19.rész " Már nem érdekel ; ) "

   A gyógyszer keserű érzést keltett az egész számba, de nem nagyon érdekelt, mert szörnyen álmos voltam és éreztem, hogy a szemem tapad le. Sóhajtottam egyet, majd belebújtam a takarómba és jól bebugyoláltam magam. Mikor egész kényelmesen elhelyezkedtem, Harry elkezdett mellettem mocorogni. A szemem csukva volt és tudtam, hogy hamarosan elalszok.

  -Daisy, jól vagy? – suttogta Harry a fülembe. Úgy megijedtem tőle, hogy kipattant a szemem és felültem. Helyesebben próbáltam felülni, mivel Harry feje az enyém felett volt. Mondanom sem kell mennyire összefejeltünk.

  -Áu – nyögtem fel és megfogtam az homlokom. Szörnyen fájt, de ahogy láttam Harryt, a homlokát szorongatva, neki sem esett túl jól. Egy kis idő után felnevettem, majd ő is. – Két szerencsétlen. Amúgy jól vagyok már.

  -Akkor jól van. Bocsánat, hogy lefelejtelek. – mondta szégyenlősen.

  -Semmi baj. Legalább elmúlt az álmosságom. – mondtam őszintén. Érdekes, de a hirtelen fájdalomtól teljesen elmúlt az álmosságom. Felültem az ágyba és a takarót magamra húztam. Néztem, ahogy Harry megkerüli az ágyat és leült mellém.

  -Kérhetek a takaróból? – nézett rám.

  -Persze. – mosolyogtam rá és közben kihúztam magam alól a takaró másik felét. Odaadtam Harrynek, aki közelebb csúszott hozzám és betakarózott. A testünk összeért, ami jól esett. Meleg volt és én pedig majd megfagytam. Jobban magamra húztam a takarót és így ültünk. Kicsit kínos volt ez a csend. Harry elkezdett keresni valamit a mellette lévő polcon, majd mire megtalálta - a távirányítót – bekapcsolta a velünk szemben lévő Tv-t. Elkezdett kapcsolgatni és közben motyogott az orra alatt, hogy hogyan lehet ennyi hülyeség és ennyi reklám. Mosolyogva hallgattam, amikor megláttam az egyik csatornán egy ismerős jelenetet. Ezer közül is megismerném az én kedvenc filmemet. Reszkessetek betörők! Imádtam, pedig már kívülről tudtam az összes részt.

  Már a film végénél jártunk, amikor éreztem, hogy kezdek ismét álmos lenni. Körülnéztem a szobán egy órát keresve. Az éjjeli szekrényemen találtam egy digitális órát, amely 22:15-t mutatott. Igen meglepődtem, mert azt hittem, hogy még csak 8-9 körül lehet. Tehát eléggé sokáig szenvedhettem.

 Lentebb csúsztam az ágyon és kényelmesen elhelyezkedtem. A fejem csaknem Harry lábához ért, aki még mindig ült.

 -Már alszol? – kérdezte halkan-

 -Ühüm. – motyogtam. Nem válaszolt, hanem ő is lentebb csúszott mellém. Eléggé közel volt hozzám. Ha tehetném, akkor. Nem, inkább nem gondolok semmire sem, főleg arra, hogy mennyire közel van hozzám. Felnéztem rá és éppen engem nézett. A szeme megint belefúródott az enyémbe. Álltam a pillantását, de mikor éreztem, hogy kezdek lassan összeesni  a tekintetétől, akkor egy pillanatra elnéztem másfelé. – Jó éjszakát DD!

  -Neked is Harry. – mondtam és becsuktam a szemem. Halottam, ahogy kikapcsolja a Tv-t és még feláll lekapcsolni a lámpát. Nem éreztem mást, csak azt, hogy mellettem besüpped az ágy. Nem tudom, hogy valóban-e, de úgy vettem érzékeltem, hogy még közelebb feküdt hozzám. A fejem most a karjánál volt a lábam pedig összeért az övével. Tudtam, hogy arrébb kellene mennem, de az igazat megvallva, nem akartam.

  Így, Harry teljes közelségében, szépen lassan elnyomott az álom. Nem álmodtam semmit sem, a gyógyszer eléggé kiütött.

 Reggel eléggé álmosan keltem fel. A hasam hangos korgással jelezte, hogy nincsen benne semmi. A fejem kicsit fájt, mert valami nyomta. Kinyitottam a szemem és eléggé meglepődtem. Harry rajtam feküdt. A lábát átlendítette rajtam az egyik kezével pedig a hasamat kulcsolta magához. A másik kezét kerestem, majd rájöttem, hogy azon van a fejem. Tehát ez volt az, ami nyomott. Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Ne tudtam, mit csinálni, ezért rögtönözve köhögtem egyet. Harry rögtön felugrott és rám nézett.

  -Megint rosszul vagy? – nézett rám kitágult szemekkel és már rohant is a fürdőszobába. Érdekesen néztem utána, amikor pár perc múlva megjelent előttem. Furcsán néztem rá, majd hirtelen előjött belőlem a nevetés.  – Jól van, nevess csak! – vágta be a durcát.

  -Kár, hogy nem láttad magad, Harry. – nevettem még mindig.

  -Ezt még visszakapod! – mondta.

  -Vegyen ezt fenyegetésnek? – kérdeztem tőle.

  -Vedd, aminek akarod. – kacsintott. – És amúgy, hogy vagy? Esetleg semmi szédülés, hányinger, láz?

  -Nincs semmi bajom. Csak éhes vagyok egy kicsit. – mondtam.

  -Oh, értem. Várj meg, mindjárt jövök! – mondta és beletúrt a hajába – ami nála a hajbelövés volt – majd kiment az ajtón, engem egyedül hagyva. Kihasználtam az alkalmat és a táskámmal együtt bementem a fürdőbe. Megálltam a tükör előtt, és amit láttam eléggé gáz volt. A festékből, ami tegnap volt rajtam, már csak egy kisebb folt látszódott a szemem jobb sarkán. Az arcom meg szinte olyan fehér volt, mint a fal. Kikerestem a táskámból az arclemosómat, majd mikor sikeresen megtaláltam, megnyitottam a csapot. Gyorsan lemostam magamról minden koszt és smink maradványt.

Felfrissülve töröltem meg az arcom a csap melletti törölközőbe. Kikerestem a kedvenc krémemet és bekentem vele az arcom, utána pedig a szempillaspirálommal átfutottam a szempilláimat. A hajamat átfésültem, de jobbnak láttam most inkább felfogni. Gyorsan feltűztem a fejem tetejére, megigazítottam a ruháimat és kiléptem az ajtón. Egy kis meglepetés ért. Az ágy már ugyan úgy volt, mint, amikor beléptünk ide tegnap, a közepén pedig egy nagyobb tálca volt, mindenféle finomsággal. Egy fehérrózsát találtam a tálca mellett. Elmosolyodtam és odamentem leülni. A tálcán gofri, lekváros kenyér, joghurt – persze a kedvencem: banános, csoki darabokkal –, kávé és narancslé volt. Csodálkozva néztem, amikor Harry felköhintett mellettem. Hátra fordultam és láttam, hogy a Tv-nél áll. Rámosolyogtam a legkedvesebb és legaranyosabb mosolyommal, amitől egy kicsit zavarba jött. 

  -Megfelel ez az étel? Tudom, elég szegényes és elég kevés és persze nem is legjobb és legfinomabb. Sajnos nem tudták elin… – kezdett el hadarni. Ahelyett, hogy válaszoltam volna, felpattantam, odaléptem hozzá és adtam neki egy puszit az arcára. Szörnyen belepirult.

  -Harry, ez tökéletes! Köszönöm a reggelit! És köszönök mindent! Még sosem törődtek velem ennyire. Még egyszer bocsánatot szeretnék kérni, amiért elrontottam a karácsonyodat.

  -Shh – mondta. – Tudod, ha nevetni fogsz, ha nem, nekem szerintem ez volt az eddigi legjobb karácsonyom. Azért, mert veled lehettem! – mondta, mélyen a szemembe nézve. A szavai eléggé meghatottak, ezért, hogy nehogy elsírjam magam előtte, visszamentem a reggelimhez és elkezdtem enni.  Ha tudná, én mennyire örültem, hogy akár csak egy este, de akkor is vele lehettem. Rettenetesen hiányzott már Harry. Most nem feltétlen Harry ölelése, csókja vagy bármije, hanem Harry, mint a régi barátom…

  -Utána indulhatunk hozzátok? – nézett rám.

  -Persze. – mondtam, kicsit túlhatározottan ia. Harry felnevetett, majd bekaptam az utolsó falatomat. Én összeszedtem a holmimat és pár perc múlva már a kabátomba és a cipőmbe álltam, kint, a szoba ajtónk előtt, Harryt várva. Végre megjelent és bezárta maga után az ajtót. Némán tettük meg a lifthez vezető utat. Megnyomtam a lefele gombot és vártunk. Egy kis idő múlva kinyílt a lift ajtó és mindketten beszálltunk. Nem kellett sokat várni, hogy leérkezzünk. A lift egy apró sípolással jelezte, hogy megérkeztük a földszintre. Az ajtó kinyílt és hirtelen mindenhol fényeket láttam. Kellett egy idő, hogy visszanyerjem a látásomat. Próbáltam magamhoz térni, de egyre több fény és kattanás érkezett felém és Harry felé. Egy pillanatra abba hagyták és rájöttem, hogy mi ez. Pontosabban kik ezek. Papparazzik. Rengetek fotós és Tv-s ember. Harry kapcsolt gyorsabban, ugyanis megfogta a kezem és húzni kezdett kifelé a liftből. Én lehajtott fejjel siettem utána és közben a kérdésekből halottam pár szót vagy nevet. A legtöbbször ennyit értettem: „Új barátnő? Taylor?” ’’Harry Styles minden bizonnyal megcsalta a barátnőjét, Taylor Swiftet!” Még a szám is tátva maradt. Harry odaadta gyorsan a recepciósnak a kulcsot, aki sajnálva nézett Harryre és rám. Elköszöntünk tőle, majd a kijárat felé vettük az irányt. Szinte valahogy éreztem, hogy kint is állnak kamerások és fotósok. Nagy levegőt vettem és felkészültem az újabb megvakulásra. Lehajtottam a fejem és csak követtem Harryt. Gyorsan kinyitotta a kocsiajtót, majd mindketten beszálltunk. Már indította is az autót és minél hamarabb eltűntűnk a szállodától. Láttam rajta, hogy eléggé ideges így inkább meg sem szólaltam. Bekapcsolta a rádiót, amiben valami lassú szám ment. Szép zene volt, de fogalmam sem volt, hogy ki énekli.

  -Jól vagy? – kérdezte Harry.

  -Attól függetlenül, hogy kb. mindenhol csak fekete foltokat látok igen. – mondtam. Amióta beszálltunk a kocsiba, állandóan csak foltokat látok. Elsőnek azt hittem, hogy majd elmúlik, de már kezd eléggé idegesíteni, hogy még mindig nem látok semmit sem.

  -Csukd be a szemed. Elsőnek zavarni fog, hogy úgy is látod, de olyan 2 perc után jobb lesz. – mondta. Úgy tettem, ahogy mondta. Valóban, zavart a sok folt, de éreztem, hogy kezd elmúlni. Nem tudom, meddig tarthattam csukva a szemem, amikor hirtelen megállt a kocsi. Kipattant a szemem és boldogan LÁTTAM, hogy megérkeztünk hozzánk. Kiszálltam a kocsiból és Harryvel az oldalamon oda sétáltunk az ajtóhoz. Kikeresetem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót. Oda bent, teljes csend volt. Ránéztem az órára és láttam, hogy még csak 9 óra van. Bentebb mentünk Harryvel és kissé ledöbbentünk. A többiek még mindig ott voltak nálunk. Liam, Louis, Eleanor, Perrie, Zayn, Niall, Dani és még Lara is. Mindannyian egymás nyakába aludtak. Niall, Lara és Eleanor a földön aludtak, a többiek pedig a kanapékon. Rosszul éreztem magam Lara miatt, amiért áthívtam és még csak itt sem voltam.

  Harryvel összenéztünk, majd elindultam a szobám felé. Halottam, ahogy Harry jön mögöttem. Bementem a szobámba, kinyitottam a szekrényemet, majd kivettem az összes ajándékot. Rámosolyogtam Harryre, majd az összes ajándékkal a kezembe, kimentem a karácsonyfához. Mindent alá raktam, kivéve egyet.  A Harry ajándékát. Az a táskámba volt. Elég kellemetlen, de egy igen apró ajándékot adok neki. Egy levelet, amit egyszer írtunk egymásnak még régen, amit a képpel együtt raktam el a táskámba. Nem akartuk kimondani, hogy mit érzünk egymás iránt, ezért ezeket írtuk. A kezembe a borítékkal mentem vissza a szobámba, Harryhez. Meglepetésemre az ágyamon ült, csakúgy egy borítékkal a kezében, mint én.

  -Figyelj, Harry az én ajándékom, eléggé szegényes. – pirultam el. – Igazából azt hittem, hogy el sem fogsz jönni hozzánk, ezért… tessék! – ültem le mellé és adtam át neki az ajándékát. 

  -Semmi baj Daisy! – mosolygott. – Akármi az biztos, hogy örülni fogok. Ez pedig az én ajándékom! Sajnos 2 nap múlva lesz, de nézd meg.

  -Jól van. – mondtam és elkezdtem kibontani a borítékot. Nagy nehezen sikerült kibontanom és a lélegzetem is elállt, amikor megláttam mi van benne. Két darab jegy a Broadway színházba. A két jegy valóban 2 nap utánra szólt. Megnéztem az előadás címét és azt hittem, hogy meghalok. Hattyúk tava c. Balett felvonás. Egy könnycsepp bukkant elő a szemem sarkából. Tudta, hogy imádom a balettot. És, hogy a Hattyúk tava a kedvencem. A Broadway színház, pedig egyszerűen lenyűgöző és méreg drága. Csoda, hogy egyáltalán Harry el tudta intézni, mert oda csak úgy lehet bekerülni, ha már vagy több hónappal ezelőtt lefoglalják a helyet. Mondjuk, ha Harry Stylesról van szó, akkor biztos intézkednek.

  -Istenem Harry, ez a legeslegjobb és legszebb ajándék, amit valaha kaptam. – öleltem meg. A könnyek folytak a szememből. Ez mindig is az álmaim közé tartozott, hogy egyszer elmehessek és megnézhessem ez a darabot.

  -Megérdemled! Két jegyet vettem, hogy ne kelljen egyedül menned. Majd elvihetsz valakit magaddal. Például Danielle biztos szívesen elmenne veled. – motyogta a nyakamba.

  -Nem! – engedtem el, egy pillanatra. – Én az szeretném, ha te jönnél velem! Te vetted a jegyet és én ragaszkodok hozzá, hogy velem gyere!

  -Hát, ha szeretnéd. – mondta.

  -Mindennél jobban. – mondtam neki és utána egy kicsit meglepődtem magamon. Mégis mi bajom van? Miért ragaszkodok ennyire Harryhez? Igaz, tegnap nagyon rendes volt velem, de ahogy mondta, ami elmúlt az elmúlt. A mosoly lehervadt az arcomról és kezdtem rá jönni, hogy mégis jobb lett volna inkább Daniellelnek szólni a színház kapcsán.

  -Majd beszélek Paullal, hogy biztosra ne szervezzen be nekem semmit sem. De, hé, mi a baj? – emelte fel a fejem az egyik kezével. Nem akartam, de muszáj voltam rá nézni. Mélyen a szemembe nézett. Utáltam ezt az érzést. Muszáj neki ennyire jóképűnek lenni? Nem tudom, hogy mi bajom lehetett, mert egyszer csak elkezdtem felé közeledni. És ő is felém. Már nagyon közel volt az arca az enyémhez, amikor nem bírtam tovább és mohón rátapasztottam a számat az övére. Elsőnek csak az alsó ajkát csókolgattam, amikor Harry elkezdett durvábban csókolni. Belementem a játékába és most nem akartam abbahagyni. Mindennél jobban akartam Őt. És ahogy éreztem Ő is engem. A keze a derekamra csúszott és közelebb húzott magához. Nem kellett túl erősen magához szorítania, mert én magamtól is mentem. Szinte a szám már összeforrt az övével. Egy aprót sóhajtott, amire mosolyra húztam a szám. Ő hangosan felnevetett ezen és utána visszatért a számra. Beleharapott az alsóajkamba és éreztem, hogy kezdet lassan összeesni Harry csókja miatt. Egy kis idő múlva elváltam tőle, mert már nem nagyon kaptam levegőt. Idegesen kapkodtam ki és be a levegőt. Harry sem volt másképp. A homlokát az enyémnek támasztotta és úgy nézett a szemembe. Most ő kezdett el apró csókokat nyomni az számra.

  -Harry, mit csinálunk most? – kérdeztem két csók közt.

  -Fogalmam sincs. – suttogta és tovább csókolt. Az egészet egy hangos csörömpölés zavart meg a konyhából. Mindketten összerezzentünk és én automatikusan felálltam. Harry is felállt és egyszerre indultunk meg kifelé az ajtón. Márt éppen nyitottam ki a nyílászárót, amikor Harry megfogta a kezem, magához húzott és egy gyengéd csókot lehelt a számra. Rettentően jól esett. Becsuktam a szemem és mikor abbahagyta akkor én adtam egy puszit a szájára. Megjelent az arcán az a szokásos csibészes mosoly. Felnevettem, majd a lehető leggyorsabban léptünk ki az ajtómon. Rögtön a konyha felé mentem, ahol Eleanort és Louis találtam. Louis a földön feküdt széttört tojással maga körül. Eleanor pedig felette állt és nevetett. Amikor Louis rám nézett, kétszeresére tágult a szeme.

  -Úristen. – sikított és felpattant. Odarohant hozzám és szorosan megölelt. Mosolyogva öleltem vissza. Eleanor is oda jött és megölelt.

  -Jól vagy Daisy? – kérdezte Eleanor. Ránéztem mögöttük Harryre, aki engem tanulmányozott. Eléggé kínosan éreztem magam az előbbiek miatt.

  -Mindennél jobban. – mondtam mosolyogva, őszintén.