15.rész " Bad Dream :( "

  Nagyon megörültem, amikor végre átléptem a bejárati ajtó küszöbét. Már kezdtem nagyon fáradt lenni a vásárlás és az előbbi séta miatt. Bent minden teljesen sötét volt. Furcsálltam. Liamék általában még nem szoktak ilyenkor aludni. Gyorsan leöltöztem és a konyhába mentem, hogy nézzek valami enni valót. Éheztem. Felkapcsoltam a lámpát és úgy megijedtem, hogy ugrottam egyet hátra.

  Niall az asztalnál ült és egy szendvics majszolgatott, egy pohár tej kíséretében. A szemét rögtön rám kapta. Azt hittem, hogy majd kinevet amiatt, hogy megijedtem tőle, de e helyett csak mélyen nézett a szemembe. Zavarba jöttem és oda mentem a hűtőhöz. Kivettem a tejet és visszazártam az ajtót. Azt hiszem egy jó, meleg kakaó most jól fog esni. Öntöttem egy bögrébe tejet és beraktam a mikroba. Nem akartam megfordulni. Nem tudtam, hogy mit mondjak Niallnek. Szörnyen zavart ez a helyzet. A szememet a forgó bögrén legeltettem. Csak néztem, ahogy forog, amikor valaki mögülem felköhintett. Tudtam, hogy ki az. Lassan, nagyon lassan megfordultam és találkozott a tekintettem Niallel.

  Ő ugyanolyan zavartsággal nézett rám, mint én Ő rá. A szeme az arcomat kezdte el tanulmányozni, amíg én a szemébe mélyedtem bele. Valahogy nem tudtam levenni róla a szemem. Annyira gyönyörű a szeme.

  -Én tényleg nagyon sajnálom, Daisy- kezdte el Niall, közelebb lépett hozzám és megfogta a kezem. – Elképesztően sajnálom, amit tettem. Részeg voltam és nem voltam magamnál. Én… Rettenetesen szégyellem magam emiatt. Ahogy én rád… másztam. Egy barom vagyok. Tudod, én fiú vagyok és hát néha én is vágyok egy lányra. A fiúk közül már mindeninek van barátnője, már Harrynek is kialakulófélben van. – mondta és látta rajtam, hogy inkább nem akarom hallani ezt. – Néha annyira egyedül érzem magam. Én...

  Magam sem értettem, hogy miért, de Niall karjaiba ugrottam. Olyan erősen öleltem meg, hogy azt hittem meg fog fulladni. A karjait körém fonta és így álltunk egészen addig, amíg már a fejünk kezdett hasogatni a mikro sípolásától.

   -Aj, már- nyögtem fel és elengedtem Niallt. Ki vettem a bögrét és leraktam a pultra. Visszafordultam Niallhez.

   -Az előbb mondani akartam valamit- mondta.

   -Várj már egy kicsit!- szóltam és közben megcsináltam a kakaómat. Belekortyoltam és úgy néztem őt. Olyan fura volt.

   -Kérsz a kakaómból? – kérdeztem boci szemekkel. Ő végre elmosolyodott és bólintott. Elkezdte inni. Visszaadta egy kis idő után a kezembe. Belenéztem és láttam, hogy a bögre tartalma elfogyott.

   -Te kis… -nyújtottam ki rá a nyelvem. Ásítottam egyet és már kezdtem érezni, hogy nem nagyon bírom ágy nélkül. A holnapi nap pedig hosszú lesz. Ajándékcsomagolás, karácsonyfa díszítés és pakolás. Hú. – Niall, megyünk aludni?

   -Aha. – ásított ő is. Végig néztem rajta és egy csöppnyi jelét sem láttam már a régebbi részegségének.

  Elraktam magam után a tejet és a kakaót és elindultam a szobám felé. Felkapcsoltam a villanyt, gyorsan oda mentem a ruhás szekrényemhez kivenni egy pizsamát. Niall még gondolom, eszik odakint tehát addig gyorsan átöltöztem. Éppen végeztem amikor Niall belépett a szobámba és bezárta az ajtót. Befeküdt az ágyamba és kényelmesen elhelyezkedett. Ki akartam menni egy takaróért, de egy kis gondolkodás után rájöttem, hogy valószínűleg már Liamék lefoglalták. Szóval, muszáj leszek Niallel egy takaróval takarózni. Lekapcsoltam a lámpát és befeküdtem Niall mellé. Niall automatikusan átlendítette a takarót rajtam. Közelebb csusszant hozzám, hogy jobban elféljünk. Nagyon álmos voltam már, így rögtön elaludtam.

   Minden olyan sötét volt. Én zenét hallgatva sétáltam. Nem féltem a körülöttem lévő sötétségtől, hanem csak az ütemre lépkedtem. Nyugodt voltam. Egyszer csak a fejem elkezdett lüktetni és fekete foltokat láttam mindenhol. Még most sem álltam meg, hanem csak mentem tovább egyre gyorsabban és gyorsabban, majd azt vettem észre, hogy kezd elmúlni a sötétség és körülötte kitisztul a kép. Egy játszótéren voltam. A nap ragyogóan sütött mindenhova és csak egy kis lágy szellő kapott bele a hajamba néha-néha. Végig néztem magamon. Citromsárga rövidnadrág volt rajtam, egy egyszerű bő fehér felső és egy citromsárga tornacipő. Nagyon meleg volt és a szédülés sem akart elmúlni. A lábaimat vonszoltam magam után. Olyan volt, mintha valahova mennem kellett volna, valamire nagyon fontos helyre. A könnyek folytak a szememből és kezdett eltűnni körülöttem a világ. Próbáltam pislogni, de nem ment. A lábam hirtelen megcsuklott és én eldőltem a földre, mint egy zsák krumpli. A szememmel az eget néztem, amikor egy férfi megjelent fölöttem. Egy idős férfi volt, már csaknem teljesen ősz hajjal. Az arcán láncokat fedeztem fel, de a láncok mellett valami feltűnt még az arcán. A szeme. Olyan kék volt, mint a tenger. Rémisztően szép.  

   -Apád is így fog járni- mosolygott és elő vett valamit. Elfordítottam a fejem, hogy megtudjam, mi van nála, de még mire eszméltem volna, hogy mit fog a kezébe, a mellkasomba szúrta a kését.

   Hirtelen kipattant a szemem és felültem az ágyba. A könnyek patakként folytak végig az arcomon. A szívem rettentő gyorsan dobogott. A kezem a mellkasomra helyeztem meggyőződni arról, hogy az előbbi történés csak egy álom volt. Nagyon sóhajtottam, amikor nem érezte mást csak a szívem örült dobogását. Kapkodtam a levegőt. Nyugodj meg, Daisy ez csak egy álom volt. Csak egy álom. Halottam, ahogy Niall felül mellettem.

   -Daisy? Jól vagy?- kérdezte Niall. A hangától összerezzentem és ránéztem. Félve nézett rám. Ezek szerint nem nézhettem ki túl szépen.

   -Rosszat álmodtam. – mondtam neki sírva. – Nagyon szörnyű volt.

   -Sss, nyugodj meg Daisy!- ölelt át. – Nincsen semmi baj! Itt vagyok és csak egy rossz álom volt!

  Lassan sikerült megnyugodnom és visszafeküdtem. Niallhez bújtam amennyire csak tudtam. A fejemet a nyakába fúrtam és belélegeztem az illatát. Ez mindig megnyugtatott. Adott a homlokomra egy puszit, ami annyira, de annyira jól esett most. Fentebb emeltem a fejem és az arcára nyomtam egy puszit.

  -Köszönöm Niall! Szeretlek!- suttogtam a nyakába.

  -Én is szeretlek te Dilinyós!- nevetett.  Mosolyogtam magamnak és szépen lassan elaludtam.

  Valami rezgett. Mi a picsa ez? Kinyitottam a szemem és elkezdtem keresni a rezgést. Megtaláltam az éjjeli szekrényemen. A telefonom. Gyorsan a kezembe vettem és ránéztem a kijelzőre: Mama. Elmosolyodtam. Niallre néztem, aki éppen most húzta a takarót a fejére. Kis dúrci murci.

  -Szia, Mama!- köszöntöm vidáman a telefonba.

  -Haló? Haló? Itt vagy Kedveském? Hogy vagy Drágaságom? – kérdezte Mama. Hogy mennyire hiányzott már a hangja. Imádtam őt.

Már nem is tudom mikor láttam őt utoljára.

  -Itt vagyok Mama! – mosolyogtam. – Minden rendben van. Te jól vagy? Miért hívtál?

  -Jól vagyok! Itt vagyok nálatok, anyád kért meg, hogy hívjalak, mikor jössz holnap. Jönnek Emilyék is. Együtt lesznek az unokák.

  -Jaj, de jó. Már nagyon hiányzik mindenki nekem. Hányra menjek? – kérdeztem.

  -Gyere 6ra – kiáltott anya a telefonba. Elnevettem magam. Niall nyögött egyet mellettem és befordult a fal felé. – Hé, mi volt ez a férfihang?

  -Jaj, senki, csak Niall.

  -Niall? – kérdezte Nagyi.

  -Mama, csak a legjobb barátom. – mondtam ki az igazat. Most belegondolva nem tudtam, hogyan is tudtam máshogy nézni rá. Ő legjobb barátom. Csak a barátom. J

  -Ó, az már más. És mi újság a Harry fiúval? – kérdezte Mama. A mosoly és a jó kedv egyszerre fagyott le az arcomról. Csak Harryről ne keljen beszélnem. Felálltam és gyorsan kimentem a szobából. Nem tudtam mit is mondjak Mamának, de nem akartam Niall előtt beszélni Harryről.

  -Semmi sincsen. Ő éli a saját életét. Talált magának valakit. Hál istennek boldog. - mondtam neki.

  -Jaj, Kicsi szívem, pedig ti olyan jók voltatok együtt. Úgy néztetek egymásra, hogy az már számunkra érthetetlen volt.  Hogy viseled?

  -Jól Mama. – hazudtam mosolyogva. – De megyek, majd holnap megyek és beszélünk. Szeretlek titeket. Puszi.

  -Mi is téged Kincsem.

   Leraktam és ott álltam még mindig a folyosón.  Egy kis idő után visszamentem Niallhez. Az ágyon feküdt keresztbe.

  -Niall, menj már arrébb. – szóltam rá.

  -Hát persze Kedveském – utánozta Nagyit. Kinyújtottam rá a nyelvem és leültem az ágyra. Ő még mindig feküdt és úgy nézett ki a fejéből.

  -Te mit vettél Liamnek?- kérdeztem. – Tegnap nem sikerült neki vennem semmit sem, így elég rosszul érzem magam.

  -Egy Gucci parfümöt. Állandóan azt beszéli, hogy mennyire akar olyat. Kissé vicces, hogy ennyire utalgat rá. – forgatta a szemét. Elgondolkozott egy kicsit. – Mit szólnál, ha vennénk neki ketten 2 db jegyet a Disneylandbe? El tudnának menni ketten Danivel.

  -Jólvan, de sajnos nekem nincs annyira nagyon sok pénzem. Tudod, nem mehet mindenkinek olyan jól, mint egy szupersztárnak. - vigyorogtam.  Úgy láttam vette a célzást.

  -Na, várj, mindjárt beszélek az egyik ismerősömmel. – elő kapta a telefonját és elkezdett keresni valakit a telefonkönyvébe. Benyomta a hívás gombot és már el is kezdte hadarni, hogy így a Disneyland meg úgy a Disneyland. Hallgattam még egy kis ideig, de amikor láttam, hogy Niall feje kezd vörös lenni és egyre ingerültebben beszél akkor inkább kimentem, mert jobbnak tartottam nem hallani, hogyan szerez két jegyet holnap utánra. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam Tv-t. A Discovery-re kapcsoltam, amin egy lajhárokról szóló film ment. Imádtam a lajhárokat. Mosolyogva néztem, amikor kb. 10 perc után meg jelentek Daniék.

  -Szia, Nagyi kicsike kedvence – vigyorgott Liam.

  -Hé, honnan tudod? – kérdeztem.

  -Találkoztunk a folyosón Niallel, Kincsecském! – mondta nevetne Danielle.

  -Oh, hogy elmentek ti mind a picsába. – nevettem velük.

  Niall nem sokkal később megjelent a többiek mögött és leültek velem együtt nézni a Tv-t. Nem tudom mennyi ideje nézhettük a Tv-t, de én már kezdtem egy kicsit rosszul lenni. Szükségem volt valamire. Egy cigire. A testem már úgy vágyott rá, hogy az már fájt. HA belegondolok akkor már egy vagy 2 teljes napja egy száll sem volt a kezembe. Felpattantam és a többiek furcsa tekintetét láttam magamon.

  -Hova mész? – kérdezte Danielle.

  -Ki, cigizni. – válaszoltam.

  -Mire jó? – kérdezte Liam. – Nem értelek téged és Zany-t. – sóhajtott fel.

   Meg rántottam a vállam és gyorsan oda mentem az ajtóhoz. Felvettem a kabátomat és egy csizmát. Az egész cigis dobozt elraktam a zsebembe egy gyújtó kíséretével. Kinyitottam az ajtót és egy nem várt meglepetés ért. Lara állt az ajtóban a kezét éppen az ajtó előtt tartotta. Valószínűleg pont kopogni akart.

  -Szia, Lara. Hogy, hogy itt vagy? – kérdeztem miután bezártam az ajtót magam mögött. Megöleltem Larát és mosolyogva néztem rá.

  -Tegnap említetted, hogy hol laksz és pont erre sétáltam. Gondoltam beköszönök. Szexi a pizsamát. – mosolygott.

  -Oh, köszönöm!– mosolyogtam rá. – Te cigizel? – kérdeztem gyorsan, mert már nem nagyon bírtam a cigim nélkül.

   -Nem, már leszoktam róla. – kacsintott.

   -Oh, és nem zavar, ha rá gyújtok? – mutattam a kezembe lévő cigire.

   -Dehogyis. – mondta.

  Amint kimondta, gyorsan rágyújtottam. Beleszívtam jó mélyen a cigimbe és lehunytam a szemem. Annyira jó érzés volt. A kétnapi nikotin hiányom most megszűnt.

  -És hol leszel karácsonykor? – kérdeztem Larát.

  -Otthon. Az első olyan karácsonyom, amikor egyedül leszek.

  -Azt várhatod, hogy én egyedül hagyjalak karácsonykor. Átjöhetnél hozzánk. Biztos nem zavarnál senkit sem. 24-én anyáéknál leszek. Másnap meg jönnek a fiúk. Szerintem tényleg nem lennél senki terhére sem és én is örülnék neked.

  -Még nem tudom. Majd eldöntöm, mert tényleg nem szeretnék zavarni. – motyogta félénken. – De köszönöm az ajánlatot.

  Az ajtó kinyílt és Niall kilépett rajta. Rám nézett és rám mosolygott. Egy kis idő múlva észrevette, hogy nem egyedül vagyok. Ránézett Larára. Én is ránéztem Larára, aki most úgy nézett Niallre, mint ha valami görög isten lenne.  Elnevettem magam.

  -Lara, Ő Niall. – mutattam a szőke fiúra. – Niall ha rájöttél, ő Lara.

  -Niall Horan. – nyújtotta a kezét Lara felé.

  - Toth Laura. De csak Lara. – mosolygott Niallre és kezet rázott vele.

  -Szép név. Magyar? – kérdezte Niall.

  -Igen. – mosolygott Lara. Niall is viszonozta a mosolyát.

  -Megvannak a jegyek. – kacsintott rám Niall.

  -Szuper. – sóhajtottam fel megnyugodva.

  -Daisy én megyek szerintem. Még vissza kell mennem a stúdióba.

  -Jólvan, aztán gyere. Szívesen látunk. – mondtam neki.

  -Én igazán nem akarlak titeket zavarni. – mondta Niallnek és nekem.

  -Nem tudom, hogy hova, de gyere! – vágta rá Niall. Larával mindketten furcsán néztünk Niallre. Én alig bírtam visszafogni a mosolyom, Lara pedig kissé zavarba jött.

  -Jólvan. – mosolygott. Már lépett volna egy lépést, amikor a fejére csapott. –Majdnem elfelejtettem. Tegnap kérdeztet, hogy milyen is a munka. Ma volt nálam John és ide adta a portfóliót az első fotózásról. Oda szeretném adni őket. Van több, szóval az egyik a tiéd.

  -Jaj, nagyon szépen köszönöm. – mondtam. Elvettem a borítékot és adtam két puszit Larának. Elköszönt tőlünk és elment. Niallel bementünk és leültünk vissza a többiekhez. Kibontottam a borítékot, és amit benne találtam az elképesztő volt. Lara amúgy sem egy csúnya lány, de így kifestve és ilyen jól megcsinálva gyönyörű volt. Ámulva néztem a képeket.

  Niall volt mellettem így ő látta először.

  -Annyira csodálatos ez a lány. – mondta. Furcsán néztem rá. – Nem úgy értettem, csak nagyon szép. Normálisnak tűnik.

  -Az is. – mondtam mosolyogva rá.

  -Ki ez? – kérdezte kíváncsian Danielle. Megnézte a képeket és nagyon meglepődött. – Ez Lara?

  -Igen.

  -Gyönyörű szép.- mondta büszkén a képeket nézve.

  -Tudom. – mosolyogtam.

  Liamnek megcsörrent a telefonja és gyorsan felvette.

  -Haló? Igen. Aha, itt van Niall is. A többiek mikor mennek? Oké jólvan 10 perc és ott vagyunk. – ennyit halottunk és már le is rakta.

  -Paul volt igaz? – kérdezte Niall.

  -Igen. Megbeszélés lesz. – motyogta Liam. Daniellel találkozott a tekintetünk.

  Elköszöntünk a fiúktól és pár per múlva Daniellel már a kanapén ülve néztük egymást.

  -Azt hiszem, hogy most következik  „ A takarítási nap kezdete” – mondta szomorúan.

  -Igen, sajnos. – mondtam én is sóhajtva.

  Danielle bekapcsolta a BBC Radio 1-t. Éppen Kesha- Die Young c. száma ment. Kezdtünk felpörögni és elkezdtünk pakolni. Ójaj, mi lesz itt ma nálunk…