27. rész "Almost Perfect"

  -Elmondod végre, hogy mi történt? – kérdeztem, közben pedig lehajtottam a WC ülőkét és ráültem. Az arcomat a kezem közé fogtam, majd felsóhajtottam. Amilyen jól kezdődött az este úgy kezd egyre rosszabb lenni. Rápillantottam Emilyre, aki próbálta összeszedni magát. 

  -Nem hagyhatjuk holnapra, Daisy? – nézett rám. – Nem akarlak most ezzel terhelni. Látom, hogy van valami baj. Inkább te mondd el, mi a bajod!

  -Harry. – mondtam a lábamat nézve. – Azzal vádolt, hogy megcsalom Niallel. Érted? Pont Niallel csalnám meg? El akart menni, de elhoztam a kulcsot magammal.

  -Jól tetted. Harry meg egy balfasz, ha ilyet gondol rólad. Nem is értem egyáltalán, hogy tudott ilyen megfordulni a fejében.

 Valaki kopogott az ajtón, amire mindketten összerezzentünk. A kilincs lecsukódott, majd a barna hajú és szemű fiú lépett be. Zayn bocsánatkérően ment oda Emilyhez, majd megölelte.

  -Nagyon sajnálom, Emily. – elengedte, majd rám nézett bocsánatkérően. – Daisy rettenetesen sajnálom.

  -Jólvan. – mondtam és közben kezdtem rájönni, hogy igazából nem is rájuk haragszok, hanem a kint lévő göndör hajú fiúra. – Én is sajnálom, hogy letámadtalak titeket. De Zayn, ő az unokatesóm és alig ismered…

  -Tudom és sajnálom. Hidd el, ha az én unokatesómra másztak volna rá, akkor én is kiakadtam volna. – mosolygott rám megértően.

  -Emily, beszélhetnénk? – kérdezte Zayn Emre tekintve. Ő bólintott, majd Zayn készen ragadta és elkezdte húzni maga után.

  -Itt a kulcs! – mondtam gyorsan és Emily kezébe dobtam a kulcssomot. Zayn furcsán tekintett rám, mire csak legyintettem egyet.    

    Egy kis idő múlva én is követtem őket. Becsuktam magam mögött az ajtót és leoltottam a lámpát. Emilyék felvették a kabátúkat és kimentek az ajtón, a kinti sötétségbe. Zayn szavai megnyugtattak, főleg, hogy láttam, már nem részeg, így nem aggódtam attól, hogy Zayn és Emily közt megint lenne valami komolyabb.

   Csoszogva mentem a dübörgő zene irányába és mikor megláttam Danielle, Liamet, Niallt és Louist táncolni a nappali közepén, a rossz kedvem ellenére, rögtön elmosolyodtam. Danielle, mikor észrevett azonnal odarohant hozzám és megölelt. Elkezdett tolni a konyha felé, amitől majdnem elestünk.

  -Mi történt Harryvel, D? – kérdezte aggódva, mikor végre megállt.

  -Hát, nagyjából annyi, hogy megvádolt, hogy megcsalom Niallel. – fújtam ki a levegőt. – Felidegesített, hogy nem bízik meg bennem, ezért jól kiosztottam.

  -Jól tetted. – mondta büszkén, majd elkomolyodott. –Daisy, félre ne értsd, de Harry amióta visszajött a veszekedésetek után csak ott ül, és nem csinál semmit. Louis oda ment hozzá, de csak elküldte. Szerintem már megbánta, amit tett. – mondta őszintén.

  -Jólvan. Menjünk vissza. – mondtam neki és rámosolyogtam. Ő visszament táncolni én pedig leültem a fotelre Harrytől a legmesszebbre úgy, hogy még véletlenül sem néztem rá mikor elhaladtam előtte. Éreztem magamon a tekintetét, de próbáltam nem foglalkozni vele. A kezemen a kiszáradt bőrdarabkákat kezdtem el nézni, ami igazán lekötött.

  -Daisy, nagyon sajnálom. – mondta Harry a fülembe, amitől összerezzentem ijedtemben. – Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom, hogy nem bíztam meg benned. Kérlek, bocsáss meg. Nem bírom ki, hogy ne legyél velem. Szükségem van rád és nem szeretném, ha ez a hülyeség miatt, amit beképzeltem, vége legyen.

   Feltekintettem rá. Közel ült hozzám, a tekintetemet kereste. Mikor megmakacsoltam magam, hogy azért se nézek rá, fogta és megcsókolt. Durván mégis félve nyomta rá ajkát az enyémre. Egy ideig csak ültem ott, majd Harry a kezét a tarkómra helyezte és közelebb húzott magához. Visszacsókoltam, majd elengedett és a reménytől csillogó szemével nézett rám.

  -Kérlek, mondd, hogy megbocsátasz. Ígérem, soha többi nem fogok féltékeny lenni! Megbízok benned! –ajkaival jól formálva mondta ezeket a szavakat.

  -Ígéred? – kérdeztem. Bólintott, majd megjelent az az aranyos mosoly az arcán, amit imádtam. Elmosolyodtam. Magához húzott és megölelt. Így ültünk egy darabig, mikor valaki ránk nem ugrott. Ijedtemben, csaknem felsikítottam. Fogalmam sem volt, melyik épeszű lehetett az, de próbáltam kibújni nehéz súlya alól, ami nem túlzottan sikerült. Felnevettem szerencsétlenkedésem miatt.

  -Melyik idióta az? – kérdezte Harry nevetve. Niall esett le rólunk, egyenes a földre. Nagyon koppant a feje a padlón, mire magamban felszisszentem. Biztos fájhatott neki, de ő csak felállt és nevetve ránk nézett. Úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

  -Az év párja. Örülök, hogy együtt vagytok, haverkáim. – mondta. Halottam a hangján, mennyire részeg, ezért csak megforgattam a szemem. A többiek felé fordult és nevetve sikítozni kezdett. – Örök szingli leszek és az is maradok!

  Nevetve néztem, ahogy Niall produkálta magát. Egyik szám után énekelte a másikat és közben egyáltalán ne zavartatta magát, hogy egyedül táncol. Harry közvetlen mellettem ült és átkarolt. Mikor Niall elment a konyhába keresni valamit enni, Harry elkezdett apró puszikat adni a nyakamra. Felsóhajtottam, majd nyomta egy puszit a szájára. Rám mosolygott, majd fáradtan ráraktam a fejem a vállára és a lábaimat felhúztam az ölébe. A hangos zene, Daniék nevetése és Niall hangos kiabálása ellenére éreztem, hogy csukódik le a szemem. Egy kis ideig próbáltam nyitva tartani szemhájaimat, de sajnos az álmosság nyert és ott helyben, Harry vállán, a bulizó társaság ellenére, elaludtam.    

   A fejem szörnyen sajgott, a hasam fájt és a nyakam eléggé lehetetlen pózban volt. Kinyitottam a szemem és elmosolyodtam, mikor láttam, Harry ölébe fekszem a szobámban. A keze a hátamon pihent, úgy tartva engem, le ne essek róla. A fejem a fejének támasztva volt, amit most kíntól szenvedve emeltem fel. Rettentően elaludtam a nyakam. Magamra néztem és láttam, hogy még a tegnapi ruháimban vagyok. Mivel láttam, hogy Harry még javában alszik, próbáltam halkan kimászni mellőle. Mikor már álltam volna fel, egy halkat nyögött.

   -Hova mész? – kérdezte dörmögős, suttogó hangon. Elmosolyodtam kómás arca és kócos haja láttán, ami most kivételesen nem beállítva és tökéletesen állt.

   -Aludj tovább, majd visszajövök! – mondtam és nyomtam a homlokára egy puszit. Mosolyogva, megjelenő gödröcskéivel fordult a hátára és tovább aludt. Csábított, hogy visszafeküdjek mellé és hozzábújjak, de a fejfájás nyert.

  Halkan mentem a konyha felé és közben benéztem a nappaliba. Elmosolyodtam mikor Zaynt láttam meg nyomorogni a kétszemélyes fotelbe aludni. Louis, Eleanor és Niall pedig a kihúzhatós ágyon aludtak, nyílván kényelmesebben, mint Zayn. Louis teljesen Eleanorhoz bújt, amitől annyira aranyosak voltak. Tovább mentem a konyhába, mikor az étkező asztalon egy piros cetlit találtam. Jobban megnéztem, majd elkezdtem olvasni:

   Jó reggelt, Daisy!  Ahogy ismerlek már Te is fent vagy! Azt hiszem a tegnap után ez jól fog jönni! ;) Kint vagyok az udvaron!   Puszi, Emily xoxo

   Mosolyogva emeltem fel a kispapírt, ami alatt egy fajdalom csillapítót találtam. Elvettem a rózsaszín pirulát az asztalról, majd a tegnap vett alma lével lenyeltem. Ittam még egy pohár alma levet, majd elindultam az ajtó felé. Halkan felvettem a bélelt kabátomat és a csizmámat. Felhúztam magamon a kabátot és a cigis dobozom kíséretével kiléptem az ajtón. Nem lepett meg, mikor Emily szőke hajkoronáját pillantottam meg a lépcsőnél, ám az már inkább jobban okozott meglepetést, hogy a kezébe egy szál cigit tartott. Értetlenül adtam egy puszit a hajába, majd én is rágyújtottam.

  -Mióta cigizel? – kérdeztem, miközben a gyújtómmal szerencsétlenkedtem. Mikor sikerült meggyújtanom a cigimet, beleszívtam, majd kifújtam a füstöt. Ezt többször megismételtem.

  -Már egy ideje. Amióta történt ez a dolog. – mondta lesütve a szemét, majd beleszívott a nikotin szálába.

  -Nem jó dolog ez, Emily! – mondtam neki. Rám nézett, majd vágott egy grimaszt mikor éppen a cigimbe szívtam.

  -Szerintem ne Te magyarázd meg nekem, hiszen már régóta cigizel. – mondta és nem is cáfoltam. Felsóhajtottam.

  -Elmondod, hogy mi történt tegnap? – kérdeztem, mert érdekelt a dolog, mi ütött belé és Zaynbe.

  -Nem tudjuk. Igazából egy hirtelen ötlet volt mindkettőnk részéről, meg persze az alkohol is szerepet játszott. Ő összeveszett Perrievel, engem meg megcsalt Rob.  Mindketten a másikon veszettük le a csalódást. Reggel már beszéltem vele és tegnap este is rengeteget dumáltunk. Szégyelli magát nagyon és szeretné jóvátenni. Igazából tegnap igen jól megismertem és egy nagyon rendes fiú.

  -Tudom. – mosolyogtam. – És Rob? Vele mi történt?

  Emily egy nagyot sóhajtott.

  -Egy buliban voltunk. – kezdte el és láttam a szemében a fájdalmat. Tudtam, milyen nehéz lehet neki erről beszélni, de tudtam, jobb lesz, ha elmondja. – Robbal sokat ittunk és jól éreztük magunkat. Sokan voltak, én pedig elmentem Sarah-al táncolni. Egy ideig táncoltunk, mikor a sarokban észrevettem Amy-t és Rob-ot eléggé közel kerülve egymáshoz.

  -Amy? – kérdeztem tőle.

  -Amy, a régi legjobb barátnőm, aki most a suli legmenőbb csaja. – magyarázta. – Oda mentem hozzájuk és megkérdeztem Rob-ot, hogy mit művel, de ő persze az egészet cáfolta és a végén még ő lett rám mérges. Elindultunk haza hozzánk és mikor beléptük az ajtón, rá vetettem magam, mert tudtam, hogy Rob túl akar lenni az első alkalmunkon. Félelemből csináltam, mert rettegtem, hogy Rob elhagy. Mikor már majdnem megtörtént a dolog, kétségbe estem és szóltam neki, hogy fejezze be. Ő ettől teljesen idegbeteg lett és magamra hagyott –itt kezdett el sírni Emily, mire gyorsan átöleltem őt.

  -Sh, jólvan Emily semmi baj. Rob egy féreg. Nem érdemel meg téged. – nyugtattam és elöntött a düh, hogy valaki, így meg tudta bántani az unokatesómat.

  -Egész este sírtam és magamat hibáztattam. – folytatta Em. – Aztán másnap mikor mentem suliba együtt láttam őt és Amy-t. Eléggé együtt. Elmentem mellettük, Rob pedig utánam jött. Kiderült, hogy tőlem egyenesen Amy-hez ment.

  -Hidd el, Emily hozzád egy sokkal jobb való. Nem érdemli meg, hogy miatta szomorkodj! Ő egy seggfej. Találsz valaki jobbat. – mondtam neki.

  -De én Őt szeretem! Még mindig. Nem tudom elfelejteni őt. Mindig csak arra gondolok, hogy lehet már máskor is megcsalt. – sírta és gyorsan átöleltem.  Elkezdtem simogatni a hátát és hagytam, hogy csak sírjon és sírjon.

  Az ajtó kinyitódott, majd Zayn lépett ki rajta kómás fejjel. Mikor meglátott minket rögtön oda lépett Emily mellé. Elengedtem a lányt, majd felnéztem Zaynre. Átölelte Ő is Emilyt, aki ettől még jobban elkezdett sírni. A barna hajú fiú még szorosabban ölelte magához.

  -Shh, Emily, nyugodj meg! Mi történt? – kérdezte tőlem Zayn halkan.

  -Rob. – tátogtam neki. Emily egyre jobban zokogott, Zayn pedig egy puszit nyomott Em hajába. Fogalmam sem volt, hogy mikor lettek ennyire jóba, de örültem, hogy egy ilyen rendes fiú van most unokatesóm mellett, mint Zayn. Egy kis idő után feleslegesnek éreztem magam.  Elkezdtem nézni London szürke felhőit és szomorkodtam, hogy a tegnapi napsugaraknak jele sem volt már. Az utak vizesek voltak, a levegőt megtöltötte a szmog és az eső illata.

  -Magatokra hagyhatlak? – kérdeztem Zaynre nézve. Mosolyogva bólintott, majd bementem a házba. Villámgyorsan leöltöztem és megindultam a konyhába. Halkan lépkedtem, majd mikor elértem a konyháig, bekapcsoltam a kávéfűzőt. Dupla adagot csináltam a nagy csapatnak. Vártam a kávéra és közben azon gondolkodtam, mit is csinálhatnék reggelire ennek a sok embernek. Gondolkoztam a meleg szendvicsen, de szerintem nem lenne annyi kenyér itthon, főleg ha Niall megeszik vagy fél kiló kenyeret egymagába. A másik ötletem a tojás volt, de sajnos e miatt is a boltba kellett volna menni. Végül palacsinta mellett döntöttem. Finom is és most szerintem egy kicsit kényeztetni kel a fiúkat, a fárasztó napok előtt. Elővettem egy nagyobb tányért és összekevertem benne az összes hozzávalót. A lefőtt kávéba közben raktam pár kiskanál cukrot, majd öntöttem magamnak egy bögrébe, amit rögtön megittam. Éreztem, hogy kezdek egy kicsit felébredni, majd a serpenyőt ráraktam a gáztűzhelyre és vártam, amíg fel nem melegedett. Beleöntöttem egy kis adagot a tésztából, majd visszaraktam sülni. Egész gyorsan ment az egész sütögetés, mert már csak azt vettem észre, hogy a nagytányér fele eltűnt. Ismét ráraktam egy újabb palacsintát a sütőre, mikor valaki a kezét a derekamra helyezte, majd végig simítva a hasamon, összekulcsolta elől a kezét. Közelebb lépett hozzám, így éreztem hátamon a testét, mennyire hozzám simul. Adott egy puszit a vállamra, majd ráhelyezte a fejét és úgy nézte Harry, ahogy sütöttem a palacsintát.

  -Mióta sütőd? – kérdezte Harry. Rápillantottam és egy kicsit válatlanul ért, mennyire közel is van az arca az enyémhez. Adtam neki egy gyors puszit, amitől elmosolyodott.

  -Már ez az utolsó. – mondtam neki és éppen kivettem a palacsintát a sütőből. Felemeltem a palacsintával tele lévő tányért, majd átraktam az asztalra és neki láttam megkenni őket nutellával, kakaóval és lekvárral. Harry leült elém és ő is segített, így gyorsan végeztünk. Megálltam felette, majd elvettem egy kakaós palacsintát. Beleharaptam és éreztem, ahogy a benne lévő kakaó szétterjed a számba. Észre se vettem, hogy a palacsinta végéből folyik ki a kakaó, csak mikor már Harry egyik hajtincsén nem láttam meg a barna foltot. Abbahagytam a rágást és ledermedve nézem az evő Harryre, aki minden bizonnyal nem érzékelte, hogy összekakaóztam.

   -Mi az? – nézett rám és harapott még egyet a lekváros palacsintájából. Elpirultam és a hajára néztem. Fel sem kellett néznie, ugyanis a hajáról egyenesen az orrára csöppent a kakaó. Ijedten törölte meg az orrát, majd mikor meglátta a barna foltot a kezén, felnézett rám. Felnevettem vicces feje láttán, mikor felkapott egy palacsintát és elkezdte széttekerni. Érdekesen néztem rá, hogy mit művel, mikor fogta és felém dobta a palacsintát. Nem volt időm elugrani, ezért telikapta az arcomat a meleg, nutellás palacsinta. A tészta leesett a földre én pedig nutellás fejjel néztem Harryre.

   -Jól áll a barna. – mondta nevetve.

   -Seggfej. – mondtam sértődötten. – Az enyém véletlen volt, te pedig… Istenem, Harry, nézz már rám!

   -Így is szexi vagy Daisy! – mondta és rám kacsintott. Elnevette magát, mire megjelent két gödröcskéje. A két mutatóujjamat az aprómélyedésbe nyomtam, majd adtam egy puszit a szájára. Ő puszi helyett elkezdett csókolni, mire én fogtam és a lehető legjobban hozzá nyomta az arcom az övéhez. Rögtön elhúzódott, majd mikor megláttam az arcát elnevettem magam. Tiszta merő kakaó volt a haja, a szája, a szemöldöke, mindene.

   -Ez nem volt szép! – nézett rám csúnyán, mire csak még jobban elnevettem magam. Egy kis idő után félretette önmaga és külseje sajnáltatását és elkezdett nevetni.

   -Veletek meg mi történt? – kérdezte Danielle mögöttem elhaladva. Morcos fején egy mosoly jelent meg mikor meglátta a fejem.

   -A polcon van a fájdalomcsillapító. – mondtam neki, mire bólintott. – Palacsinta meg itt.

   -Egy istennő vagy! – mondta és adott egy puszit a hajamba. Elvett egy palacsintát és elkezdte enni. – Imádlak barátnőm!

   -Oh, ezt máskor is mondhatnád, nem csak mikor palacsintát csinálok! – mondtam neki nevetve.

   -Tudod, hogy te vagy a legeslegjobb barátnőm! Ezt nem kell még csak mondani sem! – ölelt át.

   -Menj és fürödj meg, mert undorító vagy! – mondta, majd négy palacsintával a kezében elment. Végig néztem magamon, majd rájöttem valóban jól jönne egy zuhanyzás.

   -Segítsek megfürödni? – kérdezte Harry kacér mosollyal az arcán. – Nekem is menni kéne. Mehetnénk együtt. – mondta, majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az orrára.

   -Mikor kell mennetek? – kérdeztem és közben beleültem az ölébe. Átöleltem a nyakát, közben pedig a haját simogattam.

   -Nem tudom. Ma nem leszek sokáig. Szerintem olyan 1 körül megyünk, és négyre már haza érünk. – mondta lassan, mert közben gondolkodott. – Anyáék hívtak, hogy menjek haza addig, amíg itt vagyok Londonban.

   -Menj is! Biztos hiányozol nekik. – mosolyogtam rá. – Ma mikor találkozunk?

   -Hát… Igazából erről akartam beszélni veled. Arra gondoltam, hogy jöhetnél velem hozzánk, haza. – mondta és közben várta a reakciómat.

   -Nem biztos, hogy ez jó ötlet. – mondtam neki bizonytalanul. Mikor értetlenül nézett rám, folytattam. – Két éve… szerintem megutáltak engem. Nem biztos, hogy szívesen látnának. Meg hát Harry, nem állíthatok oda be úgy, hogy nem hívtak.

   -Tehát most hívtalak meg. – mosolygott. – Ne félj, nem lesz semmi baj.

   -Nem hiszem, hogy jó ötlet. – mondta és közben próbáltam idegességemet leplezni egy mosollyal.

   -Kérlek, Daisy. Sokat jelentene nekem. Ott lesz az egész család. Szeretném, ha ott lennél velem. - nézett bele, mélyen a szemembe.

   -Jólvan. – mondtam neki sóhajtva.

   -Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondta és boldog arca láttán, mosoly jelent meg az arcomon. Magához ölelt, majd belegondoltam, mibe is mentem bele. A hasam összeszorult, ha csak arra gondoltam, hogy hozzájuk kell menni. Már Anne és Gemma miatt is eléggé izgultam, még hogy az egész család miatt. Lehunytam a szemem és megtámasztottam a fejem Harry halántékénál.

   -Mennyi az idő? – kérdeztem tőle. Előkotorászta a telefonját, majd egy halkat nyögött mikor meglátta az időt.

   -Dél múlt 8 perccel. – mondta. – Azt hiszem, szólni kéne a többieknek, ha oda akarunk érni Paulhoz időben. Még el kéne mennem, lezuhanyozni.

   -Zayn már ébren van. Kint van Emilyvel. – mondtam neki.

   -Megyek, szólok a többieknek. – motyogta, majd felállt.

   -Én meg megyek fürdeni. – mondtam neki és adtam egy puszit a szája sarkába. Ő közelebb húzott magához és megcsókolt. Lassan és lágyan csókolt, amitől még közelebb húzott magához. Szétváltak az ajkaink, így szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Én váltam el tőle hamarabb, levegőhiány miatt.

   -Fél 5-re érted jövök, és ne félj, nem lesz semmi baj sem! – mondta és megpuszilta a homlokom. Még utoljára lábujjhegyre álltam és megcsókoltam, majd elindultam a szobám felé. Mikor a nappali előtt haladtam el, láttam, hogy Harry egyenesen az alvó Louisra, Eleanora és Niallre veti magát.

   -Normális vagy haver? – halottam Louis visító hangját a szobámig. Liam és Danielle halk beszélgetésére lettem figyelmes mikor elhaladtam a szobája előtt, majd bementem a szobámba. Kivettem egy egyszerű melegítő szerelést a szekrényemből és egy fehérneműt. Átsiettem a fürdőszobába, majd levettem kakaós, piszkos ruhámat. Megnyitottam a zuhanyt, majd a forró víz alá álltam. Hagytam, had folyjon végig a testemen a forró víz. Próbáltam nem arra gondolni, hogy pár óra múlva találkozok azokkal az emberekkel, akik nyílván gyűlölnek. Megértettem, hiszen okkal haragudnak rám. Anne-ek a fiát bántottam meg, Gemmának pedig a tesóját.

  Idegesen dörzsöltem a hajamba a kedvenc eper illatú samponomat. Kétszer megismételtem a folyamatot, majd miután leöblítettem magamról a sampont és a tusfürdőt, magamra tekertem a törölközőmet és kimásztam a zuhanyzókabinból. A vizes hajamra tekertem a törölközőt. Miután megtörölköztem felvettem a ruháimat és egy mamuszt, majd kiléptem az ajtón.

  Átsiettem a szobámba, levettem a törölközőt a hajamról, majd neki láttam megfésülni. Már a sírás fojtogatott a nagy gubancok miatt, mikor valaki kopogott az ajtómon.

   -Hmm? – kérdeztem tovább folytatva a hajam fésülését. Emilyre számítottam, de mikor megláttam Danielle göndör fürtjeit meglepődtem.

   -Bejöhetek? – kérdezte, de már be is zárta maga után az ajtót. Bólintottam neki, majd leültem az ágyamra és a hajamba akadt fésűvel szerencsétlenkedtem.  

   -Mi a baj? – kérdezte, és közben leült mellém. A kezébe vette a hajamba ragadt fésűt és elkezdte kiszedegetni a tincseimet. Nagy erőt vettem magamon, majd szóra nyitottam a szám.

   -Ma Harry elvisz hozzájuk. Mindenki ott lesz. Érted? Mindenki. Az egész családja. Szerinted? Én pedig voltam olyan hülye, hogy belementem az egészbe.

   -Hé, nyugodj meg. Nem lehet szörnyűbb a hajadnál, Bébi! – nevetett fel halkan. Elmosolyodtam, majd egy párnát magam mellől, a hasamhoz szorítottam. Az ujjaimmal belemarkoltam, mikor Danielle újabb fájdalmat okozott a hajam miatt.

   -Nagyon félek, Dan! Harry mondta, hogy Anne csalódott bennem, Gemma pedig megutált. Nem tudom, hogy fognak reagálni rám. – mondtam és kezdtem ismét kétségbeesni. Lehunytam a szemem és beszívtam a levegőt, majd lassan kifújtam. Ezt többször megismételtem, hátha megnyugodok, de sajnos nem sikerült.

   -Nyugodj meg, Daisy! Nem lesz semmi baj. Azóta eltelt már két év. Nem hiszem, hogy még mindig ugyan azok az érzelmek lennének bennük. És amúgy is, csak mondd el, hogy miért tetted azt, amit. Hidd, el nem lesz baj.

   -De…

   - Daisy! Nyugodj meg és nem lesz semmi baj! – mondta. Felsóhajtottam, mikor a hajam már egyenesen és gubancmentesen omlott a derekam közepéig.

   -Em? – kérdeztem a témától eltérően. – És a fiúk? Már elmentek igaz?

   -Em kaját csinál magának, mert Niall megette az összes palacsintát. – forgatta a szemét Danielle. – A fiúk meg hamarabb mentek, mert Harry elkezdett hisztizni, miszerint ő nem megy olyan fejjel sehova.

   -Ő és az egója. – mondtam a fejemet rázva. Danielle elnevette magát.

   -Tudod, Harry szeret téged. Nagyon is! – mondta és feltápászkodott a helyéről.

   -Honnan veszed? – néztem rá felhúzott szemöldökkel. Ő ravaszul elmosolyodott, majd a kilincs felé nyúlt. Még mielőtt kilépett volna a szobámból, rám kacsintott.

   -Danielle Claire Peazer!!! – ordítottam utána, mire csak nevetve becsukta maga után az ajtót. Megforgattam a szemem, majd elkezdtem keresni a telefonomat. Megnéztem mindenhol, a legvégén pedig az ágyam alatt találtam meg. Meglepődve vettem a kezembe a Blackberry 9990-et. A fülhallgatómat előkotortam a fiókomból, majd lefeküdtem az ágyamra. Betakaróztam és elmosolyodtam, mikor Harry illatát éreztem meg. Beszívtam jó mélyen, majd bedugtam a fülembe a fülesem. Elindítottam az egyik kedvenc számom, a Justin Timberlake- Mirrorst. Lecsuktam a szemem és próbáltam csak a zenére koncentrálni.

  

   ~~~ 3 órával később~~~

 

   A hasam ideges liftezése és a hányingerem ellenére próbáltam a legjobb formámat hozni. Egy egyszerű szűk, sötét farmert vettem fel, hozzá egy szürkés-lilás pólót és egy fekete blézer szerűséget. Egy magas sarkút vettem fel, mert kint nem volt annyira hideg. Nem nagyon öltöztem ki, de a magas sarkú mégis elegáns öltözéket tükrözött. A hajamat annak ellenére, hogy kimostam, a fejem tetejére fogtam egy kontyba, amiből egy-két tincs kilógott. Ékszer gyanánt egy csöngős fülbevalót raktam a fülembe, felvettem az órámat és a Nialltól kapott karkötőmet. Kifesteni csak természetesen festettem ki magam, hiszen nem szeretem az erős sminkeket.

Daisy 

  Kiléptem az ajtómon és a nappali felé vettem az irányt, ahol a chipset zabáló Emilyt és Daniellelt találtam. Mindketten itthoni ruhában voltak és a tv-t bámulták.

   -Jó vagyok így? Vagy nem TÚL sok? – kérdeztem és felemeltem a lábamat, a magas sarkúmat megmutatva nekik.

   -Gyönyörű vagy, D! – mondta mosolyogva Emily. Egy maréknyi chipset kezdett beletömni a szájába, amit nehezen rágott össze. Megforgattam a szemem.

   -Tényleg szép vagy! Nagyon! – értett egyet Danielle Emilyvel. – Harry mikor jön érted?

   -Pontosan 4 perc múlva. – mondtam az órámra nézve. – Addig kimegyek cigizni. Jössz Emily?

   -Nem, köszi. Azt hiszem Danielle lebeszélt az egész undorító füstfelhőről. – mondta és közben megremegtette az egész testét.

   -Helyes válasz! – mondtam neki büszkén. Elindultam a kabátomért, majd rájöttem, hogy lehet, nem a legjobb ötlet, ha most büdös bagó szaggal állítanék be Harryékhez. Sóhajtottam egy nagyot, majd átvonultam a konyhába. Elkezdtem keresgélni a „dugi édességek” közt, majd megörültem, mikor egy bontatlan bonbont találtam. A kezembe vettem a csokikkal teli lévő dobozt és miután ittam egy pohár vizet, elindultam az előszobába. Magamra vettem az egyik vastag télikabátomat és egy szürke sálat. Éppen a cipzárt húztam fel, mikor kint dudaszót hallottam. A hasam megrezdült a hirtelen előtörő izgalomtól.

   -Megyek lányok! Szorítsatok nekem! – kiabáltam be nekik remegő hangon.

   -Nem lesz semmi baj! Siess haza! – kiáltott Danielle.

   -Sziasztok! – mondtam halkan, majd elraktam a telefonom a zsebembe és a kezemben lévő bonbonnal kiléptem az ajtón. Bezártam magam után az ajtót, majd Harry fekete, méregdrága kocsijához siettem. Gyorsan bepattantam mellé, majd szó nélkül bekötöttem magam. Remegő kezem miatt többször próbáltam becsatolni az övemet, de ne sikerült. Hirtelen Harry keze jelent meg a kezemnél és egy egyszerű mozdulattal bepattintotta a helyére.

   -Gyönyörű vagy, DD! – mondta a fülemhez hajolva. A hideg is kirázott, a közelsége miatt.

   -Köszönöm! – motyogtam neki. Bólintott, majd beindította a kocsit és elindult. Az szélvédőn bámultam kifelé, Harry tekintette pedig cikázott köztem és az út közt. Kifújtam a levegőt, majd hátradűltem az ülésemben. Rettenetesen izgultam. Még ennyire szerintem sosem. Egy fellépés előtt sem éreztem még így magam. Olyan volt, mintha bármelyik pillanatban összeeshetnék. Elkezdtem harapdálni a számat, amitől egy kicsit nyugodtabb lettem.

   -Nyugodj meg Daisy! Nem lesz semmi baj! – mondta, a csendet megtörve. A kezét a kezemre helyezte, majd ujjait átfűzte az enyém közt. Hüvelyujjával nyugtató köröket rajzolt kézfejemen, amitől teljesen nyugodt lettem. – Anyámék nem boszorkányok! – nevetett fel, én pedig csúnyán néztem rá, amiért ennyire viccesnek találja félelmemet.

   -Nem tudom, te mit tennél az én helyembe. – mondtam neki, majd elfordítottam a fejem és elkezdtem bámulni az elsuhanó tájat.

   -Bocsánat! – mondta Harry. Csak megrántottam a vállam és tovább bámultam kifelé az ablakon. Már egy ideje úton lehettünk, mikor arra lettem figyelmes, hogy a kocsi lelassul, majd teljesen megáll. A szívem gyorsabb tempóba váltott, majd magam elé néztem és találkoztam a nagy, családias házzal. Az összes közül felismertem volna ezt nagy és gyönyörű házat. Oldalra pillantottam a vezető ülésre, de Harryt már nem láttam ott. Mire éppen keresni kezdtem volna, kinyitotta az ajtómat és biztatóan rám mosolygott. Viszonoztam mosolyát, majd felálltam, hogy kiszálljak, ami kissé szerencsétlenül sikerült, mert azonnal vissza is pattantam az ülésre. Értetlenül, ijedve néztem Harryre, aki próbálta vissza tartani a nevetését.

   -Kapcsold ki az övet! – mondta, majd paradicsom vörös fejjel nyúltam a biztonsági övem végéért. Kipattintottam, majd kiszálltam. A bonbont szorongattam az egyik kezemmel, a másikkal pedig Harry kezét. Ő csakúgy, mint a kocsiba köröket rajzolt a kezembe. Megálltunk az ajtóban, Harry pedig megnyomta az ajtó melletti csengőt. Hallgattam a hangos dallamot bentről, majd kiabálásokat, hogy: Valaki nyissa már ki!

  Idegesen álltam az egyik lábamról a másikra, miközben Harry csak mosolyogva nézett le rám. Az ajtó hirtelen kivágódott és egy szemüveges, ősz hajú, idős nőt tekintettem meg. Mosolyától a ráncok végig futottak az arcán. Olyan kedvesen nézett rám és Harryre, hogy egy időre teljesen megnyugodtam és elfelejtettem, hogy hol is vagyok.

   -Csókolom! – köszöntem félénken.

   -Szia, Mama. – mondta Harry, majd szorosan megölelte nagymamáját. A nagyija puszikat nyomott Harry vállára, ugyanis csak addig érte fel.

   -Sziasztok, gyerekek! Harry milyen jóképű lettél! – mondta és jól megnézte Harryt, tetőtől- talpig.

   -Kit hoztál magaddal? – nézett rám a nagyija kedvesen. – Óh, milyen széplány. Csak nem Daisy?

   -Daisy Conett. – mosolyogtam rá. Harryre pillantottam, aki kicsit elpirult.

   -Örvendek Daisy! Anne anyukája vagyok! Na de gyerekek, gyertek be! – mondta Harry Nagyija és szinte berántott a házba.

 Kelletlenül vettem le a kabátom. A cipőmért nyúltam, hogy levehessem.

   -Jaj, kislányom le ne vedd! Még a végén felfázol! – mondta Harry nagymamája hangosan, mire inkább visszavettem a cipőt. Harry elvette a kabátomat, majd felakasztotta a fogasra. Körülnéztem és láttam, hogy a ház semmit sem változott az évek folyamán. Furcsa érzés volt és egyben jó is, hogy megint itt lehettem, ahol régen általában minden időmet töltöttem. Körül néztem a nagy és közben szűkös, otthonos házba. 

   -Harry? – jött egy hang a hátunk mögül. Anne jelent meg köténybe, feltűzött hajjal, hatalmas mosollyal az arcán. Mind mindig, most is gyönyörű volt. A tekintette rám vándorolt, majd úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. Lefagyott a mosoly az arcáról, szája egy ideig tátva maradt.

   -Te meg mit keresel itt, Daisy? – kérdezte és hallottam a hangjából a kíváncsiságot és a megvetést. Az arcom eltorzult.

   -Én… Sajnálom. Harry hívott én pedig… Nagyon sajnálom. Igazán nem akartam zavarni. – motyogtam zavartan. Harry gyorsan közelebb lépett hozzám és az anyukája és a nagyija előtt megszorította a kezem.

   -Anya… Mi Daisyvel újra együtt vagyunk! Ezért hívtam. Szerettem volna, ha itt, mindenki előtt jelenthetem be a hírt! – mondta Harry az anyjára nézve.

 Anne, hol a kezünket nézett, hol engem. Zavaromban összeszorítottam a szám és a földet kezdtem el bámulni.

   -Harry… - mondta Anne és egy nagyot sóhajtott. – Ne emlékszel milyen csalódást okozott Ő? Nem teheted magaddal ezt. Nem bírom elviselni, hogy megint azt tegye veled, ami akkor tett! Nem hagyom!

  A szavai pofonként értek és éreztem, hogy a szemembe könny gyűlik. Erőt vettem magamon és nyeltem egy nagyot. Muszáj, hogy ne sírjam el magam!

   -Anya! Te nem tudod, hogy mi történt akkor… Legalább, hagy magyarázzuk el! – próbálkozott Harry és észrevettem, hogy idegesen szorítja a kezemet. Felnéztem rá és láttam az arcán a félelmet. Én tudtam, hogy lesz valami baj, de ezek szerint Harry csakis jóra számított.

   -Nem!  Nem akarom, hogy Ezzel legyél együtt! – mondta teljes utálattal a hangjában. Egy újabb pofon ért.

   -De, Anne! Hiszen itt áll előtted ez a lány. Hogy beszélhetsz róla így? – kérdezte Harry nagymamája Annetől, aki mellém állt és rátette a kezét a vállamra. Igazán hálás voltam, hogy legalább egy ember nem gyűlöl itt, Harryn kívül.

   -Anya, Te ebbe ne szólj bele! – mondta mérgesen nézve anyukájára Anne. – Ő az a lány, aki megkeserítette Harry életét, miután csak úgy ott hagyta Harryt.

   -Anne… - szóltam fel, mire mindhárman meglepődtek. – Kérlek, hagy magyarázzam meg mi történt akkor! Szeretném, ha tudnád az igazat!

   -Anya, kérlek, legalább hallgasd meg! Ne legyen már vita. Nem ezért jöttem. Kérlek! – kérte az anyját Harry. Anne gondolkozott egy kicsit, majd felsóhajtott és a fiára nézett.

   -Csak miattad H! Menj, köszönj a többieknek! – mosolygott Harryre. Harry megszorította a kezem, majd rám mosolygott és eltűnt. Anne arcáról eltűnt a mosoly, majd unottan rám nézett. – Gyere, segíts nekem és beszélünk!

 Anne elindult én pedig követtem őt. Egyenesen a konyhába veszetett, ami szerintem az egész ház legszebb része volt. A fal olyan volt, mintha téglából lett volna kirakva, a polcokról növények lógtak mindenhol. Leültem az egyik székre a kicsi asztalnál. Anne sürgött- forgott, hol ezt kavarta meg a gáztűzhelyen, hol azt.

   -Nagyon finom illatok vannak! – mondtam neki őszintén.

   -Köszi. – mosolygott rám Anne, amint meglepődtem. Felsóhajtott, majd kihúzta a mellettem lévő széket és ráült. Beletúrt barna hajába, majd belenézett a szemembe. – Na, mondd el mi történt Daisy!

   -Én nagyon sajnálom, amit csináltam régen. – vágtam bele rögtön a beszédembe. – Szörnyen utáltam magam amiatt. De tudnod kell, csak azért csináltam, hogy Harry a karrierjére tudjon koncentrálni. Még kicsi voltam és bolond, mert úgy gondoltam csak útba lennék. – motyogtam és közben a kezemet piszkálgattam az asztalon.

   -Szóval azt akarod mondani, hogy csak jó szándékból bántottad meg a fiamat? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.

   -Igen, csakis jó szándékból. Hazudtam neki, mégis mindennél jobban szerettem. Még mindig szeretem Őt. Nagyon sajnálom Anne. – mondtam neki őszintén. Megrázta a fejét és egy nagyot sóhajtott.
   -Daisy, én mindig is szerettelek, de én nem bírnám elviselni, ha megint csalódást okoznál a fiamnak. Én nem BÍROM mégegyszer végig nézni azt a Harryt. - mondta Anne mostmár sokkal kedvesebb hangon.

  -Nagyon sajnálom Anne. De szeretem Harryt. Mindennél jobban! - mondta neki határozottan. - Még mindig szeretljük egymást, Anne. Én nagyon sajnálom, amit tettem! Hidd el, csak jó szándékból csináltam.
  -Gondolon, Daisy. Igazából én is sajnálom az előbbit. - sütötte le a szemét. Meglepődtem a hirtelen történő kedélyváltozásán. 

  -Szörnyen hiányzott… - valottam be neki.

  -Elhiszem. Amit tettél, az tiszteletreméltó. – mondta Anne. Felállt a székéből, majd átölelt. Meglepődtem, de egy kis idő után visszaöleltem.

  -Annyira sajnálom Anne. Nagyon hiányoztál! – mondtam a hajába suttogva. Tényleg nagyon hiányzott már, hiszen régen olyan volt számomra ő, mint a második anyukám. Megsimogatta a hátam, majd elengedett. Mosolyogva nézett végig rajtam.
  -Kezdjük újra. Örülök, hogy itt látlak. Érezd magad otthon. - nevetett, majd megigazította a haját. A szeme az öltözékemre vándorolt. - Gyönyörű vagy Daisy! Régen is az voltál, de most… Már étem Harryt.

  -Köszönöm. – nevettem fel, elpirulva.

  -Segítesz megteríteni? – nézett rám. Boldogan bólintottam, majd felálltam és figyeltem mit magyaráz Anne. Miközben ő előszedte a tányérokat én a lábasba lévő levest kavargattam. Annevel közben sokat nevetgéltünk és beszélgettünk. Elmondta, hogy, kik is vannak most itt és azt is, kit nem szeret annyira. Szörnyen boldog voltam, hogy megbocsájtott nekem. Nyugodt voltam, de csak egy részben, ugyanis itt volt Gemma. 

  -Itt van egy szőke nő, Rebecca. Magas vékony, kihívó öltözködéssel. Rámászott már az összes közös férfi barátunkra. Harryvel is próbálkozott már. – forgatta a szemét Anne, mire felnevettem. – A csaj teljesen komolytalan kis liba. Még életében nem főzött, de kritizálni tud. Ne túlságosan barátkozz vele!

  -Jólvan! – nevettem.

  -Itt hagyhatlak egy pillanatra? Megcsinálom a hajam, egy perc és jövök. – mondta és már el is tűnt a konyhából.

  Visszaültem a székre és elővettem a telefonom. Elkezdtem nyomkodni, majd írtam egy SMS-t Daniellelnek és Emilynek, hogy minden rendben van. Miután elküldtem, lépteket hallottam. Harry lépett be a konyhába, majd mikor meglátott rögtön elmosolyodott. Megállt előttem, majd felült az asztalra. A kezét az arcomra rakta, majd végig simította. A keze megállt az állam alatt, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Felálltam a helyemről, majd magamhoz szorítottam Harryt. Felnevetett gyors ölelésem miatt, de én csak még szorosabban szorítottam.

 -Mi az Daisy? – kérdezte Harry nevetve, majd eltolt magától, hogy megnézhesse az arcom
 -SZERETLEK! – mondta neki, majd megint átöleltem a nyakát. Egy puszit nyomtam a hajába és a nyakára.

 -Én is szeretlek Daisy! – suttogta.

 -Harry? Harry? Harry, hol vagy? – hallottam egy női hangot. Bárhonnan felismertem volna Harry nővére, Gemma hangját. Mosolyogva lépett be a konyhába, majd boldogságtól csillogó szemmel nézett bele testvére szemébe. A barna hajú, fehér bőrű lány, rémisztő mennyire hasonlított Harryre. Mintha ikrek lettek volna. Eszembe jutott a múlt, mikor még Gemmával nagyon jó barátok voltunk.

 -Istenem, úgy örülök neked, Kisdugó! – nevetett, majd észrevette, hogy Harry előtt álok pár centire. Rám nézett, majd az arca teljesen megváltozott. A boldogága eltűnt, helyére utálat és harag költözött. Nyeltem egyet, majd hátráltam egy lépést hátra. Gemma szinte utálattal nézett végig rajtam.

  -Harry? Mit keres itt ez a Ribanc? – kérdezte Gemma a fogai közt szűrve.

  -Gemma! – szólt rá tesójára, Harry. Odasétált hozzá és széttárta a karját Gemma előtt. Megakarta ölelni Gemmát, de a lány csak megrázta a fejét.

  -Nem! Addig nem állok veled szóba, amíg ez a Szuka el nem megy innen! – jelentette ki Gemma, majd kiviharzott a konyhából…