25.rész "Egy új vendég "

  Reggel arra keltem, hogy rettenetesen fáj a szemem. Óvatosan hozzáértem a fájdalom forrásához és kissé rosszul lettem, mikor megéreztem, hogy fel van dagadva. Felnyögtem, aztán kinyújtottam a kezem Harryt keresve. Nem találtam magam mellett senkit sem. Óvatosan nyitottam ki a szemem. Az ablakomból erős fényt fedeztem fel, ami zavarta a szemem, de mosolyogva álltam fel és mentem oda. Egy egyszerű húzással elhúztam a narancssárga sötétítő függönyömet és amilyen látvány elém tárult, igazán meglepett. London állandó borús, havas és esős időjárása helyett most a nap fényei világítottak be mindent. Boldogan néztem, ahogy a ház előtt, gyerekek rohangáltak össze-vissza. Hatalmas mosollyal nyitottam ki bukóra az ablakot, majd kisétáltam a szobámból.

 Egyenesen a konyha felé mentem, közben pedig körül néztem a házba, de csak ürességet láttam. Meglepődve léptem be a konyhába. Senki.

  Levettem egy poharat a polcról, teletöltöttem egy poharat vízzel, majd nagyokat kortyolva megittam. Felsóhajtottam, majd az asztalon lévő laptopommal átvonultam a nappaliba. Nagyon meglepődtem, mikor Liamet találtam ott, Tv-t bámulva.

   -Mi történt a szemeddel? – kérdezte rögtön Liam, mikor felpillantott rám. Az arca eléggé fáradt volt, szeme alatt csúnya karikákat véltem felfedezni.

   -Tegnap megtaláltak minket a Papparazzik. – mondtam és letudtam az egészet egy vállrándítással. Most belegondolva biztos, hogy ez lehet a baj.

   -Szegénykém. –mondta. Én csak megrántottam a vállam. – Nagyon fáj?

   -Hát, nem kellemes érzés. És te? Mit csinálsz itt egy magad? – kérdeztem, majd leültem mellé. Felnyitottam a laptopot és bekapcsoltam.

   -Daniék elmentek bevásárolni. – mondta rám nézve. – Egyedül maradtam. – tetettet szomorúságot. Elmosolyodtam rajta.

   -Oh, értem már akkor, hogy miért nincsenek itthon.

   -Milyen volt tegnap? – húzogatta a szemöldökét.

   -Jó volt nagyon. A darab csodálatos volt. – mondtam és visszagondoltam rá még egyszer. – Azok a táncosok elképesztő ügyesek voltak.

   -És Harry?  Vele mi volt? – mosolygott. Óh, tehát őt ez jobban érdekli.

   -Hát vele semmi. Azt hiszem, hogy mi újra együtt vagyunk. – mosolyogtam, majd rátekintettem a már teljesen betöltődött gépre.

   -Örülök neki. Ha Harry balfasz lesz, akkor én kinyírom. Szerencsés, hogy egy ilyen lányt megkaphatott. – mondta. Meglepődve néztem rá.

   -Azért annyira nem vagyok jó. – motyogtam zavaromban.

   -Hidd el, bármelyik fiú szerencsés, aki téged megkap. – mosolygott rám.

   -Hát, azért Danielle sem járt rosszul veled. – nevettem rá. – Amúgy mikor mentek el?

   -Már vagy fél órája.

   -Akkor hamarosan megérkeznek. Mit nézel? – mutattam a Tv-re. Valami mese ment benne, amire még nem egészen jöttem rá, mi lehet.

   -Óz, a nagy varázsló. – mondta.

   -Oh, az nagyon jó. – mosolyogtam.

 Liamet hagytam kibontakozni a mesenézésben, ezért megnyitottam a gépen a böngészőt. Beléptem a Twitterembe és elkezdtem nézni a sok tweetet, ami az este folyamán lett kiírva. Miután ezzel végeztem átléptem a facebookomba. 30 új jelölés jött, amit rögtön meg is nyitottam. Ismeretlen lányok voltak azok, amin igazából már meg sem lepődtem. Mostanság sokszor csinálják ezt. Nem jelöltem vissza senkit sem, hanem inkább elkezdtem nézni a hírfalat. Részben ezért is szeretem a facebookot, mert itt általában minden kiderül. Ki kivel jött össze, ki kivel csalta meg a másikat, ki kit utál stb. Néztem az embereket, aztán mikor már végkép meguntam, abbahagytam a gépezést.

   -Mond Liam, te már kerested meg magad a Google-n? – néztem rá kíváncsian. Tudtam, hogy ez teljesen bugyuta kérdés, de érdekelt.  

   -Minden nap megnézzük a fiúkkal magunkat. – mondta váll rántva. Furcsán néztem rá, majd összeszorítottam a számat, hogy nehogy elkezdjek nevetni. Elképzeltem magam előtt, ahogy Liam, Louis, Liam, Zayn és Harry délutánonként a gép előtt nézik magukról a képeket.

   -Mindjárt jövök. – mondtam és felálltam.

   -Hova mész? – nézett rám furcsán.

   -Pöfékelek egyet. – mondtam, majd elsétáltam az ajtóhoz. Ott magamra kaptam a kabátomat és egy mamuszt. A gubancos hajamból kiszedtem a hajgumit és hagytam, hogy hagy hulljon le a derekamig. A cigis dobozból kivettem egy szállat, elvettem egy gyújtót a helyéről, aztán kiléptem az ajtón. Összehúztam a kabátot magamon, de meglepettségemre egyáltalán nem volt hideg. Megálltam az ajtónál, mert pont ide sütött a nap. Lecsuktam a szemem és élveztem a melegséget. Egy kis idő múlva rágyújtottam és mélyeket szippantottam a nikotin szálamból. Jó érzés volt, csakúgy, mint mindig.

  A nyugodtságomat valami rezgés zavart meg a kabátomba. Kíváncsian nyúltam a kabátzsebembe, majd előhalásztam belőle a telefonomat. Ez vajon, hogy került ide?  Ránéztem a kijelzőre és boldogan olvastam el Anya nevét rajta. Mosolyogva kaptam a fülemhez a telefont.

   -Jó reggelt Anya! – mosolyogtam, attól függetlenül, hogy tudtam nem látja.

   -Szia, Kincsem. Mit csinálsz? Otthon vagy?- kérdezte.

   -Igen, nem régen keltem fel. Miért hívtál? – kérdeztem, mert tudtam, hogy valamit akar. Ismertem már anyát annyira, hogy tudjam nem hív fel csak úgy, hogy „hogy vagy?”

   -Szeretnék rólad valami komolyabbról beszélni. – mondta, amire én akaratlanul is elsápadtam.

   -Mi történt? – kérdeztem megrémülve.

   -Nyugodj meg, semmi baj sincs. Emily… - kezdte.

   -Mi történt Emilyvel? – kérdeztem ijedten.

   -Nyugi van Daisy! – mondta anya nevetve. Megnyugodva sóhajtottam fel. Ha anya nevet, akkor nem lehet nagy baj. Az elszívott cigimet elnyomtam a hamutartóba.

   -Szóval, Emily szakított Robbal és teljesen kikészült emiatt. Johhny és Ann már nem tudnak Emily-el mit csinálni. Nem eszik, nem alszik és állandóan csak sír.

   -Jaj, szegény Em. És miért szakítottak? – kérdeztem és közben rettenetesen csalódtam. Annyira aranyosak voltak együtt. Már Rob is kezdett szimpatikus lenni.

   -Ez a baj. – sóhajtott fel anya a telefonba. – Senkinek sem mondja el. Ezért is hívtalak. Rád felnéz, és veled biztosan meg tudná ezt beszélni. Vagyis reméljük. Mondat neki, hogy majd egyszer mehet hozzátok. Emlékszel? Mi lenne, ha hamarabb menne? Pontosabban ma. – mondta. Belegondoltam és rájöttem anyának igaza van, Emily nekem mindent elmond.

   -Beszélek Daniellel, de biztos, hogy benne lesz. Tudja már, hogy jönni fog hozzánk? – kérdeztem anyát.

   -Nem, még nem. Meglepetés lesz neki. – nevetett anya. – De készülj fel, mert elég gázos állapotban van.

   -Jól van. Amúgy mi újság van otthon? – kérdeztem.

   -Itt minden rendben. És veled? – kérdezte.

   -Tegnap színházba voltam. – meséltem neki.

   -Tényleg? Mit néztél meg? Kivel voltál? – kérdezgetett rögtön.

   -Harryvel voltam. A hattyúk tavát néztük meg. Képzeld találkoztam Elizabethel, a régi ballet oktatómmal. – mondtam kicsit félénkebben.

   -Ez nagyon jó. Tényleg? Sokat változott? – kérdezte.

   -Nem sokat változott. Azt mondta, hogy folytatnom kellene a táncolást. Azt mondta, hogy rendkívüli tehetség vagyok. – meséltem anyának a telefonba.

   -Ezt eddig is tudtuk. – mondta. Ennyi volt a reakciója, de nem is számítottam másra. Csak szerettem volna, ha mást mond. Felsóhajtottam.

   -Apropó Harry? Harry Styles? – kérdezte Olyan hangon. Elnevettem magam. – Na, mesélj csak!

   -Hát mi még nem tudom. Nagyon jóba lettünk, de majd mesélek még. – pirultam el. – Viszont most lerakom, majd visszahívlak, ha beszéltem Danivel. Nincsen itthon, de szinte biztos vagyok, hogy hamarosan hazaért. Szertelek anya! Puszilom Kiméket! – mondtam.

   -Ők is téged! Vigyázz magadra! – rakta le a telefont. Én is kinyomtam, majd elraktam a zsebembe a Blackberrymet. Még egy utolsót szippantottam a friss levegőből, aztán bementem az ajtón. Liam még mindig a nappaliban volt. Rögtön felkapta a fejét és rám nézett. Arca csalódottságot tükrözött. Gondolom nem rám számított.

   -Daisy, nagyon csúnya a szemed! Csinálj velem valamit! Van valami gyógyszer? –kérdezte aggódva. Bólintottam neki, de nem mondtam semmit sem, hanem csak bementem a fürdőbe. Ott belenéztem a tükörbe és rettentően megijedten. A szemeim fel voltak dagadva és vörösen csillogtak. A bal szememből pedig egy fehér rész sem látszódott. Úristen. Nagyon csúnya volt. Hogy fogok így Harryre nézni? Két vatta pamacsot beáztattam vízzel, majd visszamentem Liamhez. Helyet foglaltam az egyik kanapé és lentebb csúsztam, vízszintbe. Rátettem a vattát a szemembe és így már sokkal jobban éreztem magam.

  - Nagyon fáj? – kérdezte Liam.

   -Hát, nem túl kellemes. – motyogtam fel sem nézve rá. Ó sóhajtott egy nagyot, majd csendbe maradt. Míg Liam nézte a mesét, én csak hallgattam. Már a vége fele járhatott, amikor ajtónyitást és ajtócsapást hallottam. Nem sokkal később cipőkopogásra lettem figyelmes és szatyrok zörgésére. Valaki belépett a nappaliba, de még arra sem volt erőm, hogy levegyem a vattát és megnézzem, hogy ki az.

  -Daisy, te meg mit csináltál? – hallottam Daniellel hangját. Kihallottam belőle az aggódást és azt az enyhe gúnyt is.

  -Tegnap összefutottunk pár fotóssal. – motyogtam neki.

   -Jaj, szegénykém. – szólalt meg, valószínűleg Liam mellől. – Van itthon gyógyszer? Vagy valami szemcsepp?

   -Szemcsepp van a gyógyszeres dobozba. – mondtam neki.

   -Hozok, jó? – mondta Dani, pedig igazából kérdésnek szánta. Hallottam, a fotel megnyikordulását vékony teste alatt, ahogyan feláll. Egy perc se telhetett el, mikor ismét a lépteit hallottam. Levettem a szememről a vattapamacsot és csak most éreztem igazán, mennyire is fáj a szemem. Próbáltam pislogni, de nem túlságosan engedte a feldagadó szemhéjam. Ránéztem a most kivételesen egyenes hajú lányra. Egy vörös bőrhatású nadrágot viselt és egyszerű bő fekete feliratos felsővel.  Nem öltözött ki túlságosan, de még így is jól nézett ki. Igen, mondja ezt az, aki egy Mickey egeres pizsamában virít vörös szemekkel, kócos hajjal.

  -Feküdj le kényelmesen és cseppentek neked – utasította Danielle. Úgy tettem, ahogy kért és közben próbáltam nagyra nyitni a szemeimet. – Fúj, nagyon csúnya! – tette hozzá Danielle. Elengedtem a fülem mellett ezt a "bókját ", majd végig néztem, ahogy letekeri a kupakját a szemcseppnek és a szemem elé tartja a most igazán rémisztő gyógyszert. Szinte láttam, ahogy a gyógyszer tartalmából egyre több és több gyűlik össze a végén. Belecseppent a szemembe a folyadék, amitől szinte azonnal összerántottam a szemeimet.

  -A picsába. – szólaltam meg hangosan. Nagyon csípett és égett az egész szemem. Feltartottam az mutató ujjam, jelezve Daninek, hogy várjon egy kicsit a második cseppentéssel. Egy kis idő múlva kinyitottam a szemem és gyorsan belecseppentett a másikba is. Ezt már jobban viseltem. Összeszorítottam az ajkamat, ezzel tompítva a szúró érzést. Csukva hagytam szemem, így pihentettem egy kicsit, majd kinyitottam és felültem. Rátekintettem Liamékre, akik engem néztek. Rájuk mosolyogtam, majd körül néztem. Hol lehet Harry?

  -Harry? – tettem fel rögtön az előbbi kérdésemet. Danielle és Liam összenéztek és elkezdtek vigyorogni. Felhúzott szemöldökkel néztem rájuk, hiszen nem értettem mégis mire volt ez jó.

  -Még elment valamiért, de azt mondta, hogy hamarosan jön ő is. – mondta Danielle mosolyogva. Elmosolyodtam és belegondoltam a tegnap estére. Elpirultam csak a gondolattól is, hogy vele aludtam. Lehetett volna több is, de még mielőtt a saját, hülye gondolataimtól rák vörös lettem volna, inkább elhessegettem az egész témát a fejemből. Eszembe jutott anya és Emily.

  -Danielle. – szóltam Daninek, aki rögtön rám kapta tekintettét. Biccentett a fejével, majd belekezdtem. – Anya hívott, hogy Emily rosszul van. Szakított a barátjával és teljesen megviselte őt ez. Keresztanyámék egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni. Nem eszik, nem iszik. Nem csinál semmit. Még csak azt sem mondta el nekik, hogy mi történt. Anya megkért, hogy had jöhessen már ide, csak pár napra. Azt reméljük, hogy talán nekem kiönti a szívét. Nagy gond lenne? – néztem rá félénken.

  -Daisy, ez nem kérdés. Ő akármikor jöhet. Mindig szívesen látom itt Emilyt. Szüksége van rád. Ez természetes, hogy jönnie kell ide. Ne félj, majd én is kezelésbe veszem. – kacsintott, amire elnevettem magam. – Mikor is jönne?

  -Ö, anya azt mondta, hogy még a mai nap folyamán. – mondtam á nézve.

  -Szuper. – mosolygott.

  -Na megyek visszahívom anyát. – álltam fel és elindultam a szobám felé. Még előtte kivettem a kabátomból a telefonom, majd besétáltam a szobámba. Leültem az ágyra, beírtam anya számát és miután kijelezte, hogy hívom, a fülemhez emeltem a telefont. Nem kellett sokat várni, mert anya a negyedik csörgés után felvette.

  -Szia, kincsem. – szólalt bele.

  -Szia. Megbeszéltem Daniellelel és minden rendben van. Mikor jösztök? – kérdeztem izgatottan, mert már alig vártam, hogy láthassam őket. Igaz, nem rég találkoztam velük, de attól függetlenül szörnyen hiányoztak.

  -Minél hamarabb. Kocsival megyünk, szóval szerintem olyan 4 körül ott leszünk. Nem maradunk sokáig, mert sietni kell haza. Vár a pakolás és a munka itthon. – sóhajtott fel anya a mobilba.

  -Várlak titeket. – mosolyogtam.

  -Majd hívlak, mikor ott vagyunk. Puszillak! – tette hozzá anya, majd letette a telefont. Néztem egy kis ideig a telefonom, ami kijelezte még a beszélgetés időtartamát, majd mikor az eltűnt, megláttam az időt. 11:05. Még sok idő van a 4 óráig. Ezt szomorúan vettem tudomásul, ezért inkább, hogy gyorsabban teljen az idő, elkezdtem pakolni a szobámba. Gyorsan beágyaztam, majd a tegnapi cuccaimat elkezdtem elpakolni a helyére. Beakasztottam a gyönyörű ruhát a szekrénybe, aztán elkezdtem ide-oda pakolni mindent. Olyan 10 perc után, úgy éreztem, hogy kész vagyok, ezért lehuppantam az ágyamra. Felhúztam a lábaimat, majd, mint egy bábu eldőltem. Lecsuktam a szememet és csak pihentem, mikor lépéseket halottam kintről, majd ajtónyitódást. A hang irányába fordultam és mosoly derült szét az arcomon mikor a göndör hajú Harryt pillantottam meg egy szatyorral a kezében. Csibészes, féloldalas mosolyával tekintett rám, aztán elindult ágyam felé és egy egyszerű mozdulattal leült mellém. Nem szólalt meg, csak nézett rám. Egyik kezével elkezdtem simogatni a hasam, ami úgy hatott rám, mint valami altató. Mosolyogva néztem rá. Abba hagyta egy idő után, majd lenyúlt a szatyorért, amit nemrég rakott le az ágy mellé. Egy Starbucksos kávét nyújtott felém.

  -Ez a tiéd. – mosolygott. Felültem, majd egy puszit nyomtam az arcára. Vigyorogva nézett rám, majd mikor észrevette a szemem, rögtön elhalványult arcáról a boldogság.

  -Jobban van a szemed? – nézett rám szomorúan. Bólintottam, közelebb húzódtam hozzá. Nem öleltem át, nem bújtam hozzá, csak leültem mellé. Felnéztem rá, egyenesen bele zöld szemeibe. Bólintottam neki, mire elmosolyodott. Elpirultam, amit próbáltam elrejteni, kisebb-nagyobb próbálkozással.

  -Sajnálom a tegnapot. – mondta és a kezét a térdemre helyezte. Elkezdett rajta szabályos köröket rajzolni az ujjaival, amitől még a szemfájást is elfelejtettem. Felsóhajtottam. – Mi a baj?

  -Semmi. – motyogtam. – Emlékszel Emilyre? – néztem bele a szemébe.

  -Persze. Az unokatesód nem?

  -Igen. Ma jön hozzánk, mert itt fog lakni pár napig. Szakított a barátjával, amit nem tud feldolgozni. – mondtam, most már másodszorra is megismételve.

  -Mikor jön? – kérdezte megértően Harry.

  -4-re jönnek.

  -Oh, értem. Addig maradhatok veled? – nézett rám felénken. Megforgattam a szemem.

  -Ez hülye kérdés volt. Persze, hogy maradhatsz. Haza se kell menned, ha nem szeretnél.

   -Paul üzent, hogy ma még szabadnapot kaptunk. Holnap kezdődik a meló. – mondta sóhajtva.

   -Nagyon fárasztó? – kérdeztem, majd elhelyezkedtem törökülésben. Az kezemmel megtámasztottam a fejem és így néztem Harryre.

   -A rajongók nem. – mosolygott. – Viszont az a sok próba… az fárasztó. Többször elénekelni ugyanazokat a dalokat és mindig új koreográfiát tanulni. Szörnyű. Nem tudod elképzelni. Paul pedig rettenetesen hajt minket. Néha már azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. De tudom, hogy ez muszáj. A 2013 pedig nagyon zsúfolt lesz. Elindul a turné és megyünk Ghanába is.

   -Ghana? – néztem rá kíváncsian. – Bármint Afrika Ghana?

   -Igen. A szegény és beteg gyerekeket fogjuk támogatni. – mosolygott.

   -Ez nagyon szép dolog tőletek. – mondtam felnézve rá.

   Nem mondott semmit sem, csak bólintott.

   -És a turné? Már kezdtek próbálni? – kérdeztem.

   -Holnap kezdjük az egészet. Összeérjük a helyszíneket és a dátumokat. Már várom.

   -Azt elhiszem. – mosolyogtam rá. – És meddig fog tartani? – néztem rá félve.

Rögtön elkomolyodott és sajnálkozóan nézett rám. Féltem a választól.

   -Novemberben jövünk haza. Persze lesznek szünetek és kapunk szabad napokat is néha. – mondta és lesütötte a szemét. Én is úgy tettem. A jó kedvem szinte teljesen eltűnt, amikor belegondoltam, hogy még csak most jöttünk össze, de hamarosan elmegy. Messzire és rengetek időre. Mégis mi lesz? Mi lesz Velünk?

   -Az nagyon hosszú idő. – kezdtem el piszkálni a kezemet. – Mi lesz vel…

   -Shh – tette Harry a kezét a szám elé. Belenéztem a szemébe és láttam, rajta, hogy ő is úgy érez, mint én. – Nem akarok most erre gondolni. A lényeg, hogy itt vagy és én is itt vagyok. Most ne gondoljunk semmire sem. Rendben van? – rakta a kezét az állam alá.

   -Rendben. – motyogtam halkan, fel nem nézve rá.

   -Hé, Daisy! Csinálhatnánk valami mást, minthogy szomorkodjunk. Van egy-két ötletem. – emelte a fejem nevetve, így kényszerítve, hogy ránézzek. Ez meg is történt és mire eszméltem volna, azt vettem észre, hogy Harry rá tapasztja a száját az enyémre. Egy kis idő múlva magamhoz tértem és bele mentem Harry játékába. Mohón csókoltam vissza. Harry szétnyitotta a száját és én is követtem a példáját. Kezdett eléggé forró lenni a hangulat köztünk. Harry gyors mozdulattal felmászott az ágyra és a derekamnál fogva a hátamra fektetett, így fekvő pozícióba kerültem. Ő ráült a derekamra, majd ismét elkezdett csókolni. Beletúrtam a hajába, majd a felső ajkát beszívtam a számba. Jó érzés volt. Ő elkezdte csókolgatni a kulcscsontomat, amitől még a hátamon is felállt a szőr. Egy kis idő után visszatért a számra, majd a keze lentebb vándorolt. A felsőm alá nyúlt és fentebb húzta azt, így végig simított a meztelen hátamon. Egy hangosat sóhajtottam, amitől Harry elmosolyodott. Elkezdett helyezkedni, mire azt érte el, hogy már teljes mértékben rajtam feküdt. A kezét a dekoltázsomra tette, amitől elkezdtem nevetni. Ő is felnevetett, majd apró puszikat nyomott, a számra, a nyakamra, a fülem mögé és közvetlen a fülemre.

  Hirtelen kipattant az ajtó és Danielle lépett be rajta: - Daisy, mi el… - mondta, majd mikor meglátott minket, abba hagyta és vigyorogva takarta el a szemét. Elkezdett kifelé hátrálni, végül pedig becsukta maga mögött az ajtót. Harry nevetve köhögött egyet, én pedig paradicsom vörös fejjel ültem fel és húztam le az eléggé felcsúszott felsőmet. Megigazítottam a hajam, majd ránéztem Harryre. Szexisen mosolygott rám, amitől szörnyen zavarba jöttem. Belebokszoltam a vállába. Ő elnevette magát, megszorította a kezem, közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Szenvedélyesebben csókolt, mint valaha.

   -Bejöhetek? – hallottam az ajtóm előtt Danielle hangját. Szétváltunk Harryvel, majd elindultam az ajtóhoz. Kinyitottam és találkoztam a vigyorgó Danielle arcával. Elpirultam, majd kiléptem hozzá. – Mi az?- suttogtam.

   -Elmegyünk Liammel hozzájuk, nem tudom, mikor jövünk vissza. Kettesben maradtok, de szerintem el fog telni hamar az idő. Úgy gondolom ízesítőt is kaptam már belőle. – nevetett fel, mire én kinyúltattam rá a nyelvem.

 Megvártuk Harryvel, amíg elmennek és amint bezártam utánuk az ajtót, Harry felkapott, a derekára ültetett és ajkával elkezdte keresni az enyémet. Megtalálta, amit részben nekem köszönhetett, majd elkezdett a nappaliba cipelni. Ott lefektetett, majd egyszerűen csak rám feküdt. A végtagjaink összefonódtak, Harry pedig elkezdte lecibálni rólam a felsőmet.  

  -Harry! – nevettem. – Fejezd be!

  -Miért? – nézett rám. Az arca olyan közel volt, hogy az orrunk összeért.

  -Mert nem itt szeretném. – motyogtam körbe mutatva. Bólintott, aztán lemászott rólam. Láttam rajta, hogy az előbbi visszautasítás miatt valószínűleg megbántottam. – Mit akarsz csinálni?

  -Nem tudom. Talán, felöltöznék. – mondtam végig mutatva magamon.

  -Nekem tetszik ez a szerelés – kacsintott, mire én csak megforgattam a szemem. Ő rekedtesen felnevetett.

  -Gondoltam.– néztem rá, miután felálltam.

  -Mit csináljunk, amíg nincsenek itthon? Menjünk valahova?

  -Maradhatnánk itthon. – mondtam őszintén. Ilyen fejjel és szemmel nem igazán volt hangulatom bárhova is menni. – Mondjuk, nézhetnénk filmet és csinálhatnánk valami kaját. – ajánlottam fel neki. Ő bólintott, majd elvonultam a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót és gyorsan a szekrényemhez léptem. Kivettem egy leggingset és egy fekete pólót. Magamra kaptam egy hosszú szürke kötött pulcsit és egy bokazoknit. A hajamat átfésültem és visszamentem Harryhez.

Daisy ruhája

  A tv-t nézte éppen. Leültem mellé, ő pedig automatikusan átkarolt. A fejemet megtámasztottam a vállán és így figyeltem a filmet. Fogalmam sem volt, milyen film lehetett. Egy férfi volt a főszereplő, aki egy nála fiatalabb nőbe szeretett bele. A nő is szerette, de félt felvállalni a szerelmét. Aztán persze összejöttek, és minden boldogság volt, ám a végén a férfinak szívinfarktusa volt és meghalt. Érdekes volt.

  -Ez ritka szar film volt. – mondtam Harrynek, aki felnevetett.

  -Ilyen pocsék filmet még nem láttam. – mondta. Elkezdtem nevetni.

  -Te nem vagy éhes? – néztem rá.

  -Igazából, de. – mondta. Felpattantam a helyemről, majd szó nélkül átsétáltam a konyhába. Ott elkezdte keresgélni valami kaja után, de mivel nem volt túl sok erőm most elkezdeni, sütni-főzni, ezért elővettem a kenyeret, megkentem vajjal, raktam rá sonkát és sajtot, majd az egészet egy tálcára raktam. Odaadtam Harrynek, majd visszamentem a saját szendvicseimért. Még mielőtt a nappaliba mentem volna, felkaptam a polcról a szemcseppet és azzal együtt ültem le mellé.

  -Cseppentessz? – néztem rá kiskutya arccal. Bólintott, majd arrébb rakta az ennivalóját és felállt. Én elhelyezkedtem megint vízszintbe és kinyitottam rendesen a szemem. Harry gyorsan cseppentett, majd a saját kezével óvatosan letörölte a kihullott könnyeimet.

  -Köszönöm szépen. – motyogtam. Így maradtam csukott szemmel és éreztem, hogy Harry egy lágy csókot ad a számra. A karomat kinyújtottam és bele csimpaszkodtam Harrybe. Ő rám feküdt, majd addig helyezkedett, amíg be nem furakodott az ágy belső részére. Közvetlen mellettem volt. Megfordultam, vele szembe és a lábamat átlendítettem rajta. Hozzábújtam és ráfeküdtem a mellkasára. Ő magához ölelt. Harry szuszossága altatóként hatott rám, majd lehunytam a szemem és elaludtam.

   -Kérem, engem hagyjon békén. Elég, hogy Őt bántotta. Nem örül? Már valaki élete vége tért maga miatt. Hagyjon már békén! – ordítottam az előttem álló férfinak. Belenéztem világoskék szemeibe, ami dühtől és szex vágytól izzott. Megint felemelte a kést a kezében és a fejemhez tartotta. Éreztem, ahogy a vékony penge belemélyed az arcomba. Felszisszentem és próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem sikerült.

  -Na, Kicsi lány! Csak egy kicsikét hadd magad és utána talán nem hagylak itt. Eléggé hideg van. – vigyorgott a képembe. Rettegve néztem a szemét, amit már egy másik álmomba is felfedeztem.

  -Daisy- suttogta valaki a fülembe. Kipattant a szemem és szinte fellélegeztem nyugalmamban, hogy csak egy álom volt. Még mindig Harryn feküdtem. Felnéztem rá kómásan, amire aranyosan rám mosolygott.

  -Mióta alszok? – kérdeztem elpirulva.– Mennyi az idő?

  -10 perc múlva 4. – mondta Harry. Rögtön felpattantam és elkezdtem ide-oda rohangálni. Emily mindjárt megérkezik, csak nem várhatom disznó ólban. A konyhába mentem elpakolni. Harry jelent meg, mikor éppen a hűtőbe pakoltam vissza a vajat, a sonkát és a sajtot.

  -Menj, majd rendet rakok itt. – mosolygott rám.

  -Köszi. – hálálkodtam, majd azonnal visszamentem a nappaliba. Felvettem a földről a két tálcát és rohanva vittem be Harryhez. Ő elvette, én pedig az előszobába elpakoltam a cipőket. Már éppen az utolsó pár cipőt raktam a helyére, amikor kintről dudaszót halottam. Elmosolyodtam, majd gyorsan magamra vettem a papucsomat. Elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót. Kiléptem rajta, majd magam köré húztam a pulcsimat.

  -Áh, szia Daisy! – köszönt anya, mikor meglátott a kapuba. Kinyitottam neki, majd belépett rajta. Őt követte keresztanyu, Lily és legvégül Emily egy nagy táska kíséretével.

  -Sziasztok. – mondtam nekik, mire oda mentem mindenkit megpuszilni. Mikor odaértem Lilyhez, ő egy fürge ugrással az ölembe ugrott. Meglepődtem, de az utolsó pillanatban sikerült köré fonni a karjaimat. Magamhoz szorítottam az én kicsi és aranyos unokatestvéremet.

  -Szia, Daisy. – mosolygott Lily. Megsimítottam puha baba arcát.

  -Szia, Nagylány. Mizujs van? – kérdeztem tőle. Ő egy halk "semmi"-vel letudta a válaszát, majd letettem a földre. Ránéztem Emilyre, de meg is bántam. Valóban rosszul volt. Leolvastam mindent az arcáról. Fájdalmat, csalódást, szomorúságot, egy kis örömöt és haragot. Felé mosolyogtam kedvesen, de ő még csak meg sem erőltette magát. Semmit mondó tekintettel nézett rám. Hát, jó.

  -Mizujs van Daisy? – kérdezte keresztanyu.

  -Semmi különös. – mosolyogtam.

  -Mennünk kéne nem? – néztek össze anyával.

  -De. – válaszolt szomorúan anya. Rám nézett és láttam rajta, hogy a sírás kerülgeti. Oda lépett hozzám, majd megölelt. Bele szippantott a nyakamba. – Oh, mi ez az illat?

  -Milyen illat? – távolodtam el tőle kíváncsian. Akaratlanul is megszagoltam magam, de én semmi furát sem éreztem magamon.

  -Olyan furcsa. – nevetett anya, mire keresztanyu gyorsan oda lépett hozzám és belém szagolt. Eléggé kellemetlenül éreztem magam. Mi vagyok én, kutya?

  -Oh, olyan férfi illat. – húzogatta szemöldökét keresztanyu.

  -Csak Harry. – mondtam egyszerűen, amit abban a pillanatban meg is bántam, mert rögtön 3 szempár szegeződött rám. Elpirultam, majd leguggoltam Lilyhez, mintha semmit sem történt volna. Megöleltem és közben próbáltam, nem kíváncsi tekintetekre gondolni.

  -Kis asszony, majd várom a magyarázatokat. – kacsintott anyám. – Amúgy örülök, ha boldog vagy! – mosolygott rám.

  Végleg elbúcsúztunk, majd megvártam, amíg teljesen el nem tűntek a ház elől. Még integettem a gyerekülésen lévő Lilynek, aztán megfordultam a mögöttem álló Emilyhez. A karomat átlendítettem a vállán, majd közelebb húzódtam hozzá, hogy adjak a hajába egy puszit. 

Emily :)

  -Na, éledj fel Emily! – néztem rá. Ő a földet bámulta és láttam rajta, hogy nem fogja beadni hamar a derekát. Felsóhajtottam, elvettem tőle a holmiját és elindultam befelé. Harry állt az előszobába. Én értem be hamarabb és mikor meglátta, hogy szerencsétlenkedek a táskával, rögtön kikapta a kezemből. Levettem a papucsom és rátekintettem Emilyre. Fapofával lépett be, majd mikor meglátta Harryt rögtön rám kapta a tekintetét. Rámosolyogtam, aztán ismét Harryre nézett.

  -Szia Emily! – mosolygott Harry lélegzetállítóan, világosbarna hajú unokatesómra.

  -Hello. – mosolygott Emily. Meglepődtem, hogy mosolyogni láttam.

  -Na, gyere már bentebb. – mondtam az ajtóban álló Emilynek. Ő bezárta maga után az ajtót, majd elkezdett levetkőzni.

  -Nem volt meleged? – kérdeztem tőle, a sapkáját, kötött pulcsiját és vastag felsőjét elnézve.

  -Otthon még nagyon hideg volt. – borzongott meg Emily, gondolom felidézve magában. Elnevettem magam.

  -Hova vigyem a cuccot? – kérdezte Harry, Emilyre és rám nézve.

  -A szobámba. – mondtam neki. Amint Harry elment, Emily a karomba csípett és izgatottan nézett rám. – Ti megint együtt? Mégis hogy? Hogyan jöttetek össze?

  -Hát, magam sem tudom. De lesz időm elmesélni. – kacsintottam rá. – Na, gyere, menjünk bentebb. Esetleg kaja, pia vagy valami egyéb kívánság?

  -Hát, ha már kérdezed, szeretnék sült csirkét, fagyit, tengerpartot és valami luxus hajót. – mondta komolyságot tettetve. Igen, ez volt az Én Emilym.

  -Na jólvan, azt hiszem, kezdesz visszatérni. – bokszoltam bele játékosan a karjába. Elmosolyodott, majd amilyen hamar tért vissza az élet kedve, olyan hamar szomorodott el újra.

  -Elmondod, mi történt? – néztem rá komolyan és elkezdtem simogatni a haját. Megfogtam a kezét és a kanapé felé húztam. Leült, majd elkezdte piszkálni a kezét.

  -Hát, Rob megcsalt. – mondta ki gyorsan. Mondani se kell, mennyire meglepődtem. Rob? Pont Emilyt csalja meg? Emily gyönyörű lány, de nem elég az, hogy csodaszép, még rendes is, intelligens és jó fej is. A fiúk álma, erre megcsalják.

  -Na részleteket kérek. – mondtam neki és biztatóul megszorítottam a kezét.