23.rész " A faragatlan gyémánt"

                                                                         

                                                                        Harry 

    „Rendkívüli tehetség vagy”, ezek a szavak csengtek a fejembe. A nő aki Daisy mellett ült, úgy nézett rá, mint valami különleges tárgyra. Nem tudtam ki lehetett az, de abban már biztos voltam, hogy DD ismeri. Kíváncsian néztem a 40-es éveiben járó, szőke hajú nőt. Sajnos nem hallottam miről beszélgettek, ezért inkább elhelyezkedtem a székembe és megigazítottam a szokásos módon a hajam. Kellemetlenül éreztem magam. Már éppen elő akartam venni a telefonom, amikor láttam, hogy Daisy arccal felém fordul. Kihúztam magam és felé fordultam. Tudtam, hogy rólam lehet szó.

  -Nem – válaszolt valamire. Rám nézett és láttam, hogy mennyire bizonytalan. – Ő itt a bar…

  -A barátja vagyok, Harry Styles. – mondtam gyorsan és láttam Daisy arca, mennyire felragyog. Komolyan gondoltam, ennél komolyabban még semmit sem gondoltam. Felé nyújtottam a kezem udvariasan. – Jó estét!

  -Örvendek! Elizabeth Cristen. – mosolyogott kedvesen és kezet fogott velem. Rá mosolyogtam, majd rá néztem Daisyre. Összezavarodottan nézett ki a fejéből. Arcáról kétségbeesést és szomorúságot véltem felfedezni. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi a baj, amikor hirtelen elsötétült az egész terem. Daisy mellettem kényelmesen elhelyezkedett és a szemét máris a színpadon ugráló, forgó táncosokon legeltette. A szája is tátva maradt, úgy nézte. Szörnyen aranyos volt. Nem bírtam, hogy ne érjek hozzá. Megfogtam a kezét és hozzá kulcsoltam a magaméhoz. Rám nézett mosolyogva, én pedig egy gyors puszit adtam az arcára. Végre ismét boldog volt és az előbbi szomorúsága teljesen eltűnt. Igazából egy csókot szerettem volna adni neki, de nem akartam, hogy valaki meglásson. Féltettem még Daisyt a sajtó miatta veszélytől. Nem akarom, hogy fotósok és mindenféle Tv-sek rohangáljanak utána a nap 24 órájában, hogy akár csak egy mondatot is kihúzzanak belőle. Emlékszem Daniellere és Eleanorra, hogy ki voltak borulva. Nekem is elsőnek nehéz volt, de ez a hírességgel jár, és már beletörődök. A rossz beszólásokon pedig már csak mosolygok.

  A darab többi részét a cipőm vizsgálásával, az állandó ficánkolással és Daisy bámulásával töltöttem el. Nem kifejezetten rajongok a balletért, de szerintem ez természetes. Nem tudom, melyik srác néz szívesen egy feszülős cicanadrágban lévő táncoló fiút. Már nagyon untam az egészét, de mikor ránéztem Daisyre rögtön jobb kedvem lett. Ő teljes áhítattal nézte a produkciót. Ellenállhatatlan volt. Ez a ruha rajta pedig egyszerűen lélegzetállító. Kiemelte az egész alakját, ami amúgy is igen kívánatos volt. Utáltam, mikor azt mondta magáról, hogy dagadt. Ilyenkor mindig haragudtam rá. 

  A műsor nem sokára véget ért és a lámpák feloldódtak. Hunyorogtam egy darabig a hirtelen fénytől. Körül néztem és láttam, hogy az egész terem egyszerre indul kifelé. Szinte megrohamozták a kijáratot. Felsóhajtottam, majd mikor már elment a tömeg felálltam a helyemről. Jól esett végre kinyújtózkodni. Megálltam a még mindig ülő Daisy felett. Lenéztem rá. A szemét a színpadon legeltette, ahol nemrég még a táncosok táncoltak. Arcáról nem tudtam leolvasni semmit sem. Egy könnycsepp csordult le az arcán. Megijedtem.

  -Daisy? – néztem rá. Leguggoltam elé és letöröltem a könnycseppet az arcáról. – Hé, mi a baj?

  -Semmi. Gyönyörű volt ez az este. – suttogta mosolyogva. – Köszönöm Harry.

  -Örülök, hogy tetszett!– mosolyogtam. – Mondd, mi volt a baj a darab előtt? Ki volt az a nő?

  -Elizabeth? – kérdezte. Bólintottam, ő pedig elmosolyodott. – Ő volt a régi ballet oktatóm. Azt mondta, hogy folytassam a táncot. De nem szabad.

  -Anyukádék? – kérdeztem. Tudtam, hogy ezért ne folytathatja.

  -Igen. Biztos, hogy nem engednék meg. – nézett le a lábamra. – Apám nem érdekel, de csakúgy, mint ő, anya is megtiltotta.

  -Sajnálom. – mondtam őszintén. – Tényleg gyönyörűen táncolsz.

  -Köszönöm. – nézett rám. – Bármit megtennék, hogy még egyszer színpadra állhassak.

  Felcsillant a szemem és egy nagyszerű ötletem támadt. Felnevettem, amire Daisy furcsállva nézett rám. Kacsintottam rá egyet, majd megfogtam a kezét és felhúztam a székéről.

                                                                            Daisy

  Nem tudtam mi ütött Harrybe. Az arcán egy kacér vigyor jelent meg, utánna pedig felhúzott a székemből. Fellélegeztem, mikor a másfél órás darab után végre most felállhattam. Akármennyire szép volt a Hattyúk Tava, attól függetlenül egy kicsit kényelmetlen is. Harry megszorította a kezem, majd maga után elkezdett húzni. Nem volt túl kényelmes ebbe a magas sarkúba így sietni.  

  -Muszáj így sietni, Harry? - nyafogtam. – Tudod nem olyan egyszerű ilyen tűsarkúba rohangálni. Hova megyünk?

  -Pszt! Titkos. – sutyorgott és hátra fordult. Olyan arcot vágott, mint egy kis fiú aki valami olyat csinál, amit nem lehet. Felnevettem.

  A színpad felé húzott. Felhúzott szemöldökkel néztem az előttem haladó Harryt. Fogalmam sem volt, hogy mi volt a célja. Megálltunk, pontosan a színpad melletti függöny előtt. Harry tovább indult, de én inkább kihúztam a kezemet az övéből. Ő egy egyszerű mozdulattal elhúzta a függönyt és eltűnt mögötte. Nem mertem vele menni. Úgy alapból nem akartam bemenni és ezt az érzést a függöny melletti ’ Tilos’ tábla sem változtatta meg túlságosan.

  -Harry? Hol vagy? – suttogtam. Már egy ideje bement és nem jött ki. A kezeimet átfontam magam előtt és úgy vártam rá, de sajnos nem jött.

 Hirtelen egy kattanást halottam, majd minden teljesen elsötétült. Nagyon megijedtem. Félve néztem körül a színházteremben, de nem láttam semmit. Kezdtem kétségbe esni, mikor valaki megfogta a karom. Felsikítottam, amire az a valaki elkezdett húzni. Kezdtem nagyon félni. Éreztem, hogy elsuhan mellettem valami anyag féle. Tehát a függöny mögé kerültem. Valaki a száját a számra tapasztotta. Rögtön rájöttem, hogy ki az. Harry. Visszacsókoltam, ő pedig közelebb húzott magához. A keze a derekamra csúszott. A kezemmel a nyakába csimpaszkodtam és még közelebb húzódtam hozzá. Jól esett a közelsége. Beszívtam tökéletes alsó ajkát. Imádtam a száját. Ő ettől elkezdett mosolyogni. Rátért a nyakamra és elkezdte azt csókolgatni. Haladt lefelé, egészen a kulcscsontomig meg sem állva. Éreztem, hogy végig fut az egész testemen a hideg. Nagyon jól esett, talán túl jól is. Harry felemelt és a derekára ültetett. Én átkulcsoltam a lábamat és úgy voltam rajta, mint egy csimpánz. Visszatért a számra és egyre mohóbban csókolt. Elkezdett valamerre cipelni, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert túlságosan el voltam foglalva Harry szájával. Egy kis idő után lerakott, de közben egy pillanatra sem hagyta abba a csókolózást. Felnevettem.

  -Harry, ugye nem Azt akarod most csinálni? – kérdeztem félve. Nagyon reméltem, hogy nem ez volt a célja. 

 Ő csak felnevetett, adott egy apró puszit a számra, majd eltűnt. Megint. Már kezdett eléggé idegesíteni ez az állandó helyzet, hogy egyedül maradok. Elkezdtem keresni a táskámba a telefonom, ám mikor már vettem volna ki egy hangos csattanást hallottam. Érdekesen néztem magam elé, de nem láttam semmit sem. Aztán hirtelen fényeket láttam felkapcsolódni. Megfájdult a szemem és a fejem a hirtelen világosságtól. 4 reflektorfény kapcsolódott fel előttem egyenesen a szemembe világítva. Inkább lehajtottam a fejem és ekkor észrevettem, hogy hol is állok. A színpadon. A fekete színpad szalagokkal volt leragasztva, gondolom én, a beállások miatt. Felemeltem a fejem és lenyűgözötten néztem az üres üléseket. Innen fentről gyönyörű volt minden. És hatalmas. Éreztem, hogy a szám mosolyra húzódik, és a szemeim meggyűlnek könnyel.  Valaki átölelt hátulról. Tudtam, hogy ki az. A kezeivel átölelte a hasam és teljesen közel bújt hozzám. A fejét a vállamra tette és úgy nézett rám. A könnycseppem akaratlanul is kicsordult. Gyorsan letöröltem a kezemmel. Harry adott egy puszit a nyakamra és úgy hagyta a fejét, így éreztem a puha haját a nyakamnál.

  -Mégis hogyan? – kérdeztem, csaknem suttogtam. Nem volt hangom. Tudtam, hogy nem kell sok és hamarosan elsírom magam. Megfordultam, így szembe kerültem vele. Felnéztem gyönyörű zöld szemeibe és a kezemmel átöleltem a derekát. Közelebb bújtam hozzá.

  -Tudod, néha jól jön, hogy én vagyok a nagy Harry Styles! – kacsintott. Én szuper gyorsan öleltem át még szorosabban. Szörnyen szerettem Harryt. Akármennyire is próbáltam meghazudtolni ezt az érzést, nem tudtam. Hazudtam mindenkinek és magamnak is. De már késő, már tudom, hogy mit érzek. Szeretem őt, sőt helyesebben, szerelmes vagyok belé. Leírhatatlan érzés volt ismét úgy tekinteni rá, mint „barátom”. Imádtam ezt az érzést és többi már nem akarom elveszíteni. Remélem, hogy erős leszek. Nem fogok többet meghátrálni!

  -Szeretlek Harry Edward Styles! – mondta ki hangosan a szemébe nézve. – Szeretlek téged! Mindig is téged szerettelek! Sajnálom, hogy megbántottalak régen. Én… Jót akartam neked. Féltem, hogy… igazából nem is tudom, mit gondoltam. Sajnálom. – mondtam őszintén.

  -Én is szeretlek! – mondta Harry csillogó, izgatott szemmel. Meglepődött, hogy ezeket mind elmondtam neki. – Én sajnálom, amiket mondtam neked. Nekem nem kell más… Te vagy a tökéletes. Sajnálom a múltkorit. Én ideges voltam, mert féltem a visszautasításodtól. Szörnyen féltem, hogy Te már nem szeretsz.

  -Szeretlek Dinka! – nevettem fel. Ő is elkezdett nevetni. Így álltunk egy darabig, majd körbe fordultam és körül néztem. Minden egyes pontot megnéztem. Itt fent más volt, mint általában minden színpad. Ezt már csak tudom, hiszen az életem az állandó fellépésekből és szereplésekből áll. De Ez a színpad. Itt a legjobb táncosok táncolnak. Ez más, mint a többi. Az embereknek ez csak egy színpad, ám nekem A színpad. Könnyes szemmel néztem. Előle léptem két lépést, majd megálltam. Nem mertem tovább menni.

  -Táncolj valamit! – mondta Harry. Furcsán néztem rá hátra.

  -Hogy mi? Bolond vagy? – kérdeztem. Az arcom láttán, elnevette magát.

  -Jól hallottad. Táncolj! Mutass valamit nekem. Biztos, hogy még emlékszel valamire. – bátorított.

  -Én nem hiszem, hogy tudok valamit is. Meg ez nem így működik. Ehhez be kell melegíteni.

  -Azért megpróbálhatnád. – mosolygott rám.

  -De én nem akarom! – mondtam szégyenlősen. Igazából egy kicsit csábított, hogy kipróbáljam, milyen lehet Ezen a színpadon táncolni.

  -Légyszi próbált meg a kedvemért. – nézett rám kiskutya szemekkel. Beadtam a derekam, majd a szoknyámat fentebb húztam egy kicsit. Lekaptam magamról a magas sarkú cipőmet és leraktam magam mellé. A szoknyámat felkötettem óvatosan a térdemnél. Felsóhajtottam és lábujjhegyre álltam. Éreztem, hogy nem tökéletes, ezért felhúztam a lábamat a derekamhoz, majd egy egyszerű mozdulattal felemeltem. Ezt elvégeztem párszor, aztán megcsináltam a másik lábammal is. Úgy gondolom, nem árt a bemelegítés és a kis nyújtás. Ismét lábujjhegyre álltam és léptem kettőt előre.

  -Na, ezt jó nézd, meg Harry, mert ez volt régen a kedvencem. – figyelmeztettem Harryt. A kezeimet a testem mellett lágyan emeltem fel, majd a bal lábamat kezdtem felfelé emelni.

   Miután ezt megcsináltam, elkezdtem forogni Harry felé. Forogtam előtte egyet és tovább mentem. A lábamat nem tudtam megállítani. Táncolta a régen tanult lépéseket. Jó érzés volt ismét balettozni. Odaléptem Harryhez és megálltam előtte. Ismét felvettem az alapállást, majd a szemébe néztem. A lábamat felemeltem magam mellé, mikor pedig elérte a kívánt magasságot, akkor megfogtam a kezemmel és egy egyszerű forgással elértem, hogy visszaálljak normál állásba. Oda sétáltam a cipőmhöz és magamra vettem. Furcsa érzés volt ismét magasabbnak lenni. Egyszerűen álltam meg Harry mellett. Óvatosan ránéztem. Tátott szájjal nézett rám. Elpirultam.

  -Mi az? – kérdezte.

  -Lenyűgöző voltál, Daisy! – mondta. Szörnyen vörös lettem.

  -Ez semmi sem volt. Még csak be sem melegítettem. – mondtam neki. Ő meglepődött arccal nézett rám. Belebokszoltam a vállába, majd elindultam lefelé a színpadról. Ő követett engem. Elhúztam a függöny ahol bejöttünk. Nagyon megijedtem mikor Elizabethet láttam meg az egyik széken az első sorba. Hogy nem vettem észre? Mióta ülhet itt? Szörnyen elpirultam. Harry is kilépett utánam és ő is csak úgy, mint én meglepődve nézett Elizabethre. Ő is minket nézett, majd hirtelen elkezdett tapsolni. Meglepődve néztem rá.

  -Csodálatos volt Daisy. Látod én megmondtam, hogy tehetséges vagy. Mikor is táncoltál utoljára? – kérdezte, miközben felállt és oda sétált hozzánk. A menése annyira gyönyörű volt és kifinomult. Irigykedve néztem.

  -Igazából nem tudom. Már régóta. Miért? Mondja, mióta van itt bent? – kérdeztem a földet nézve.

  -Elég régóta, hogy lenyűgözz a táncolásoddal. Még mindig nagyon jó vagy. Igaz még rengeteget lehetne rajtad csiszolni. Olyan vagy, akár, a faragatlan gyémánt.

  -Nos, köszönöm. – motyogtam. Harry mellettem köhögött egyet. Ránéztem és láttam, hogy csak a mosolyát próbálja elrejteni.

 Csend alakult ki köztünk. Nem tudtam mit mondani. Elizabeth elkezdett valamit kutatni a táskájában, amit érdekesen néztem. Becipzárazta vissza a táskáját, majd a kezében lévő névkártyát a kezembe adta.

  -Elnézést, de ezt szeretném neked adni. A névkártyám, ha esetleg meggondolnád magam a tánccal kapcsolatban. Hidd el, sokra vinnéd! – mosolygott.

  -Köszönöm, de nem hinném. – motyogtam. – Viszont nekünk menni kéne Harry, nem? – néztem Harryre.

  -Ö, igen, azt hiszem, mennünk kéne. – kapcsolt Harry, amire rögtön megnyugodtam. Nem akartam, hogy tovább beszéljen nekem a tánctudásomról. Amiket mondott, azt tudtam, de nem akartam inkább hallani, mert így is elég rossz érzés, hogy nem csinálhatom.  A mostani tánctanárom, Sarah is mondta nekem, hogy nagyon tehetséges vagyok. Általában sokan mondják és ezt szerintem anyának is köszönhetem. 23 éves koráig táncolt balletet, ám terhes lett Kimmel és így abbahagyta. Tőle örököltem a tudásomat.

  -Örültem, hogy találkoztunk! – mondta őszintén Elizabethnek. Adtunk egymásnak két puszit, majd megvártam míg Harryvel is elköszönnek egymástól. Harry aranyos volt Elizabethel. Végleg elköszöntünk egymástól, aztán elindultunk kifelé. Fogtam Harry kezét egészen addig, amíg ki nem értünk a kocsiig.

  -Jól vagy? – kérdezte Harry már a kocsiba. Bólintottam. Ő a nyakamra tette a kezét és magához húzott. Közelebb csúsztam hozzá és lágyan megcsókolt. Én is a nyakára helyeztem a kezem. Adtam egy puszit a szájára. Már éppen ültem volna vissza a helyemre, amikor hirtelen vaku fényeket kezdtem el látni. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a kocsi előtt rengeteg paparazzi áll, vakujukat villogtatva. Nagyon meglepődtem és villám gyorsan ugrottam el Harry mellől.

  -Bassza meg. – mondta hangosan Harry. – Ezt nem hiszem el. Mi a? Kapcsold be az öved!