24. rész " Talk in the evening"

   Kezdtem érezni, hogy a szemembe könny gyülemlik. A vakufények egyre jobban – bár amennyire ez lehetséges- kezdtek erősödni és sokszorozódni. Lehajtottam a fejem, hogy jobb legyen, de sajnos még így is szörnyen zavart. Harry óvatosan kiállt a parkolóból, majd rátaposott a gázra és pár perccel később már az autópályán száguldottunk. A szemem szörnyes fájt. A könnyeim ömlöttek belőle és inkább ahelyett, hogy letöröltem volna, lecsuktam a szemem. Tudtam, hogy jobb lesz. Idegesítettek a fények, amiket láttam, de összeszorítottam a fogam és próbáltam másra koncentrálni. Már bevált ez a módszer, tehát muszáj kibírnom ezt a kis időt. 

  A nagy koncentrálásban Harry telefonjának a hangja zavart meg. Rögtön kipattant a szemem és ránéztem Harryre, aki már a telefonja kijelzőjét bámulta. Láttam, hogy végig olvasta az üzenetét, amit kapott, majd válasz nélkül fogta, és visszarakta a nadrágja zsebébe az Iphone készülékét.

  -Louis írt. Ma Eleanor megy hozzánk és KIS célzást adott, hogy ne menjek haza. Nálatok aludhatnék? Ha zavarok teljesen megértem és tudok menni valami szállodába is, ha kell. – tette hozzá gyorsan.

  -Harry, nem zavarsz. Gyere nyugodtan, hidd el lesz hely a kanapén. – kacsintottam rá. Ő most az útról egyenes rám nézett. Kétségbe esett tekintetétől igyekeztem nem a képébe nevetni.

  -Ugye nem gondolod, hogy rögtön az ágyamba aludhatsz? – néztem rá megvetően. Ő megijedt, majd mikor meglátta az előbukkanó mosolyomat megkönnyebbülten sóhajtott fel.

  -Csak hogy tudd most az előbb megijedten. – nevetett fel.

  -Ki mondta, hogy csak viccnek szántam? – kérdeztem. Ő ismét rám nézett, majd elkezdte pásztázni az arcom. Hangosan felnevetett. Elpirultam, hogy vajon miért nevet ki. Mit lát rajtam?

  -Mi az? – tettem fel a kérdésem.

  -Majd nézd meg magad a tükörben. – nevetett fel. Villámsebességgel nyitottam le az előttem lévő napelemző tükör részét. Belepillantottam, és azt hittem elsüllyedek szégyenemben.  A festék, ami rajtam volt, minden bizonnyal az előbbi szemfájásom, könnyesésem miatt, teljesen elfolyt. Pocsékon festettem ki. Vörös fejjel próbáltam letörölni a kezemmel a feketeséget az arcomról, de csak rosszabb lett.

  -Istenem, ezt nem hiszem el. – mondtam magamnak. Harry jót nevetett rajtam, amire én csúnyán néztem rá. – Hé, te csak ne nevess! Nem tehetek róla, hogy én nem vagyok sztár, hogy megszokjam miden nap világító kütyük csinálnak rólam képeket. Úristen, bele sem merek gondolni milyen fejem lehet a képeken. – pirultam el.

  -Ugye tudod, hogy ebből baj lesz? – komolyodott el.

  -Tudom. – mondtam ki. Sajnos erre már rájöttem, amikor az első villanás megtörtént. Valószínűleg most egy darabig menni fog a pletyka, hogy „Ki lehet ez a lány?”

  -Sajnálom. – fogta meg a kezem Harry. Megértően szorítottam meg a kezét.

  -Nem a te hibád Harry! – mondtam fel sem nézve rá. A tekintettem a kezeit tanulmányozta. – Te semmiről sem tehetsz. Főleg erről a bunkókról, akik még szerintem a WC-re is követnek.

  -Volt már rá alkalom. – nevetett.

  -Na, ne! – lepődtem meg. Tátott szájjal néztem rá. Azt hittem, hogy csak viccel, de láttam rajta, hogy ezt komolyan gondolta. – Most ez komoly?

  -Igen. Aztán valahova felrakták. Még jó, hogy nem tudnak rólam, maga a WC-én képet csinálni. – forgatta meg a szemét.

  -Megértem, hogy ez a munkája, de ez már szerintem szánalmas. Niallt sem hagyták békén, mikor hazament karácsonykor. – mondtam felháborodottan.

  -Ez ezzel jár. – motyogta már nyugodtan.

  Kinéztem az ablakon és meglepődtem mikor a sötétségben a szomszéd házat láttam meg. Harry leparkolt a ház előtt, majd kiszállt a kocsiból. Magamra kaptam a táskámat, majd én is kinyitottam az ajtót. Becsuktam magam után, majd elindultam az bejárati ajtó felé. Harry halkan lépkedett utánam. Bekopogtam az ajtón, majd vártunk egy darabig, amíg Danielle kómás fejjel nyitotta ki az ajtót. Ránk mosolygott, majd arrébb állt. Miközben mentem bentebb, adtam neki egy gyors puszit. Arca nyúzott volt, haja pedig kiengedve volt, így össze-vissza állt.

  -Nyugodtan menj aludni! – suttogtam neki. Bólintott, elköszönt tőlünk, majd eltűnt a szobájába. Harryvel leöltöztünk és lepakoltuk a cuccainkat. Rám nézett, majd adott egy puszit a homlokomra.

  -Adsz valami takarót?

  -Miért? – néztem rá furcsán.

  -Megyek aludni. – mosolygott, majd a kezét a derekamra helyezte. Közelebb húzott magához, így teljesen összeért a testünk.

  -A kanapén akarsz aludni? – néztem fel rá, majd beleharaptam az alsó ajkamba.

  -Ha még egy ilyet csinálsz az ajkaiddal szerintem mindketten jobban járunk ha én kint alszok. – mosolyodott el kacéran.

  -Na, én elmegyek, lemosom ezt a csúnyaságot a fejemről. – mutattam a fejemre, amire elvigyorodott. – Menj be a szobámba és feküdj le az ágyamra, majd megyek én is utánnad. – kacsintottam.

  -Biztos? – nézett rám csillogó szemekkel.

  -Menj, még mielőtt meggondolnám magam! – mondtam.

  -Igenis főnök. – suttogta, aztán közelebb húzott magához. Rátapasztotta a száját az enyémre. Lágyan beszívta az ajkam, majd adott rá egy puszit. Csukott szemmel álltam ott egy darabig. Hogy fogom kibírni vele ezt a hosszú éjszakát? Felsóhajtottam, majd elindultam a szobám felé. Harry követett engem. Kinyitottam az ajtót, majd felkapcsoltam a lámpát. A szekrényemhez mentem és kivettem egy pizsamaszerelést magamnak. Már indultam volna ki, mikor Harry hirtelen lekapta az ingjét. Nem akartam odanézni, de egyszerűen vonzotta a tekintetemet meztelen felsőteste. Odapillantotam és azt hittem ott helyben összeesek. A felsőteste izmos volt. A hasán halvány kockákat véltem felfedezni. Elnéztem máshova, még mielőtt teljesen beégtem volna.

  -Van valami baj? – kérdezte.

  -No-no. – habogtam.

  -Ugye nem zavar? - mutatott a meztelen felsőtestére. - Nem tudok ruhában aludni.

  -Már levetted és kérlek, azért a nadrágot hagyd magadon. – mondtam gyorsan. – Amúgy nem zavar. Mindjárt jövök!

Daisy pizsamája

  Kiléptem az ajtón, majd átsétáltam a fürdőbe. Többször botlottam meg a nagy sötétségben. Amikor végre beértem a fürdőbe felkapcsoltam a lámpát. Megálltam a tükör előtt és belenéztem. Undorító voltam. Akármennyire is gáz volt, de felnevettem magamon. Ocsmányul festettem. Megfordultam, majd elkezdtem lehúzni magamról a hosszú maxi ruhát. Belebújtam a Minnie egeres nadrágomba és pólómba. Jó érzés volt végre kényelmes ruhában lenni. A hajamat egy hajgumival felfogtam egy copfba a fejem tetejére. A hosszú hajam így hullámoson verdeste a hátam közepét. Megengedtem a csapvizet, majd neki láttam eltüntetni a fekete sminkfoltokat. Végeztem, aztán megtöröltem az arcom egy törölközővel. Belenéztem a tükörbe és végig néztem magamon. A szemem egy kicsit piros volt, de zölden csillogott. Más voltam most, mint eddig. Most boldog voltam. Teljesen boldog. Még megmostam a fogam, majd kiléptem az ajtón. Lekapcsoltam magam után a lámpát és a vak sötétségbe próbáltam betalálni a szobámba. Harry lekapcsolta a lámpát valószínűleg, hiszen most még a szobából kiszűrődő fényt sem láttam. Így még nehezebb volt a helyzetem. Egy kisebb szerencsétlenkedés után végre megtaláltam a kilincsemet, majd lenyomtam és bementem a szobámba, ahol sötétség volt mindenhol. Bezártam magam mögött az ajtót, utána pedig leraktam az asztalra – vagy valahova máshova – a ruhámat.

  -Harry? – suttogtam. Reméltem, hogy még nem aludt el.

  -Igen? – válaszolt suttogva.. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd elindultam a hang irányába. Enyhén nekimentem az ágyamnak, de mitsem törödve vele, fogtam és feltérdeltem rá. Harry felemelte a takarót, majd lefeküdtem mellé. Ő rám húzta a takaró felét és közelebb csúszott hozzám. Jó érzés volt a közelsége. Elmosolyodtam, mikor megtapintottam a felső testén az ingjét. Tehát, visszavette.  Közelebb csúsztam hozzá, ő pedig kezével megkereste az enyémet. Megfogta, majd a másik kezét a derekamra helyezte. Éreztem a testét a testem mellett.

  -Ne tudd meg, mióta vágyok erre! – suttogta. Olyan furcsa volt, hogy ilyen közel voltam hozzá. Beszívtam a levegőt, így megéreztem Harry illatát. Imádtam.

  -Én is. – mondtam őszintén.

  -Olyan érzés, mintha nem történt volna semmi. Mintha az óta még mindig együtt lennénk. – mondta. – Pedig rengeteg minden történt. - tette hozzá egy kis idő után.

  -Sajnos igen. – motyogtam.

  -Mit szólnál, ha játszanánk? – kérdezte izgatottan, majd meglepődtem, hogy hogyan lehet ennyire éber, ugyanis én már kezdtem nagyon álmos lenni.

  -Mit akarsz játszani? – forgattam meg a szemem, még ha nem is látta a sötétbe. Harry és a játékai. Nem mindig túl jó.

  -Én kérdezek tőled valamit, amit nem tudok rólad vagy lemaradtam az évek folyamán, majd mikor válaszoltál akkor te is kérdezel tőlem. Egy szabály van. Nincs olyan, hogy nem válaszolsz!

  -Ez tetszik. – mondtam meglepődve. Fentebb csúsztam a helyemen és megtámaszkodtam az ágy támlájába. Harry keze lecsúszott a derekamról, de a kezemet nem engedte el. – Melyikünk kezd?

  -Kezdd te! – mondta.

  -Hát jól van. – mondtam. Elkezdtem gondolkodni, majd feltettem az első kérdést, ami eszembe jutott. – Milyen most a fiúkkal lenni?

  -Hát… - kezdte. Köhögött egyet, majd ismét belekezdett. – Amikor megmondták nekem, hogy nem jutottam tovább szörnyen kétségbe estem, de azt tudod, hiszen ott voltál. Majd ugyebár visszahívtak és közölték, hogy együtt lehetünk. Attól a pillanattól imádom a fiúkat. Nélkülük semmit sem értem volna el. És örülök, hogy ilyen négy embert ismertem meg. Olyanok, mintha a testvéreim lennének. Jó velük lenni és jó, hogy nem kell semmit sem egyedül végig csinálnom. Gemma a múltkor azt mondta, hogy féltékeny rájuk. – nevetett fel.

  -Velük mi van? – kérdeztem kíváncsian. Ez a kérdés tényleg nagyon érdekelt, hiszen Gemmával és Ann-el nagyon jóba volt régen.

  -Hé, egyszerre csak egy kérdés. – nevetett fel.  

  -Jólvan. Na, akkor te kérdezel! – mondtam neki.

  -Na, várjunk csak. Mit is kérdezzek? – beszélt magának. – Tudom már. Kellemetlen, de érdekel. Te és Niall? Volt valami köztetek?

  -Nem. – mondtam, szerintem túl gyorsan is. Eszembe jutott az az este, mikor részeg volt. Azt inkább nem mondanám el Harrynek, ha tehetem. – Mi csak barátok vagyunk. Nagyon jó barátok. Nem volt és nem is lesz köztünk semmi!

  -Értem. – mondta.

  -Volt valami kapcsolatod? Valami komolyabb?

  -Voltak kapcsolataim, de semelyiket sem gondoltam komolyan. Csak szórakoztam velük. Na és neked? – kérdezte.

  -Dettó. – válaszoltam egyszerűen. – Gemmáékkal mi van? Mond, mikor elhagytalak, hogyan reagáltak rá?

  Egy kisebb csend következett be. Megijedtem. Lehet, hogy a választ jobb lenne nem megtudnom?

  -Igazából Anya szörnyen meglepődött. Nem értette, mert nagyon szeretett téged. Támogatott engem és próbált vigasztalni, hogy majd találok helyetted, valaki mást. Gemma pedig… Gemma máshogy reagált. Ő nagyon haragudott rád. Szeretett téged és nagyot csalódott benned akkor. Sajnálom, hogy nem tudja az igazat. Én is sajnálom, hogy voltom olyan hülye és hittem a hazugságodnak.

  -Remélem, egyszer megbocsátanak nekem. - gondolkoztam el.

  -Abba biztos vagyok. – kezdte el simogatni a kezem. Lehunytam a szemem és csak élveztem a pillanatot, hogy végre vele lehettem. Ennyi év után végre itt vagyok. Vele.

  -Daisy? – suttogta.

  -Igen?

  -Ha tehetnéd, akkor folytatnád a ballettet? – kérdezte. - Tudod, ma, amiket mondott a régi tanárod. Eléggé pozitív véleménye van veled kapcsolatban.

  -Mindennél jobban. – mondtam mindenféle gondolkodás nélkül.

  -Tudtam, hogy ez lesz a válaszod. – nevetett fel, majd én is elmosolyodtam. Fogalmam sem volt mennyi lehetett az idő, csak azt tudtam, hogy már késő lehet és nagyon álmos vagyok. Ásítottam egyet.

   -Én kezdek álmos lenni.

  -Én is. – mondta. Elmosolyodtam, majd megint elhelyezkedtem kényelmesen. Harry az egyik karját a fejem alá csúsztatta. Én teljesen hozzásimultam és fejemet elhelyeztem a nyakánál. Haja csiklandozta a homlokomat. Jó érzés volt. Egy kis ideig hallgattam Harry lélegzését, aztán még mielőtt elaludtam volna átöleltem. Ő adott egy puszit a homlokomra, majd kezdett elnyomni az álom.