elkezd végig nézni rajtam. Oké.

  -Szia Niall – szóltam bele vidáman. – Miért hívtál?

  - Mi ez az öröm?

  - Majd elmesélem.-mondta.

  - Jólvan. Amúgy van valami baj?

  - Nem Niall, semmit baj sincs. Még mindig élek. Most megyek ajándékot venni. Louisnak nem tudom, hogy mit vegyek.

  A lány mellettem engem nézett. A Louisra mindhárman elkezdtek hallgatózni. Elnevettem magam.

  - Daisy minden rendben? – kérdezte Niall nevetve.

  - Persze. Danielle már szerintem hamarosan otthon lesz. Liam ha megy át hozzá, akkor jöhetnél te is. 

  - Jól van.
  - Harry jól van már?

  - Igen úgy néz ki- röhögött, bár nem tudom, hogy min.

  - Na, lerakom, mert nem sokára le kell szállnom! Puszillak!- tettem le.

  Felálltam a helyemről és ránéztem a három tátott szájú lányra. Meg sem tudtam mukkanni.

  - Te most Nekik a barátjuk vagy?- nézett rám a mellettem ülő lány.

  - Danielle legjobb barátnője. Tudjátok annak a kurvának, akinek a barátja most biztos büszke lenne rátok- kacsintottam rájuk. Mindhárman szomorú arccal nézett rám. Oda sétáltam az ajtóhoz és leszálltam a buszról.

  A plázánál állt meg közvetlen a busz, így nagyon könnyű dolgom volt. Beléptem az ajtón és az első hely ahova bementem a Topshop volt. Szétnéztem és találtam három olyan felsőt, amit jónak láttam Daniellelnek, Perrienek és Eleanornak. Széjjelnéztem magamnak is hátha találok valamit, de csak olyat találtam, ami nagyon drága volt. A fiúknak nem tudtam, hogy mit vegyek, ezért csak egyik boltból a másikba mentem át. Zaynnek egy Zap feliratú zöld pulcsit vettem, ami szerintem fog neki tetszeni. Louisnak a vicc kedvéért egy I <3 Louis –s zoknit és egy ugyan olyan felsőt. Mikor bementem egy plüssboltba akkor megláttam egy olyan hatalmas plüss macit, aminek a hasán az Ír zászló volt, rögtön beraktam a kosaramba. Niall imádja az országával kapcsolatos dolgokat. Megláttam egy répás plüsst, majd azt is mosolyogva raktam be a kosaramba, Niall ajándéka mellé. Már csak Liamnek és anyáéknak kell ajándék. Hál’ Istennek anyának találtam egy edénykészletet és azt is gyorsan megvettem. Tesómnak egy rózsaszín ágynemű huzatot vettem és egy pezsgőspohár készletet. Liamnek pedig majd holnap elmegyek venni még valamit. Már nagyon fáradt voltam.

  Kikerestem a telefonomat, hogy megnézhessem az időt. 4:48. Jóisten. Hogy ment el így az idő? Kiléptem a hidegbe és sietősre vettem a tempót. Nem kellett megint sokat várnom a buszra, ugyanis amint megálltam már jött is. Felszálltam rá és helyet foglaltam a kihalt buszon. Egész úton London kivilágított utcáit néztem. Nem sokára oda ért a busz a megállómba és én le is szálltam. Siettem haza, mert nagyon fáztam.

  Mikor beléptem a házba rögtön leöltöztem. A kanapén ott ült Liam és Danielle. Oda köszöntem nekik, majd a kezembe lévő szatyrokat felmutatva bementem a szobámba. Le volt kapcsolva a lámpa, így teljes sötétség volt. Éppen a lámpát kapcsoltam volna fel, amikor valaki megfogta a kezem és az övébe kulcsolta. Megijedtem.