26.rész " The Problems "

   -Inkább nem szeretnék róla beszélni. Hanyagoljuk az egészet. – mondta halkan. Felsóhajtottam. Ahelyett, hogy elkezdtem volna faggatni, megszorítottam a kezét.  

   -Semmi baj Em. Majd elmondod, ha készen állsz rá. – simítottam végig a karján. Felnézett rám könnyes szemeivel. Összeszorult a szívem, hogy így kellett látnom őt. Az arca eltorzult, ahogy elkezdett sírni. Gyorsan odacsúsztam hozzá, szorosan magamhoz húztam, majd elkezdtem simogatni a hátát. A rettentő vékony teste rázkódott a karjaim közt. Rémisztő, hogy mennyit fogyott. A háta mögött Harry jelent meg mosollyal az arcán, majd mikor meglátott minket rögtön földbe gyökerezett a lába. Intettem neki, hogy menjen el, mire megértően visszafordult. Nem akartam, hogy Emily zavarba érezze magát előtte. Elengedtem Em-et, majd a szemébe néztem. – Ide figyelj Emily! Nyugodj meg, nem lesz semmi baj sem. Nekem bármit elmondhatsz. Van időnk, hiszen ezért is jöttél ide. Menj és pihent ki magad. Itt leszek és várni foglak, hogy elmondhasd mi is történt köztetek. Harry a holmidat bevitte a szobámba, szóval rendezkedj be. Minden rendben lesz.

   -Köszönöm, Daisy – nézett rám a kedvenc unokatesóm, aki részben egy jó barátom is volt. Rámosolyogtam biztatóan, mire magához húzott és megölelt. Felállt egy kis idő után, majd bizonytalanul elindult a folyosó felé, a szobámba. Már majdnem teljesen eltűnt előlem, mikor hirtelen megállt és megfordult. Mérgesen nézett rám.

   -Álljunk csak meg, Daisy! – kiabált idegesen Em. – Jól hallottam az előbb, hogy ezért jöttem ide? Ezért? – nézett magára. – Azt hittétek, hogy majd ha eljövök minden újból a régi lesz? Képes voltál Te belemenni az egészbe?

   -Én is csak ma tudtam meg. – néztem a mérges, szőkés hajú lányra.

   -Oh, már sokkal jobb. Szóval, akkor, ha jól értettem ezért zavartak el otthonról engem? Mégis melyik jó agyúnak volt az ötlete? Anyának vagy Keresztanyunak? Komolyan gondolták, hogy ezzel minden rendben lesz?

   -Közös megegyezés volt. – szólaltam fel, kiállva anyáék mellett. – Ők csak jót akartak neked.

   -Az nem érdekel. Elzavartak otthonról és ideküldtek, hogy te a „bébiszitterem” legyél. Az hiszik, hogy még gyerek vagyok. Már tudok éretten gondolkodni. Istenem. Ezt nem akarom elhinni- túrt bele a hajába. – Ti teljesen semmibe vesztek engem.

   -Nem tudom, most ki viselkedik gyerekesen. Ők csakis jót akartak neked. Nem bírták tovább nézni, hogy szenvedsz.

   -Kössz Daisy. Csak hogy tudd, utállak, amiért bele mentél ebbe az egészbe. Hiszen csak ezért kellett jönnöm. Hogy beszélgess velem róla.

   -Ez nem igaz. Tudod, hogy bármikor szívesen látlak téged. – mondtam neki, de meg sem rezdült.

  Idegesen és duzzogva indult el a szobámig, majd az ajtómat jó hangosan becsapta maga mögött. Hát, jó. Nem tudok, mit csinálni, minthogy várni, míg lehiggad. Felsóhajtva nyújtottam ki a lábamat a kanapén. Lábak csoszogását hallattam, majd Harry jelent meg előttem. Megértően mosolygott rám, majd felemelte a lábam és leült annak helyére. Az visszacsúsztattam az ölébe a lábam, ő pedig elkezdte masszírozni azt. Egy kicsit megnyugtatót, de a fejembe még mindig itt volt az előbbi veszekedés.

  -Mi volt ez az előbb? – kérdezte Harry.

  -Áh, csak egy fajta, kamasz vagyok lázadok kitörés. – forgattam meg a szemem. Harry felnevetett miattam.

  -És megtudtál valamit? – kérdezte kíváncsian.

  -Semmit, az égvilágon semmit sem –sóhajtottam. – Annyit mondott, hogy megcsalta.

  -A rohadt szemét. – mondta szinte rögtön Harry. Elmosolyodtam, mennyire felhúzta magát. 

  -Nyugi, Harry. – nevettem. Elmosolyodott, majd komolyan belenézett a szemembe. Viszonoztam pillantását. Elkezdett felém hajolni, majd mikor már fölém tornyosult, megcsókolt. Gyengéden csókolt, nem olyan szenvedélyesen, mint ma a szobámban. Igaz, hogy nem volt olyan, de ugyanazt az érzés keltette bennem. Kívántam. Harry csókját, ölelését, ahogy beszívja az ajakamat és mindent. Felsóhajtottam, mikor abbahagyta a csókot. Kinyitottam a szemem, majd felültem és odabújtam hozzá. Ő lazán átlendítette a karját a vállamon. A Tv még mindig ment, így elkezdtük nézni. Valami mese ment benne, de valami más kötötte le a figyelmem. Harry karja, ugyanis a kézfeje pont a mellem felé tornyosult. Elsőnek meg sem kottyant, hogy hozzáért a mellemhez, hiszen azt hittem, hogy csak véletlen volt. Ám mikor ezt már vagy 6-ra csinálta csúnyán néztem rá fel. Ő féloldalas mosollyal nézte tovább a tévét. A szája jobb sarkán megjelent az az enyhe gödröcske, amitől még aranyosabb lett. Valahogy nem tudtam rá haragudni, ám mikor megint megismételte „magánakcióját”, fogtam és az ujjait az enyém közé fűztem. Megint felnéztem rá és szórakozottan láttam, hogy az előbbi ravasz mosoly eltűnt az arcáról. 1-0 Daisy javára.

   -Daniék nem mondták, mikor jönnek? – kérdezte tőlem. Megrántottam a vállam.

   -Nem. Fogalmam sincs, mikor jönnek. – mondta.  

   -Mit csináljunk, míg egyedül vagyunk? – húzogatta perverzül a szemöldökét. Vágtam rá egy grimaszt.

   -Semmit, ugyanis itt van Emily. – mondtam neki. Ő még jobban elmosolyodott, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá fel.

   -Áh, tehát ha Emily nem lenne itt? – kérdezte. Vágtam rá egy csúnya fejet, mire felnevetett. Kivettem a kezem az övéből, majd felálltam.

   -Hova mész? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

   -Tudod, van egy olyan hely, hogy WC. Oda általában pisilni mennek az emberek. – világosítottam fel és elindultam a fürdőbe. Bezártam magam mögött az ajtót, majd megálltam a tükör előtt. Felfogtam a hajam, utána pedig megnyitottam a csapot. Megvártam, amíg eléri a víz azt a hőmérsékletet, amit tökéletesnek találtam, aztán megmostam az arcom. Megtöröltem, majd a csap felé hajoltam. Megnéztem a tükörképen és megnyugodva láttam, hogy a szemem már teljesen rendbejött. Kinyitottam az ajtót, ám mikor mentem vissza a nappaliba akaratlanul is megálltam a szobám előtt. Hozzálapultam az ajtóhoz, hátha hallok valamit. Néma csend volt, egy moccanást sem hallottam. Megfordultam, ám akkor beleütköztem valakibe. Rögtön tudtam ki az. Karjait szorosan körém zárta és így tartott egy ideig. Beleszagoltam a pulcsijába, amiből Harry illata áradt. Imádtam az illatát.

   -Szeretlek Daisy! – mondta Harry. Óvatosan bújtam ki öleléséből és néztem rá fel. Arca teljesen komoly volt, szeme mégis boldogságtól csillogott, ahogy engem nézett.

   -Ezt már mondtad. – mondtam neki mosolyogva.

   -Ez más. – fogta meg a kezem a testem mellett. – Igen, mondtam már. De azt még nem, hogy mennyit számítasz nekem. Az előbb, ahogy rád néztem. Én… Még sosem éreztem így ezelőtt Daisy. Egészen eddig nem tudom, hogy ennyire szeretlek, Daisy. Természetesen tudtam, de azt hogy ennyire azt nem. A tegnapi estéig. Akkor, mikor végre tényleg az enyém lehettél. Mikor átölelhettelek és egész éjszaka a karjaimba tarthattalak. Csak hogy tudd, Szeretlek Daisy Conett!

  Könny gyűlt a szemembe. Még senki sem mondott nekem ilyet. Harry természetesen már mondta nekem, de ez valóban más volt. Komolyan is gondolta. Láttam a szemében, hogy ez teljesen komoly.

  -Én is szeretlek! – suttogtam, majd rátapasztottam a számat a szájára. Hosszan csókoltam meg. Mikor eltávolodtam tőle, láttam az arcán a boldog mosolyt. Az igazán boldog mosolyt. El tudnám nézni ezt akár egész nap is. – Mindig is szerettelek, Harry!

  -Ezt jó hallani. – motyogta, majd a homlokát az enyémnek támasztotta. Érdekes volt ilyen közelről nézni a szemébe. Elmosolyodtam.

  Már így állhattunk egy ideje, mikor kinyílt az ajtó és Danielle lépett be rajta.

  -Valaki?- kérdezte, mintha csak valaki nevét mondtam volna. Elnevettem magam, amiért nem vett minket észre. Danielle kétségbeesetten indult a konyha felé. Harry köhögött egyet, majd egymás kezét fogva mentünk Danielle után. Ő mikor meghallotta a lépteinket, rögtön megfordult. Elmosolyodott, majd a szeme a kezünkre vándorolt, amitől még nagyobb lett a mosolya.

  -Emily? – kérdezte, miközben mögénk nézett, gondolom az említett személyt keresve.

  -Durcizik a szobámba – legyintettem neki. – Majd kijön egyszer.

  -Mi történt? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.

  -Áh, csak kiakadt, amiért aggódunk miatta. Azt, mondta már nagylány. – rántottam meg a vállam. Danielle elmosolyodott.

  -Ma parti lesz! – szólalt meg hangosan, eltérve az előbbi témától. Vigyorgott, mint a tejbe tök, mire mi Harryvel kíváncsian néztünk egymásra.

  -Mi okból? – kérdezte Harry, felnevetve Danielle láttán.

  -Meg kell ünnepelni, hogy ez az utolsó napotok, ami szabad, miután megkezdődnek a próbák. Mindenki itt lesz – vigyorgott legjobb barátnőm. Ugrott egyet, majd elindult a fürdőbe. Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt, de értékeltem és szerintem a fiúk is.

  -Partizunk, drága. – nevetett Harry.

  -Remek. – nevettem vele együtt, majd elkomolyodtam. – Mi lesz Emmel?

  -Beszélj vele. Szerintem már lehiggadt. – mosolygott. Bólintottam, majd elindultam a szobám felé, ahol drága unokatesóm duzzogott. Óvatosan bekopogtam és mikor nem kaptam semmi jelzést, ismét kopogtam. Erre sem reagált semmi, ezért fogtam és benyitottam. Bekukucskáltam és megpillantottam a sarokban lévő ágyamon fekvő Emilyt. A szemüvege volt rajta, a megszokott kontaktlencséje helyett. Fekete kocka szemüvege kiemelte az egész arcát. Régen sokat mondtam neki, hogy hordja, mert jól áll neki, de ő szerinte csak csúnyítsa. Leültem mellé az ágyra és néztem őt. Nem nézett rám, csak sóhajtott egyet.

   -Sajnálom Daisy. – bámulta a plafont. – Sajnálom, amiket mondtam. Tényleg gyerekesen viselkedtem és már beláttam, hogy ti csak jót akartatok nekem. Ígérem, amint lesz annyi erőm, elmondok mindent. De addig légyszi felejtsük el az egészet és élvezzük ki, hogy itt vagyok, jó? – nézett rám.

   -Gyere ide, te! – mondtam és kitártam a karomat. Ő mosolyogva felülte és szinte majd megfojtott ölelésétől. Nevetne viszonoztam ölelését.

   -Apropó! Ma partizunk. – mondtam és mikor megláttam értetlen arckifejezését, rögtön tovább fojtattam. – A fiúknak most van az utolsó szabad napjuk a turné próbák kezdete előtt. Átjönnek és ünnepelni fogunk.

   -Várj! – emelte fel mutató ujját idegesen. Rám nézett, majd nagy szemekkel megkérdezte: - Én a One Directionos fiúkkal fogok bulizni?

   -Igen. – mondta nevetve a feje láttán.

   -Úristen. Mikor jönnek? Mit vegyek fel? Mi van, ha nem leszek nekik szimpatikus? Mindenki jön? Miért nem szóltál hamarabb? – nézett rám sértődötten.

   -Hé, Em, nyugi van. – nevettem fel. – Elsőnek is, még csak én is most tudtam meg Danielleltől. Másodszorra, igen, mindenki jön. Nem tudom, mit vegyél fel.

   -Dani itthon van? – kérdezte izgatottan. Bólintottam, mire mosolya megkétszereződött. Örültem, hogy akár egy pillanatra is eltudtam vele felejtetni Robot. Felálltam, adtam egy puszit Em hajába, majd rátettem a kezem a kilincsre.

   -Várj még D. Ti Harryvel? Mi van köztetek? – kérdezte rám nézve.

   -Mi ismét együtt vagyunk. – mondtam ki, ezúttal mindenféle bizonytalanság nélkül. Sosem voltam magamban még ilyen biztos.

   -Nagyon örülök nektek, Daisy. Nektek egy utatok van csak, és az biztos, hogy együtt kell megtennetek. – mosolygott boldogan.

   -Legyen úgy. – mosolyogtam, majd kiléptem az ajtón.

  Daniellelt és Harry a konyhában találtam, miközben éppen beszélgettek. Mikor megláttak rögtön csendbe maradtak. Furcsálltam.

   -Valamiről lemaradtam? – néztem Danire és Harryre.

   -Nem. –mondták egyszerre. Tehát valószínűleg rólam lehetett szó. Csendben leültem az egyik székre és hallgattam, a mai buliról folyó beszélgetésüket. Az egésznek a kitalálója az én drága barátnőm, Danielle volt. A telefonját nyomkodta, gondolom valamit szervezett, amikor a fejére csapott.

   -Oh, istenem. Ezt nem hiszem el. – motyogta és beletúrt a hajába. – Nincs itthon semmi pia. Semmi. A múltkor megittuk Eleanorral.

  Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott, hogy Eleanor milyen részeg volt akkor. Visszagondoltam arra az estére, ami nagyon jól sikerült.

   -Szerintem be tudunk ugrani valami boltba. – ajánlotta fel Harry rám nézve. Bólintottam, Danielle pedig megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

   -Pont ezt a választ vártam. – állt fel és elkezdett szétnézni valami kajak után. Halottam az ajtóm nyitódását, majd Emily tűnt fel a konyhába. Zavartan pillantott Harryre, majd Daniellere, aki minden bizonnyal észre se vette őt. Em köhögött egyet, mire Danielle rögtön rátekintett unokatesómra. Elmosolyodott, majd oda ment hozzá és szorosan megölelte.

   -Szia, kiscsaj. – motyogta. – Mizújság? Lehiggadtál már?

   -Igen. – nézett rám Em. – Minden rendben van már.

   -Örülök, hogy itt vagy. – mosolygott rá Danielle.

   -Még én. – nevetett fel. Elkezdtek beszélgetni a suliról meg Lilyékről, Danielle pedig még véletlenül sem hozta fel a Rob-os témát, amit rendkívül értékeltem. Miközben őket néztem, tudomást vettem, hogy Harry engem bámul. Ránéztem és rám mosolygott.

   -Indulhatunk? – kérdezte tőlem.

   -Persze. – motyogtam. Ránéztem Emre. – Emily kell valami ital az estére?

   -Nem, köszi. Anya megölne, ha megtudná. – motyogta szomorúan. Meglepődtem a visszautasításán, ugyanis már többször ittam Emilyvel. Ő is csakúgy, mint én, bírja az alkoholt. Akármennyit ihatunk, nem ártott meg. A családban mindenki így van ezzel, szóval ezt hívhatom szerintem családi örökségnek.

   -Valami kevésbe alkoholosat? Amiről Keresztanyu nem tud, az nem fáj neki. – kacsintottam, majd elindultam az előszobába. Gyorsan kerestem a szatyrok közt egy nagyobbat, amibe, majd elférnek az üvegek. Mikor sikerült találnom, magamra húztam a csizmámat és felvettem a kabátomat. A telefont és a pénztárcámat a kezembe fogtam.

   -Gondoljatok Liamre is. – ordította Danielle mögülem. Elém tartotta a saját pénztárcáját is, amit elvettem tőle.

   -Oké. Sziasztok. – köszöntünk el Harryvel, majd kiléptünk az ajtón.

  Szomorúan vettem tudomást, hogy ahogy lement a nap, hideg lett. Szorosan húztam össze magamon a kabátomat. Kint már tejesen sötét volt, így hunyorogva néztem Harryt. Kinyitotta a kaput és pedig követtem. Bezártam magam mögött, majd mikor megfordultam, hogy a kocsihoz menjek, valaki a derekamra tette a kezét és magához húzott. Harry durván csókolt meg. Felnyögött halkan, mikor visszacsókoltam. Elhúzódtam tőle, mikor kezdtem úgy érezni, hogy pillanatokon belül egymásnak esünk. Felsóhajtott, majd magához ölelt szorosan. A mellkasom szinte a Harryébe forrt, de nem bántam. Átöleltem, és a háta mögött átkulcsoltam a kezemet.

   -Menünnk kéne. – mosolyogtam Harry kabátjába. Elengedett, majd kézen fogva húzott a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót nekem, majd mikor beszálltam, megkerülte az autót és bepattant mellém. Beindította a masinát és kikanyarodott a ház elé.

   -Hogy fogjuk kibírni ezt az estét? – néztem rá. Elmosolyodott.

   -Ugyan ez járt a fejembe. Nem tudom, milyen fejet vágnának a többiek, ha egymásnak esnénk. – nevetett. Én is vele együtt nevetem, ahogy magam elő képzeltem a jelenetet. Már kezdtem félni az egész estétől. 

  Nem sokára megérkeztünk a szupermarketba, aminek a parkolójában viszonylag sok autó állt most. Harry beparkolt egy üres helyre, majd kiszálltunk a kocsiból. Elindultunk a bejárat felé. Bementünk a boltba és rögtön a szeszes ital részhez mentünk, ami az épület másik végén volt. Miközben sétáltunk egymás mellett az emberek megbámultak minket. Egy fiatal lány tátott szájjal vette elő Iphone telefonját és kezdett el képeket csinálni rólunk. Zavartan hajtottam le a fejem és kezdtem el szaporábban lépkedni. Harry is sietősre vette a tempót, mikor valószínűleg észrevette a lányt. Befordultam az alkoholokhoz, így szembe kerültem az elém táruló üvegek rengetek fajtájának sokasága.  Felsóhajtottam, majd elkezdtem keresgélni az akciók közt. Harry lazán tovább ment, az egyre drágább és drágább piákhoz. Kíváncsian fordult vissza. Megállt és visszasétált hozzám.

   -Mit csinálsz? – kérdezte.

   -Tudod, nekem nincs túl sok pénzem. Daninek sem. Mindig akciósat veszünk. – mosolyogtam, de közben szégyelltem magam. Olyan gáz volt az akciós termékek előtt állni egy milliomos mellett.

   -Daisy. Ugye nem gondoltad, hogy hagyni fogom, hogy majd ti, lányok fizessétek a piákat? – nézett rám mosolyogva. – Hagyd és gyere, keressünk valamit.

   -De nem kell Harry. – mondtam neki, de megfogta a kezem és húzni kezdett. Nem tudtam mit csinálni, hát követtem.

   -De Daisy. Ma én vásárolok. – jelentette ki.

   -Köszönöm. – suttogtam, mikor mellé értem. Ő lenézett rám és rám mosolygott.

   -Ne tudd, meg most hogy megcsókolnálak. – mondta és felsóhajtott. Tudta és én is, hogyha csak egy puszit is adni nekem, már kész öngyilkossági kísérlet lenne itt, kíváncsiskodó tekintetek közt.

  Harry elvett két üveg Jack Daniels-t és egy Vodkát. Három üveg Moët pezsgőt vett le a polcról és tette be a kosárba, majd arrébb ment a sörökhöz. Elkezdett keresni valamit köztük, majd mikor a kosarunkba rakott négy alkoholmentes sört, elmosolyodtam. Liam.

   -Ti, lányok mit szeretnétek inni? – kérdezte.

   -Passz. – mondtam és elkezdtem keresgélni. Elvettem 5 üveg Bacardit, Daniellelnek, Emilynek, Eleanornak, Perrienek és magamnak. Arrébb keresgéltem, majd egy üveg Malibut vettem le a polcról. Ez kimondott lányos ital, ami nagyon finom. Betettem a kosarunkba, majd elindultunk az üdítő osztály felé. Ott vettünk Pepsit, Fantát és gyümölcslevet. Még mielőtt beálltunk volna a pénztárnál álló hosszú sorba, elmentünk és vettünk chipset. 

  Zsebre vágott kézzel álltam és vártam, hogy végre sorra kerüljünk. Előttünk kettővel, egy nő szerencsétlenkedett a hitelkártya számaival, mert már háromszor rontotta el. Harryre néztem, aki a nőt bámulta utálattal. Elkezdtem dobogtatni a lábamat idegességemben, mert a nő miután sikeresen fizetett elkezdett lassan pakolászni. Ránéztem a fiatal pénztáros lányra, aki türelmetlenül nézte a nőt.

   -Elnézést, de sietne? Maga miatt vár mindenki. – mondta a pénztáros, mire a nő teljesen sértetten elkezdett pakolni és nagyképűen elindult a kijárt felé. Felsóhajtottam, majd elkezdtem kipakolni a kosárból a cuccokat, miután az előttünk lévő is végzett a saját kosara kipakolásával. Kisebb-nagyobb szerencsétlenkedés után Harryvel sikeresen kipakoltunk mindent.

   -Sziasztok. Hitelkártya vagy kézpénz? – kérdezte a pénztáros – Amy, olvastam el névkártyáját – ránk mosolyogva, majd mikor rátekintett Harryre kicsit meglepődött. Nem csodálkozom rajta. Mosolyogtam, hogy próbálta normálisan kezelni a dolgot.

   -Kézpénz. – mosolygott Harry és rám nézett. Visszamosolyogtam, majd elkezdtem a szatyorba pakolni az üvegeket. A lány kimondta, az összeget, ami éppenséggel nem volt túl kevés, de Harry egyszerűen csak elővette a tálcáját és kifizette. A lány elpirult mikor elvette Harrytől a pénzt.

   -További szép estét. – nézett a szatyorra és rám kacsintott. Felnevettem, majd elköszöntünk tőle. Elindultunk kifelé, mikor megláttam a dohányárust.

   -Harry, megvársz kint? – néztem rá és a dohányoshoz mutattam.

   -Persze. – motyogta, majd elindult kifelé. Én visszafordultam és besétáltam a boltba. Gyorsan kikértem a cigimet és kifizettem és már rohantam is kifelé. Kiléptem az ajtón és már indultam is volna Harry kocsijához, mikor egy csapat lány sereg elém állt. Próbáltam őket kikerülni, de nem tudtam.

   -Daisy? – halottam a nevem és arra néztem. Harry állt a lányok közt. Ránéztem a lányokra, akik engem bámultak. Rájuk mosolyogtam, majd Harryre, aztán megálltam pár méterre arrább tőlük. Elnéztem, ahogy Harryvel képet csinálnak, ölelést és autógrammot kérnek, miközben azon agyaltam, hogy hogyan került ide ez a rengeteg lány?

   -Te ki vagy?- kérdezte egy fekete göndör hajú lány. Olyan idősnek tippeltem, mint Em. Barna szemeivel csodálkozva bámult, egyáltalán nem utálattal, mint az előbbi rajongók.

   -Harry, jó barátja. – mosolyogtam rá kedvesen.

   -Oh, már értem. – mosolyodott el. – Hogy hívnak? Nem halottam még rólad.

   -Daisy. – mondtam neki.

   -Danielle legjobb barátnője? – kérdezte tátott szájjal. Erre meg hogy jött rá?

   -Igen. – mondtam meglepve.

   -Ugyan olyan szép élőbe is? – kérdezte izgatottan. Meglepett kérdése.

   -Még szebb. – nevettem fel ismét.

   -Tudod, Daisy te olyan lány vagy, akit egyszer Harry mellé gondolok. Sajnálom, hogy csak a barátja vagy. – mondta. Meglepődtem, amit mondott. Kicsit elszégyelltem magam, hogy hazudtam ennek a lánynak, de szerintem nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy kiderüljön, hogy mi Harryvel együtt vagyunk.

   -Kérhetek egy ölelést? – kérdezte.

   -Hát persze. – mondtam mosolyogva. Oda lépet hozzám, én meg gyengéden megöleltem. Kicsit zavarban voltam, aztán elengedtem.

   -Örülök, hogy találkoztam veled. – mosolygott. – Amúgy Cara vagyok.

   -Én is, Cara. – mosolyodtam el.

  Hirtelen Harry csimpaszkodott a karomba és elkezdett húzni maga után.

   -Siess, mert még többen lesznek. – morogta halkan. Sietősre vettem a tempót, majd beszálltam a kocsiba. Harry a hátsó ülésre tette a szatyrot, majd bepattant mellém. Beindította a kocsit, majd elindultunk. Némán ültünk a kocsiban, majd mikor megérkeztünk kiszállt a kocsiból. Megvártam az ajtómnál, miközben kivette a szatyrokat, majd mikor láttam, hogy felém tart, elindultam a kapuhoz.

   -Várj, DD. – szólt. Hátra fordultam és láttam, hogy mennyire siet felém. – Még legalább egyszer.

   -Mi? – néztem rá értetlenül. Lerakta a szatyrot óvatosan a földre, majd két keze közé fogta az arcom. Ujjai elidőztek a számon, aztán szája rátapadt az enyémre. Nem kezdeményezett vadabb csókot, csak rányomta a száját az enyémre. Elhúzódott, de a kezét az arcomon hagyta. Rám mosolygott, majd megint megcsókolt.

   -Nem fogom kibírni. – nevettem fel és meg fogtam a kezét. Ő is elmosolyodott. A szeme hirtelen az ablakra siklott és felnevetett. – Kuksolók!

  Odanéztem én is, aztán megforgattam a szemem, mikor a mozgó függöny láttam meg. Három árnyákot láttam, amire szerintem nem jöttek rá a bent lévőek. Elnevettem magam, majd Harry az egyik szabad kezével felemelte a szatyrot. Segítettem neki kinyitni az ajtót, és amint beért lerakta a nehéz zsákot. Egy cipővel többet láttam meg. Egy fekete Topshoppos cipő volt, így szinte azonnal tudtam, hogy Eleanor az. Gyorsan levettem magamról a kabátot és kipakoltam a zsebemből a telefont, a pénztárcákat és az új, bontatlan cigimet. Leraktam őket a szekrényre, majd bentebb mentem.

   -Szia Eleanor. – mondtam a nekem háttal ülő, barna hajú lánynak. Mindhárman a széken ültek, olyan helyzetbe, ami azt sugallta, hogy még véletlenül sem leskelődtek. Megforgattam a szemem.

   -Nem kell titkolózni.  Láttalak titeket. – mondtam nekik, amire mindhárman lesütötték a szemüket.

   -Harry máshogy néz rád. Ez nem olyan, mint akikkel kikezdett. Szeret téged Daisy. – sutyorgott Eleanor, pont akkor mikor Harry jelent meg mellettem. Amikor elhaladt mellettem megérintette a derekamat. Hátranéztem, amire csak rám kacsintott.

   -Szia Eleanor. – adott puszit neki Harry. – Miről beszéltetek?

   -Áh, csak, hogy milyen csinos Daisy. – motyogta gyorsan Eleanor.

   -Ő mindig csinos. – mondta, majd átlendítette a karját a vállamon. Magához húzott és belepuszilt a hajamba. Nevetve húzódtam el tőle.

   -Louis miért nem mond nekem ilyeneket? – kérdezte felháborodottan El. Felnevettünk, egyedül csak Emily maradt csendben. Érdekesen kezdtem el vizsgálgatni őt.

   -Oh, El. Ő itt az unokatesóm Emily. – mondtam, pedig már biztos voltam, hogy ismerik egymást.

   -Tudom. Már igazán összeismerkedtem vele. – mondta Emre kacsintva. Boldogan láttam, hogy jól kijönnek. Mondjuk igazából ezen nem is csodálkoztam, mert Emily egy olyan személyiség, akit mindenki szeret.  

   -Mikor jönnek a többiek? – kérdeztem. Eleanor megnézte a telefonján az időd. – És, hogyan kerültél ide?

   -Negyed óra múlva. Anya áthozott – mondta.

   -Segítesz? – nézett rám Harry. Bólintottam, majd kipakoltunk együtt a szatyorból, és ami olyan volt, beraktuk a hűtőbe. Nem sokára végeztem, majd Emilyvel az oldalamon bementünk a szobámba.

   -Mit vegyek fel? –kérdezte magától, majd elkezdett kutakodni a táskájába. Én is megálltam a szekrényem előtt. Kifújtam a levegőt, majd elkezdtem agyalni, hogy mit is vegyek fel. A választásom egy szürke csőnadrágra, egy fehér NCY-s felsőre és egy szegecses, vékony farmer kabátra esett. Nem akartam túlságosan kiöltözni. Felvettem a Marc Jacobsos órámat és a Nialltól kapott karkötőmet. Annyira imádtam ezt az ír zászlós karkötőt. Ez volt a kedvencem, és részben azért, mert az én drága legjobb barátomtól kaptam.

  Emilyre néztem, aki éppen a hajvasalót dugta be a konnektorba.  Egy fekete nadrágot vett fel, virágmintás, galléros felsővel, haját pedig éppen most göndörítette be. Magára hagytam, majd átmentem a fürdőbe. Levettem a polcról a kedvenc arckrémemet, majd rákentem az arcomra. Miután beszívódott, a púderecsettel felvittem az arcomra egy kis púdert, amitől a szemem alatti karikák teljesen eltűntek. Szempillaspirállal átfutottam szempilláimat, ami olyan lett, mint a műszempilla. A hajamat átfésültem és hagytam szabadon. Mikor kiléptem Harry ment el előttem. Visszafordult, hogy megnézhessen. Tetőtől-talpig végig mért, majd rám kacsintott.

   -Jól nézel ki DD – szólalt meg. 

   -Köszönöm. – mondtam elpirulva.

   -Srácok, gyertek ki! – szólalt Louis. Tátott szájjal néztem a felénk közeledő, vigyorgó fiút. Louis mikor odaért hozzánk, rögtön álölelt minket. Próbáltam kibújni ölelése alól, még mielőtt megfulladtam volna, de nem sikerült. Hogy nem vettem észre, hogy megérkeztek?

   -Louis, örülök neked és szeretlek, de nem kapok levegőt. – nyögtem.

   -Bocsi, Daisy. – mondta és nyomott az arcomra egy puszit.

   -Mit zavartam meg? – kérdezte Louis, mire Harry rám kacsintott. Louis rám nézett és Harryre, majd hitelen szaladni kezdett a többiekhez.

   -A gerlicéim turbékolni fognak. – visított.

   -Louis, csak egy pillanatra fogd már be. – nyögött fel Eleanor. Elnevettük magunkat Harryvel. Megfogtam a kezét és az ujjaimat összefontam az övével. Bekopogtam Emilyhez.

   -Megyek már. – mondta. Vártunk egy kicsit Hazzával, majd megjelent előttünk Em. Gyönyörű szép volt. A szemüvege helyett visszatette a kontaktlencsét, így kék szeme gyönyörűen csillogott.

   -Jól vagy? – kérdezte tőle Harry. Emily rámosolygott, majd bólintott.

  Elindultunk a többiek felé, akik már a nappaliba voltak elhelyezkedve szétszórtan. Mikor beléptünk a kis helyiségbe, rögtön mindenki felkapta a fejét. Elsőnek Harry hozzám simuló kezét nézték meg, utána pedig a mellettem álló, számukra idegen lányt. 

   -Sziasztok, srácok. Ő itt Emily, az unokatesóm. – motyogtam és rámosolyogtam az Emre.

   -Szia, rendkívüli szépi lány. – mondta neki Louis csodálkozva. Emily meglepődött, majd szörnyen vörös lett. – Emily. Ők a fiúk, de szerintem tudod, ki kicsoda.

   -Hiszen minden nap az ő nevüket hallom. – forgatta meg a szemét, amitől mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés. Emilynek leesett, mit is mondott, majd vörös fejjel hozzátette. – Bár nem mintha nagyon bánnám. Sajnálom. – motyogta.

   -Nem is ismerlek, de már most imádlak. – nevetett Louis. Emily rámosolygott, majd odasétált az egyetlen üres helyhez leülni, ami Zayn mellett volt. Elnéztem őket, és boldogan vettem tudomásul, hogy Emily Louissal, Eleanorral és Liammel beszélget és nevetgél. Niall engem nézett, és mikor ránéztem boldogan csillant meg a szeme. Küldtem felé egy puszit, majd biccentettem, hogy jöjjön ide. Felállt a helyéről, Zayn pedig követte őt.

   -Van valami pia? – kérdezte gyorsan tőlem. A háta mögé néztem, Perriet keresve. Nem láttam.

   -Van, persze. Perrie? – kérdeztem tőle kíváncsian.

   -Nem volt kedve jönne. – mondta és lenézett a földre. Azt hiszem később beszélnem kell vele. Niall rám kacsintott, majd betessékeltem őket a konyhába. Ott voltam három fiúval, egyedüli lányként. Oda mentem a hűtőhöz, kivettem az összes szeszes italt és kiraktam az asztalra. Összeszámoltam az embereket a fejembe, majd kivettem a szekrényből annyi poharat.

   -Mi történt Perrievel haver? – kérdezte Harry a dörmögős hangján.

   -Veszekedtünk. Pont mikor indultunk volna. – mondta és éreztem a hangján, hogy nem akarja tovább folytatni. Harry bólintott.

   -Nincs valami kaja, D? – kérdezte Niall.

   -Van chips. – mondtam. A Jack Daniells felbontása közben is láttam, hogy Niall szeme felcsillant.

   -Hol? – kérdezte rögtön. Felnevettem, majd megelőzve az egész konyha feltúrását, a chipsekért mentem, én magam. Kiöntöttem egy tányérba és Niall kezébe nyomtam. Lazán ült fel az asztal tetejére. Zöld fullcap sapka volt a fején, szürke ülepes nadrágot és egy zöld pulcsit viselt. Egyik chips után ette a másikat. Elnéztem Harryt és Zayn akik szerencsétlenkedtek az alkoholos üveg kibontásával. Leültem az egyik székre, Niallhoz közel.

   -Ti együtt vagytok Harryvel akkor? – kérdezte csámcsogva.

   -Igen.

   -Örülök nektek. Ja, tetszik a karkötőd. –mosolygott és a tekintete a csuklómra siklott. Elmosolyodtam.

   -Nem is tudom, melyik idióta ismerősömtől kaptam. – nevettem, mire ő felhúzta egyik szemöldökét.

   -Ismerős? – kérdezte egy nagyobb méretű chipset bekapva.

   -A legjobb barátom. – javítottam ki, mire büszkén húzta ki magát. A fiú felkiáltottak, mikor végre kibontották az üveget. Eleanor jelent meg és mikor meglátta az asztalon lévő poharakat, felnézett rám és rám kacsintott. Visszakacsintottam, majd felálltam, hogy benne legyek az első Körbe. Zayn egymás mellé helyezte a poharakat és egy egyszerű öntéssel teletöltötte az összes poharat. Zayn, Eleanor, Harry, Niall és én elvettük a poharakat, majd egyszerre koccintottunk.

 Mindannyian lehúztuk a pohár tartalmát, ami égető érzést keltett az egész számba és nyelőcsövembe. Fintorral az arcomon tettem vissza az üres poharat az asztalra.

   -Fúj, ez szörnyű volt. – mondta Eleanor, amivel teljesen egyetértettem. Bólogattam neki, majd gyorsan megkerestem a kólát. Levettem két bögrét és teletöltöttem őket. Eleanor megállt mellettem és szinte azonnal megitta a pohara tartalmának a felét. Én se tettem másképp. Megfordultam és a fiúkat tanulmányoztam, akiknek meg sem kottyant az előbbi alkohol. Tovább beszélgettek. Kikerestem a Malibut a hűtőben, majd levettem négy nagyobb poharat. Felbontottam az italt és teletöltöttem a poharakat magunknak, lányoknak. Tettem belé fekete szívószálat, majd felemeltem két poharat.

   -Em? Segítesz oda vinni Daninek meg Emilynek? – kérdeztem. Ő mosolyogva bólintott, majd megfogta a poharakat. Elindultunk és közbe láttam, hogy Harry utánam néz.

   -Kibaszott szerencsés vagy haver. – szólalt meg halkan Zayn, de még így is meghallottam. Hatalmas mosollyal léptem be a nappaliba. Emily, Liam és Louis közé került, amit csak vigyorogva néztem. A kezébe nyomtam az italát, amire felhúzott szemöldökkel nézett rám.

   -Na, Em, vedd el! Nincs magas alkohol tartalma. – mondtam, majd elvette a poharat.

   -Daisy! – szólt rám Liam. – Beleviszed a rosszba!

   -Hidd el, ivott már ezelőtt is. Nem is keveset. – mondtam Liamnek.

   -Áh, a rossz kislány. – jelent meg mögöttem Niall. Leült a földre én pedig mellé települtem. Belekortyoltam az italomba, aminek nagyon jó íze volt. Édeskés volt és kókuszos. Niall mellettem szinte kinézte a kezemből a poharat.

   -Kérsz? – néztem rá. Bólintott, mire felé tartottam a szívószállt. – Csak keveset!

   -Jó. – mondta, majd felszívta a folyadékom felét. Megforgattam a szemem, majd elvettem tőle. Tovább kortyolgattam, mire azt vettem észre, hogy már csak a levegőt szívom a számba.

   -Nem isztok valamit? – néztem Louisra, Daniellere és Emilyre. Liamet kihagytam, hiszen tudtam a válaszát. Ő sosem iszik. Régen beteg volt, ezért nem iszik alkoholt. Igaz, néha megivott egy kis pohár pezsgőt, de az nem volt sok.

   -Dehogyisnem. – állt fel Louis és Danielle egyszerre. Danielle adott egy puszit Liam arcára, aki ettől rögtön jobb kedvre derült.   Felálltam én is Niallel együtt, majd a kis konyhába vártam, hogy a kezembe adják a kis pohárkát. Harry a kezembe nyomta, majd ismét jött a koccintás és az égető érzés. Most nem ittam rá semmit sem, csak visszamentem a nappaliba Liamhez és Emilyhez. Rájuk mosolyogtam, majd bekapcsoltam a hifit. Feltekertem teljen hangerőre a zenét, mire Danielle lépett be a szobába táncolva. Őt, a már felfogott hajú Eleanor követte. Együtt kezdtek el táncolni, én pedig oda mentem Emilyhez elvenni tőle az üres poharát. Visszamentem a konyhába és a fiúkkal nem törődve, kivettem egy alkoholmentes sört Liamnek és egy Bacardit Emilynek. Felbontottam mindkettőt, majd oda vittem Liamékhez. Liam nagylelkűen rám mosolygott és amint elvette az üveget a kezemből, rögtön belekortyolt. Emily is követte a példáját.

   -Köszönöm Daisy. – mosolygott, majd közelebb hajolt átölelni. – Harry igen csak bámul téged. – suttogta a fülembe.

  Elmosolyodtam, majd akaratlanul is Harryre pillantottam. Amikor belenéztem a szemébe csibészesen elmosolyodott. A szívem hirtelen felgyorsult én elindultam felé. Elmentem mellette, majd megtámasztottam a hátam a mosogató peremének. Harry mellém állt, a karját pedig a hátam mögé helyezte, majd a csípőmnél fogva közelebb húzott magához.  Felsóhajtva néztem rá, mire ő itt, mindenki előtt megcsókolt. Meglepődtem, majd lábujjhegyre helyezkedtem és visszacsókoltam. Halottam a többiek nevetését a hátam mögött, ezért zavaromban abbahagytam. Harry féloldalasan rémmosolygott, amit imádtam. Most a fiúk helyett, én mentem az asztalhoz és öntöttem tele poharakat. Vártam, amíg elveszik a többiek a poharaikat és vigyorogva néztem, hogy Eleanor és Danielle milyen gyorsan ideértek. Lehúztam a poharam tartalmát, mire kezdtem érezni, hogy hat az alkohol. Felszabadultan mentem Daniékhez táncolni, majd később Emilyt is felállítottam. Nem tudom, hogy számot táncolhattunk végig. Liam nevetett rajtunk, majd hirtelen a fiúk egyszerre indultak el elfoglalni a kanapékat. A lányokkal összenéztünk, majd egyszerre mosolyodtunk el és táncoltunk tovább. Valaki lekapcsolta a lámpát, így mi még felszabadultabban kezdtünk el táncolni. Danielle próbáltuk utánozni egymást, ami miatt rengeteget nevettünk.

   -Daisy, jössz cigizni? – kérdezte mögülem Zayn. Bólintottam, majd ott hagytam a lányokat. Némán követtem a barna hajú fiút, majd felvettük a kabátunkat és a cipőnket. Kibontottam az új cigimet, majd kihúztam belőle egy száll cigarettát. Gyújtót nem kerestem, mert gondoltam, hogy Zaynnek biztos van.

  Kiléptünk az ajtóm, majd a számba tettem a cigimet. Zayn meggyújtotta az övét, majd jó mélyet szippantott belőle és kifújta a fehér füstöt a szájából.

  -Ide adod a gyújtót? – néztem rá.

  -Tessék. – mondta és felém tartotta a gyújtót. Meggyújtottam magamnak, majd mélyen beleszívtam. Éreztem, hogy a nikotin és a hideg hatására a fejem teljesen kitisztul. Az előbbi alkohol adag, ami bennem volt, mintha felszívódott volna.

   -Emily hány éves? – kérdezte hirtelen Zayn. Ránéztem, de ő csak a cigije végét nézte, amit utána megpöckölt az ujjával. Néztem, ahogy a kis hamuszemek lehullnak a földre.

   -16. Miért? – kérdeztem tőle.

   -Csak kíváncsi voltam. Nagyon széplány. – mondta és rám nézett. Nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol beszél-e belőle vagy komolyan gondolja.

   -Igen, tudom. – mondtam. Ezután nem sokat beszéltünk. Hamarabb végeztem a cigimmel, így vártam amíg Zayn is elszívja a sajátját.    

   -Zayn? – néztem rá. Felnézett rám és találkozott a tekintetünk.  – Jól vagy? Mi történt Perrievel?

   -Hosszú és nem akarlak vele untatni. Inkább most menjünk be és majd holnap elmondom. – kacsintott rám.

   -Rendben van. – mosolyogtam megértően. Nem akartam semmit sem erőltetetni.

  Leöltöztünk, majd visszamentünk a nappaliba. Harryt kerestem a szememmel, mikor a tekintettem megakadt Niall-en. Magába roskadva ült és a fejét támasztotta a kéztámlán. Felsóhajtottam, majd leültem mellé.

   -Mi van Niall? Mi a baj? – kérdeztem és megfogtam barátom kezét. Rám nézett és csak megrázta a fejét. – Hé! A legjobb barátom vagy. Nem hagyom, hogy itt üljél egyedül. Gyere táncolni! – mondtam és elkezdtem felhúzni. Nem engedte magát. Nevetve próbáltam még egyszer felhúzni, amikor hirtelen megrántotta a kezét és így én ráestem. Szörnyen közel kerültem hozzá. A fejünk pár centire volt a másikétól. Felnevettem majd felálltam. –Gyere már, az isten áldjon meg!

   -Ha utána békén hagysz. - mondta belenézve a szemembe. Bólintottam, mire mosolyogva felállt.

  Kézen fogva mentünk oda Daniékhez. Nevetve táncoltam Niall előtt, mikor Danielle bökte meg a vállam. Nevetve fordultam meg, majd lehervadt a mosoly az arcomról, mikor megláttam Danielle arcát. Rémülten nézett rám.

    -Mi a baj, Danielle? – néztem rá idegesen. Ő nem szólalt meg, így a szívinfarktust hozta rám. –Danielle! – kiabáltam rá feszülten.

  Szemével a hátam mögé nézett, majd lassan megfordultam. Harry elutasító és utálatos tekintetével találkoztam. Niall arrébb állt, így egyedül maradtam. Egy kis ideig farkas szemet néztünk Harryvel, majd fogta és elindult a bejárati ajtó felé. Furcsán néztem utána, mikor láttam, hogy a kabátja után nyúl. Gyorsan siettem oda hozzá.

    -Harry? Hova mész? – kérdeztem ijedten. Arca fájdalmat tükrözött és idegességet.

    -Nincsen kedvem nézni, amit műveltek Niallel. – mondta flegmán.

    -Mit műveltünk? – kérdeztem és közelebb léptem hozzá, mikor felhúzta a kabátja cipzárját. –Harry, ne csináld már!

     -Észre se veszed? Úgy táncolsz vele… Meg láttam, amit láttam. Rajta feküdtél. – mondta undorodva Harry.

     -Harry, fejezd be! Nem történt semmi! Szomorú volt és én próbáltam őt felhúzni a helyéről, hogy táncoljon. Véletlenül történt, mert megcsúsztam. – magyaráztam, majd hirtelen felhúztam magam, hogy Harry nem bízik bennem. – De mit hiszel? Istenem Harry, Niall a legjobb barátom. Szerinted képes lennélek megcsalni vele? Harry, légy szíves gondolkodj már el!

     -Daisy, láttam, amit láttam. – kiabált. – Elegem van. Ha akarsz, akkor, menj és szórakozz vele, de én elmegyek.

     -Harry, fejezd be! – mondtam neki üvöltve. Örültem, hogy hangos a zene, mert így legalább senki sem zavar meg. Forrtam a dűhtől.

     -Ennyire bízol benned? Tényleg? Mi csak táncoltunk. Vagy nem lehet mással táncolnom? A lányokkal is táncoltam, ez miért más? Jézusom, Niall a LEGJOBB BARÁTOM! - formáltam az ajkammal a szavakat. - De jó, ha ennyire bízol bennem, hát tessék, menj el! Tudod, csalódtam, hogy azt hiszed, képes vagyok megcsalni téged. Pont az egyik legjobb barátoddal? Azt hiszed, képes lennék Téged megcsalni? Szeretlek Harry, de ez így nem mehet tovább. 

   Láttam az arcán, hogy rájött, igazam van. Még mielőtt elment volna, a könnyeimmel küszködve bezártam az ajtót és kivettem a kulcsot.

    -Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem. – mondtam Harrynek és közben egy rakoncátlan könnycsepp csordult ki a szememből.

   Nem vártam meg a reakcióját, hanem zaklatottan mentem a fürdőszoba felé. Le volt kapcsolva a villany, amit idegesen feloltottam, majd kinyitottam az ajtót. Már folytak a könnyek a szemeiből, mikor két személyt láttam meg a falnak dűlve. Zayn, Emilyt csókolta szenvedélyesen. Nem zavartaták túlságosan magukat, hogy valaki bejött az ajtón. Emily a lábát átfűzte Zayn derekánál, így közelebb kerülve hozzá. Meglepődve néztem rájuk, majd felköhintettem. Mindketten szétváltak. Zayn felém fordult és mikor meglátta az arcomat elszégyellte magát. Emily mögötte vörösen nézte a földet.

   -Ti meg mi a francot csináltok? – törtem ki hangosan. Harry jelent meg mögöttem. Megállt mellettem és láttam az arcán a felismerést, mikor rájött, hogy mi történhetett itt. Tapintani lehetett a feszültséget a levegőben.

   -Harry, Zayn kifelé! – mondtam idegesen. Zayn gyorsan elindult, majd mikor mellém ért eltátogott nekem egy bocsit. Emily lehajtott fejjel indult ki. – A-a kicsilány, te nem mész sehova sem. – mondtam neki.

   -Harry menj ki! – néztem a szemébe.

   -Daisy annyira sajnálom. – motyogta és megfogta a kezem. Kirántottam a kezem az övéből.

   -Csak menj ki! Kérlek! Van fontosabb dolgom is! – mutattam Emilyre. Láttam, hogy elgondolkozik, de végül kisétált az ajtón. Bezártam azt utána, majd szembefordultam a duzzadt, vörös szájú lánnyal. Rám nézett, majd elsírta magát. Oda mentem hozzá és átöleltem. Elszállt az összes haragom. Zokogott a karom közt.

   -Mégis mit képzeltél? – kérdeztem tőle.

   -Annyira sajnálom. – motyogta.